Céklamuffin

A mai  szürke napon nem árt a szemnek is valami, ami nem csak az ínyünknek jó. Nem mondom, elég feltűnő darabok ezek a muffinok, de azt garantálhatom, hogy nagyon finomak. Ezek itt igazából majonézes céklapudingok, csak muffin formában dermesztve, megkönnyítve az adagolást. Nagyjából a megszokott módon készítettem, csak most a merülő mixerrel pépesítettem, így a simább lett állaga, de a hagyományos módon, reszelve is jó. 

Hozzávalók 14 db muffinformához:

4 db (kiló körüli) cékla

fokhagyma 3-4 gerezd

só, bors

2 evőkanál reszelt torma

majonéz

mustár

egy kis pohár tejfel(laktózmentes)

1 piros grapefruit leve

10 lap zselatin

A sózott, borsozott céklákat a fokhagymákkal együtt a sütőzacskóban egy óra alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, hozzáadtam a tormát, mustárt, tejfelt, még sót és borsot és egyneművé pépesítettem az egészet. Összekevertem a grapefruit lében feloldott zselatinlapokkal és a formákba töltöttem. Tegnap délután készítettem, amíg a kocsonya főtt, de mire azt is szétmertem, addigra már tesztelhetővé vált a céklapuding is, így aztán meg is kóstoltuk. Mit lehet tenni, nem bírtunk magunkkal! A mai ebédhez, ami leveles tésztában, dióval sült camembert volt, eredetileg csak salátát terveztem, de azért mindenki bekapott közkívánatra, egy céklamuffint is.

Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Zabpelyhes, gyömbéres florentin

A karácsonyi klasszikusokat, bejglit, pozsonyi kiflit, habcsókokat, florentint minden évben megsütöm. Természetesen újabbakat is felvonultatok, mert ne legyen már unalmas a sütemény menü. Ez a florentin eltér a megszokott mandulapelyhestől, de izgalmas, finom.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

5 dkg vaj

1,5 dl tejszín

5 dkg méz

20 dkg cukor

1 evőkanál liszt

10 dkg zabpehely

6 dkg kukoricapehely

10 dkg apróra vágott, cukrozott gyömbér

10 dkg 70 %-os csokoládé

kevés vaj

A vajat a tejszínnel, a cukorral és a liszttel felforraltam. A pelyheket és a gyömbért belekevertem, majd a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe kentem. 200 fokos légkeveréses sütőben 5 percig sütöttem. Még langyosan pogácsaszaggatóval kerek lapokra vágtam. A csokoládét egy mogyorónyi vajjal megolvasztottam és a lapocskák hátoldalát megkentem. Finom, ropogós, a gyömbértől kellemesen csípős kalóriabomba ez a florentin.

Ha arra vagy kíváncsi, hogy praktikusan érdemes-e, kerekre vágni a florentint és nyesedékeket gyártani, azt kell mondanom, hogy bizony érdemes. Ilyentájt komoly gondot okoz az érdeklődők, kóstolgatni vágyók hessegetése. Tehát valamit nekik is kell adni, mert különben nem bírják ki karácsonyig. Ezután már csak dugdosni kell a sütiket és a kéregetőknek szigorúan, szőrös szívűen egy-egy szemet kiosztani.

Joghurt torta Leventének

Egyszer majd nekem is lesz unokám. Remélem. Nagyon várom már. Addig is, itt van nekünk Levente. Imádnivaló, szöszke, három éves. Ennyi idős korban nem könnyű értelmezni, hogy decemberben lesz az ember születésnapja. A Télapó eleinte fontosabbnak tűnt, elmúlt, aztán felvirradt a nagy nap. Otthon is, a  bölcsiben is megünnepelték. Mi is. Jót nevettünk, mert Levente csak a gyertyákat fújta el, többször. Enni nem volt hajlandó belőle, pedig nagyon örült neki, és a joghurtot is szereti. A felnőtteknek ízlett. Igaz, ők nem fújdogálhatták a gyertyákat.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

450 gr maracuja joghurt

1 tasak zselatinfix

2 nagy narancs leve

3 zselatinlap

1-2 evőkanál baracklekvár

1 mandarin

A narancsok levéből zselét készítettem a három lap segítségével. Az ujjnyi vastag zseléből kicsi pogácsaszaggató segítségével holdacskákat vágtam 8 darabot a díszítéshez, a maradékot pedig kis kockákra aprítottam. A joghurtokat habverővel a zselatinfixxel összekevertem, majd lazán beleforgattam a zselatinkockákat.

Előző nap vajas piskótát sütöttem, nem  a torta kedvéért ugyan, de arra is jó volt, hogy vágjak belőle annyit, amennyi a 18 centiméteres átmérőjű forma aljába kell. Tehát kibéleltem a formát a tésztával, megkentem baracklekvárral. Rásimítottam a joghurtot. Néhány órára a hűtőbe tettem dermedni. Díszítésül körberaktam a holdacska formájú zselékkel, amiknek nekitámasztottam a mandarincikkeket. Három gyertyát szúrtam a torta közepébe, hogy megünnepelhessük Levente születésnapját.

Quiche lorraine-francia szalonnás lepény

Régebben a legnagyobb tepsit használtam a készítésekor, ma már elég egy 26 cm-es kerek forma is. Nagyon kiadós, finom lepény, hús nélkül is kiváló.

Hozzávalók 4 személyre, ahogyan készítettem:

30 dkg liszt(20 dkg tönköly, 10 dkg hajdina)

2 dkg élesztő

1 dl rizstej

1 kávéskanál cukor

1 tojás

2 evőkanál olaj

só

a töltelékhez:

10 dkg nyers, füstölt karaj

50 dkg póréhagyma

1 fej lila hagyma, mondjuk a színe miatt

1 evőkanál vaj( nálam ghí)

3 dl rizstej

2 tojás

só

szerecsendió

2 evőkanál reszelt parmezán

A tejjel, cukorral felfuttatott élesztővel és a többi hozzávalóval rugalmas kelt tésztát gyúrtam. Sütőpapírral kibéleltem a formát, amibe aztán beleterítettem a kerekre nyújtott lapot. A forma oldalára is igazítottam bőven, az alját megszurkáltam, majd letakarva félretettem kelni.

Szalonnám nem volt itthon, ezért használtam a karajt, amit gyufaszál méretű csíkokra vágtam. Egy serpenyőben megolvasztottam a ghít, rászórtam a húst, majd a felkarikázott hagymákat és megpároltam. A két tojást villával kicsit felvertem, megsóztam, szerecsendiót, sajtot reszeltem hozzá, belekevertem a rizstejet. Egy óra kelesztés után a tésztára terítettem a hagymát, majd a tojásos tejet. 190°C-on légkeveréssel pirosra sütöttem.  A nagy sikerre való tekintettel hamarosan készítek újra, de lehet, hogy akkor valami kenyérlángos félét.

Csicsóka leves

Szeretem a csicsókát. A piacon mindig szemmel tartom, hogy melyik idős hölgy árulja a legszebbet. Alig vásárolják az emberek, sokan azt sem tudják, hogy mi az. 200 Ft-t fizettem egy zacskó méretes csicsókáért, amit az árus hölgy mérés nélkül nyomott a kezembe, pedig fél kilót kértem csak. Otthon megmértem, 75 dkg volt, ami nem probléma, mert nyersen is nagyon szeretem, és emiatt aztán nem is maradt több 1/2 kilónál a levesbe.

Hozzávalók  4 személyre, ahogyan készítettem:

50 dkg csicsóka

1 kis fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

4 teáskanál házi ételízesítő

1 evőkanál kókuszolaj

3 dl kókusztej

1 púpos teáskanál étkezési keményítő

egy csokor zöldféle

Nem sokat vacakoltam vele, az apróra vágott hagymát, fokhagymát megdinszteltem az olajon. Hozzáadtam a felkockázott csicsókát, az ételízesítőt,(só nem kell hozzá, mert személyenként egy teáskanál ételízesítőt számolva, elég sós lesz a leves) 8-9 dl vizet. A csicsóka gyorsan megfő, közben szedtem a kertben egy csokornyi zöldet, petrezselymet, zellert, lestyánt, ami már eléggé a végét járja. Adtam a leveshez is, a többit pedig eltettem arra, hogy tálaláskor megszórhassuk a leves tetejét. 3 dl kókusztejet és az étkezési keményítőt összekevertem majd behabartam a merülő mixerrel pépesített levest. Finom krémes, melengető őszi leves.

Nevenincs ebéd

Fanni, elsőszülöttem barátnője mesélte, hogy  amikor azt kérdezik tőle, hogy mit főztél, gyakran nem is tud rá válaszolni. Mégpedig azért nem, mert a végeredményt nem az elképzelés, hanem az otthon található alapanyagok határozzák meg. Tervezgetős típus vagyok, de azért velem is előfordul, hogy reggel még nem tudok válaszolni a kedvesem kérdésére, hogy mit ebédelünk ma. Ma is ez történt. Nehezen induló, pocsék esős reggel, légkeveréses sütőm csendesen duruzsol, miközben birsalma lapot aszal, én meg próbálok magamhoz térni, az ebédre koncentrálni.

Kedvenc nagyméretű serpenyőmben kevéske olajon megpirítottam 10 dkg csíkokra vágott feketeerdei sonkát. Kimertem, félretettem. A visszamaradt zsiradékon apróra vágott, egy szál sárgarépát, egy fej hagymát, chilit, 2 gerezd fokhagymát dinszteltem, megszórva sóval, borssal. 1,5 dl hajdinát találtam a spájzszekrényben, és miután ezt kevésnek véltem, két szem apró krumplit is felkockáztam. A félretett sonkával együtt mindezt összepakoltam a serpenyőben, felöntöttem 3,5 dl vízzel, lefedtem, majd takarékon hagytam főni. Az enyhe idő miatt még igen gyönyörű a petrezselyem a kertben. Szedtem egy csokorral, hozzá egy lestyán ágacskát és kevés zellert is. Mire megmostam felaprítottam, már kész is lett a nevesincs ebéd kettőnknek. Tálalás előtt megszórtam a friss zöldekkel.

A nap is kisütött végre, a birsalma lap is megszáradt.

Amúgy, én nem kérdezgetem Fannit arról, hogy mit főz. Kreatív és ügyes, biztosan jól megoldja ezt is. Sok éve én sem az ilyen kérdései miatt szerettem az anyósomat.

Zebrakocka

Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért tűnnek egyszerűnek a sütés nélkül készült sütemények. Annyit kell babrálni vele, hogy a magam részéről bármit megsütők ennyi idő alatt, hiszen ennek még a hűtőben is állni kell egy ideig. Tehát, mikor érdemes ilyen süteményt készíteni? Ha, a nyári melegre gondolok, akkor meg nem is kívánok ilyen süteményt. Jó, akkor maradjunk annyiban, hogy mondjuk, van, akinek rossz a sütője. Van, aki nyugodtabb, ha nem kell még a forró sütőre is ügyelni, ha a gyermekével együtt készít süteményt. Akkor nekik ajánlom ezt a kókusztekercsre hajazó finom, nem túl édes süteményt, amit Mohánál találtam egyszer.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

a tésztához:

• 50 dkg darált háztartási keksz
• 5 evőkanál kakaópor
• 3 evőkanál baracklekvár
• 2 evőkanál rumaroma
• 5 dkg vaj(ghí)
• 5 evőkanál porcukor
• kb. 3 dl tej(laktózmentes)

a krémhez:

• 3 dl tej(laktózmentes)
• 3 evőkanál étkezési keményítő
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 5 evőkanál porcukor
• 5 dkg vaj(ghí)
• 15 dkg kókuszreszelék

a tetejére:

• 10 dkg 74%-os étcsokoládé
• 1 kávéskanál olaj

Először a krémet készítettem el, mert annak hűlnie kell. A hozzávalókat egy lábasban folyamatosan kevergetve sűrűre főztem.

A tészta hozzávalóit összedolgoztam a (felforralt és kihűtött) tejjel. Három részre osztottam és egy sütőpapíron, amin 20x30 cm-es négyzetet kijelöltem, kinyújtottam a lapokat. A krémet kétfelé vettem és a lapok közé kentem.

Gőz fölött megolvasztottam a csokoládét az olajjal és rákentem a sütemény tetejére. Néhány órára hűtőbe tettem, majd 3,5x3,5 cm–es kockákra vágtam.

Majonézes cékla

Rengeteg céklát jól megsikáltam, félbe vágtam és tepsibe sorakoztattam mindet, egy fej, gerezdekre szedett fokhagyma társaságában. Megszórtam sóval, köménnyel és bő órát sütöttem. A héja könnyedén lejött még melegen. Felét eltettem holnapra levesnek. A többit felkockáztam. A házi majonézt egy laktózmentes tejfellel lazítottam, két gerezd fokhagymát reszeltem hozzá, meg apróra vágott rukkolát szórtam bele. Összekevertem a céklával és a hűtőbe tettem, nehogy az ebéd elkészültéig a folytonos kóstolgatás áldozatává essék. Pulykafasírtokat kínáltam hozzá, ami a sütőben készült. Hasábkrumplit is sütöttem, de meglepő módon maradt belőle, mert mindenki a "rákattant" a céklára.

Céklasaláta

A cékla nagy kedvencünk, nem véletlenül külön kategória lett az ételek felsorolásában. Ma már elképzelhetetlen számomra, hogy vízben főzzem a céklát. Mindig sütöm, illetve ha párolt káposzta módra készítem, akkor párolom. Nyersen is gyakran fogyasztjuk. Klasszikus, ecetes, cukros lében céklasalátát is készítek néha, ha megkívánom, de akkor is inkább sütöm, mert az a finom édes, súlyos, tömény cékla íz csak úgy érhető el.

Nem először készítek hasonló salátát, de füstölt sajtot még nem párosítottam hozzá. Nagyon finom! A céklát héjában, sózva, olíva olajjal meghintve sütöttem egy órát 180°C-on. Egy részéből levest készítettem, a maradékot használtam a salátához. Vékony csíkokra szeltem a sajttal együtt, rukkolát kevertem hozzá és meghintettem egy kis narancsos balzsamecetkrémmel. Hát persze rózsaszínű lett még a sajt is, ezért ráadásként tettem még néhány szeletkét a tetejére.

Kukoricapelyhes, kókuszos keksz

Mit magyarázzam, már megint elgyengültem. Imádom az ilyen "apróságokat". Az eredeti recept Jade oldaláról származik, az a keksz biztosan nagyon finom lehet. Az enyém hasonlít rá, főleg a kukoricapehely borítás miatt, szóval mintha, de, ha érdekel,  hasonlítsd össze a kettőt.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

20 dkg vaj

20 dkg cukor

3 tojás

32,5 dkg liszt(fele-fele arányban fehér tönköly és hajdina liszt)

20 dkg kókuszreszelék

csipet só

2 teáskanálnyi  házi vaníliás cukor

csapott teáskanál sütőpor

csapott teáskanál szódabikarbóna

10 dkg kandírozott gyömbér

15 dkg kukoricapehely

A puha vajat a cukorral és a tojással habosra kevertem. A száraz anyagokat hozzáadtam az apróra vágott gyömbérrel együtt. A masszából diónyi gombócokat görgettem, amiket aztán az összezúzott kukoricapehelybe forgattam. Két nagy tepsibe sorakoztattam a süteményeket, nagyjából két ujjnyi távolságot hagyva köztük. 85 darab lett ebből a mennyiségből. 180°C -on 15 perc alatt sültek ilyen ropogósra. Nagyon jól sikerült kombináció, belül puha, kókuszos, gyömbéres íz, kívül ropogós kukoricapehely. Érdemes kipróbálni!

Fűszeres napraforgókrém

A kenyérre kenhető kategória igazából nagyon fontos a mindennapi táplálkozásunk szempontjából. Sok száz, szóval, rengeteg kenyeret kentem életem három pasijának. Nem a szalámis szendvics a csúcs, azt mindenki tud, hanem az egyebek, a kencék!

Mostanában a vegetáriánus blogok közül a kedvencem a "Mindennapi ételeink". Nagyon színes, változatos a blog, rengeteg ötletet lehet meríteni belőle. A kókuszzsírt, vagy kókuszolajat is az ott olvasottak alapján vásároltam, egy ideje már készültem kipróbálni. Ezt a kencét kettő, ott olvasottból gyúrtam, kevertem össze.

Életem párja csak a növényi májkrémnek hívja, nagyon ízlik neki. Neki nem javasolt májat fogyasztani, talán emiatt is fontos számára ez az illúzió. A vegetáriánus ételekben én semmiképpen nem keresem a húsra emlékeztető ízt, nekem ezért meglepő az íze.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

15 dkg pirított napraforgó

15 dkg hagyma(1 nagy fej)

4 gerezd fokhagyma

só

 2 evőkanál sörélesztő pehely

30 dkg kókuszzsír

3 kk olívaolaj

A kimért napraforgó magot a sütőben 7-8 perc alatt megpirítottam. Kávédarálóban finomra őröltem. Az apróra vágott hagymát a kókuszzsír felén a sóval, a fokhagymával, lassan, mintha hagymalekvárt készítenék, pépessé pároltam. A végén hozzá kevertem a többi kókuszzsírt, az olíva olajat és a napraforgót, amivel még egy kevés ideig főztem. A kémet a teljes kihűlésig többször megkevertem.

Báránypörkölt

Kedves tiszakécskei barátainktól kaptuk a báránypörköltnek valót, felaprítva, "konyhakészen". Még sohasem főztem bárányt, se birkát. Enni már ettem, de azért nem könnyű ezt beszerezni a környékünkön, úgy, hogy nem sok késztetést éreztem arra, hogy utána járjak. Kár, mert megérte volna, nagyon finom!  Ez a hús ráadásul zsenge, 6 hónapos bárányé volt.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1,3 kg  csontos bárányhús

4 közepes fej hagyma

4 gerezd fokhagyna

kevés olaj

só, őrölt kömény, csípős pirospaprika

2 paradicsom

1 paprika

1 dl vörösbor

A kockára vágott hagymát az olajon megdinszteltem, hozzáadtam a fokhagymát, meghintettem a köménnyel és a pirospaprikával. Belekevertem a húst, fehéredésig sütöttem, majd a felaprított paradicsommal és a paprikával lassú lángon rotyogtattam egy órácskát. Ekkor öntöttem hozzá 1 dl vörösbort. Nagyjából két és fél órát főztem mire a hús puhán omlott le a csontokról. A sok hagymának és a csontoknak köszönhetően vastag, selymes szaftja lett. Tarhonyával és salátával tálaltam.

Szilvás saláta

Sokféle salátát készítettem már, de az ember mindig tanulhat újat. A Kiskegyed konyhája szeptemberi számában olvasott pikáns szilvaszósz adta az ötletet. 

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

35 dkg besztercei szilva 

35 dkg cukkini

1 szál póréhagyma(20dkg volt)

2 evőkanál chili dzsem

2 lime leve és reszelt héja

1 csokor petrezselyem

A szilvát és a cukkinit csíkokra, a pórét félbe, majd szeletekre vágtam. A chili dzsemet összekevertem a két lime levével, hozzáreszeltem a héját is. A felaprított petrezselyemmel együtt mindent összeforgattam és némi pihenés után rántott és roston sült halakkal tálaltam. Ha valaki szóvá tenné , se bors, se só nincsen benne. Így is finom volt, a chili és a lime, csoda együtt!

Szilvalekvár besztercei szilvából, sütve

 

Néhány éve nem tettem el szilvalekvárt. Idén viszont úgy döntöttem, hogy megint készítek, mert tavaly horror áron(1600 Ft/kg) vásároltam mindig a buktába való sűrű, vágható szilvalekvárt. Az pedig tudnivaló, hogy buktába az, az igazi.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

6 kg besztercei szilva

2-3 evőkanál 10%-os ecet

2 db nagyobb méretű, magas falú tepsi

Lényeges, hogy a sütőben készítéshez a nagy szemű szaftos szilva nem jó, mert nagyon soká főne el a leve. A besztercei szilva apró szemű, elég volt kimagozni, széttépni. A tepsiket ecettel kikentem és szétterítettem az elfelezett szilvahúst. A sütőt légkeveréssel működtettem, jól bemelegítettem 200C◦-on. Amikor betettem a két tepsit, 150C◦-ra mérsékeltem. Ezen a hőfokon addig tartottam, amíg felforrt, akkor tovább mérsékeltem 120C◦-ra. Óránként óvatosan megkevertem, hogy egyenletesen „száradjon”. Eleinte kicsi rést, mondjuk hurkapálcikával kitámasztva, érdemes hagyni, mert rengeteg gőz képződik. 3-3,5 óra alatt készült el. Egyébként nem fut ki, nem puffog, semmi veszélyes dolgot nem művel a szilva, csak szép lassan sűrűsödik, hogy végül olyan sűrűvé és édessé váljon mintha üstben főzték volna egy napig. A héten két adagot főztem. Nem kell robotolni, passzírozni, szépen szétfő. Készítettem úgy is, hogy hagytam egy kis levét is, akkor fejre lehet állítani az üveget, hogy legyen vákuum, akár ki lehet dunsztolni. Szerintem nem nagyon van erre szükség, olyan sűrűre főztem, hogy kanállal kellett tunkolgatni az edényekbe. Kár, hogy nincs elég csuprom, mint ez a csinos pöttyös.

A befőzött szilvalekvár árával kapcsolatban végeztünk némi számítást. 160 Ft volt kilója a szilvának, a 6 kg ára 960 Ft. A főzés után 2 kg lett a szilvalekvár. Az áramfogyasztással együtt nagyjából 650 Ft-ra jön ki kilója. Nos, úgy tűnik, megéri.

 

Chili dzsem

Lehet leszólni Nigellát, de figyelemre méltó ötletei vannak, az biztos. Hazai blogjainkon is megjelent a chili dzsem, vagy zselé, úgy hogy én is elkészítettem a magam változatát. Döbbenetesen finom, annak ellenére, hogy édes. A csípőssége is másképpen érvényesül, mert savanyú-édes kombináció adja meg az alaphangot. Fantasztikus az íze camembert sajttal, csirkemellel, kanállal kóstolgatva. A kis képen látható, hogy már érik a következő adaghoz való paprika.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

2 db kápia paprika

12 db chili paprika

késhegynyi só

35 dkg cukor

3 dl fehérbor ecet

2 dl víz

1 tasak 3:1 dzsemfix

A 12 db chili paprika magtalanítása volt a legnagyobb munka. Ezt kivételesen gumikesztyűben tettem. A kétféle paprika súlya összesen 25 dkg lett. Felkockáztam mindet és a késes aprítóban krémes állapotig robotoltam. Ezután minden hozzávalót egy lábasba öntöttem, és a dzsemfix használati utasításait követve felforraltam és kevés ideig főztem. Nagyon kevés hab képződött rajta, azt kanállal leszedtem róla. A befőzés ezt megelőző mozzanatait nem részletezem, hiszen gondolom mindenkinek meg van a technikája az üvegek és egyebek csírátlanítására. Az üvegeket néhány percre fejre állítottam, majd száraz dunsztba raktam. Alig vártuk, hogy kihűljön és megkóstolhassuk.

Mogyoróvaj függőknek

Nem vagyok  egyedül, sokan szeretik a mogyoróvajat. Bűnös élvezet, de mit lehet tenni, szenvedünk! Elárulom, ha ebből 2-3 kockát bekapsz, akár egy napra is elcsitul a függőséged, mert finom és nagyon tömény. Nagy előnye, sütni sem kell és az én családomban nincs mindenki oda érte. Nem én találtam ki, többeknél láttam már, pl: TücsökBogár, vagy Latsia blogján is. Kicsit más az enyém, de nem csak azért mert életlen a sütiről készült kép.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

37,5 dkg mogyoróvaj

20 dkg darált babapiskóta

15 dkg vaj

15 dkg porcukor 

20 dkg fehér csokoládé

1 evőkanál vaj

A mogyoróvajat, a darált piskótát, a puha vajat, a porcukrot egynemű masszává kevertem. Sütőpapírral bélelt 25x30 cm-es tepsibe simítottam. Kicsi időre a hűtőbe tettem dermedni. A fehér csokoládét 1 evőkanál vajjal gőz felett megolvasztottam és a mogyoróvajas sütemény tetejére kentem. Amikor megdermedt 3,5 cm-es kockákra szeltem az egészet. Célszerű a hűtőben tárolni, főleg ebben a hőségben.

Falafel

A mai ebéd után azt mondta a kedvesem, hogy ha ilyen koszton tartom, lehet Ő is vegetáriánus lesz. Nem kell ezt persze komolyan venni, de, dicséretnek szánta az, biztos. Nagy sikere volt a mai ebédnek, a falafelnek, a salátának, a pitának, a fetának és a padlizsánkrémnek. Ebben a hőségben csak a fritőzt kellett bekapcsolni, azt is a szabad ég alatt, árnyékban.

Hozzávalók a falafelhez, ahogyan készítettem:

25 dkg csicseri borsó 1napra beáztatva

1 vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1és 1/2  teáskanál só

1 teáskanál őrölt koriander

1 teáskanál őrölt rómaikömény

1 teáskanál csípős paprika

1 teáskanál szódabikarbóna

1 csokor petrezselyem

1 evőkanál szezámmag

1 tojás

2 csapott kanál zsemlemorzsa

Nagyon egyszerű az előállítása, mert csak az itt felsoroltakat kell a késes aprítóba tenni, nagyjából egyneművé aprítani. Én aggódós vagyok, összeáll-e, emiatt biztonság okáért egy tojást is tettem hozzá. Lehet rajtam nevetni, de utána 2 csapott kanál zsemlemorzsával kellett az állagát gömbölyíthetővé alakítani. Csak azért, mert aggódós vagyok...Tudni kell azért, hogy falafelt konzervből nem lehet készíteni, saját káromon tanultam meg, szétesik. Amúgy ebből a mennyiségből nekem 42 db diónyi méretű gombóc lett, hiszen a csicseri borsó duplájára nő az áztatás során. Frítőzben, bő olajban 170 C°-on sütöttem.

Tojásos gomba

Nagyon szeretem a gombát. Válogatós, rosszul evő gyerek voltam. Sokféle étel van, amit csak felnőttként kedveltem meg. A gombát viszont mindig szerettem, gyerekként is. Levesnek, rántva, pörköltnek is. Manapság már persze sokféleképpen készítem, de tojásos gombának ritkán. Ma a piacon megláttam a friss gombát, azonnal ez jutott az eszembe, egyszerűen megkívántam.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1/2 kg gomba

2 evőkanál olaj

1 diónyi hagyma

3 szál zöldhagyma

2 gerezd fokhagyma

1 bogyiszlói paprika

2-3 ágacska kakukkfű

só, bors

3 tojás

koktélparadicsom, petrezselyem a tetejére

Minden hozzávalót felaprítottam. A hagymákat, paprikát, fokhagymát megdinszteltem, belekevertem a gombát, kakukkfűvet, sóztam, borsoztam. Amikor levet engedett, takarékon pároltam, végül zsírjára sütöttem, egy kicsit lepirítottam. Felvertem a tojásokat és folyamatosan kevergetve összesütöttem. Meghintettem a zölddel, rászórtam a paradicsomokat. Nagyon finom volt, ebédnek sem utolsó!

Már megint cukkini

Az az igazság, hogy más íze van, mint a piacon vásároltnak. Most mit ragozzam, a mi kertünkben termett cukkini sokkal finomabb. Az, hogy gömb alakú, az meg csak ráadás. A hozzávaló fűszerek és a paradicsom is itt termett. Félve mondom, hogy bio a kertünk, hiszen nem permetezünk, vegyszereket nem használunk. Komposztálunk, azzal dúsítjuk a földet. Persze arról fogalmam sincs, hogy Budapesten lehet-e egyáltalán bio kertről beszélni, hiszen eléggé szennyezett a levegő.

Két személyre készült ez a ripsz-ropsz ebéd. 2 szál zöldhagymát, 1 gerezd fokhagymát 2 evőkanál olajon megdinszteltem. 20 dkg darált pulykahúst fehérre sütöttem rajta, sóztam, borsoztam, 2 gömb cukkinit, 3 paradicsomot apró kockára vágva adtam hozzá, egy csokor kertben szedett zölddel. Körülbelül negyedóra múlva 1 dl bulgurt, 1 dl vizet adtam hozzá, lefedve takarékon készre pároltam. Tálaláskor meghintettem egy kis petrezselyem zöldjével. Komolyan mondom, tovább tartott megírni a bejegyzést, mint ezt a finom ebédet előállítani.

Rakott cukkini

A cukkini saját termés. Pompásan néz ki a veteményünk idén. A paradicsomok 2 méter felett nyújtózkodnak és már 7-8 szinten nőnek a paradicsomok. Ez rendben is van, de az 5 tő cukkini sok helyet foglal, mert nem tudja, hogy a mi kicsi veteményünkben illetlenség vízszintesen terjeszkedni. Engem a gömbcukkini iránti vágy vezérelt, amikor ültettem őket, de máskor nem fogok. Nem mondom, finom az a sok friss gömböcske, amit nem győzök mindenféle változatban elkészíteni, levesnek, főzeléknek, süteménynek, szó szerint sütve, főzve. Ez a rakott cukkini nem csak attól különleges, hogy a hozzávalók a kertünkben nőttek, hanem attól is hogy most először hajdinát használtam hozzá rizs helyett. Unalmasnak véltem a rizst hozzá, ennek az ételnek az ízén nem lendített volna semmit sem, ezért gondoltam a hajdinára.

Hozzávalók 6 főre, ahogyan készítettem:

1,5 kg cukkini

60 dkg darált pulykahús

1 nagy fej hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

só

bors

kevés olaj

25 dkg hajdina

1 nagy csokor lestyán

5 doboz 150 gr-os laktózmentes tejfel

10 dkg reszelt ementáli sajt

1-2 evőkanál prézli a tepsihez

Az apróra vágott hagymát kevés olajon megdinszteltem, bele reszeltem a fokhagymát, hozzá adtam a darált húst, sóztam, borsoztam, nagyjából készre főztem.

A jól megmosott hajdinát másfélszeres mennyiségű vízben a hatalmas lestyán csokor száraival, sóval, nagyjából megfőztem. Normál körülmények között több vizet kíván a hajdina, de a cukkini a sütés alatt még jócskán enged levet, azt még beszívhatja. Az elkészült darált húst összekevertem a hajdinával(előtte eltávolítottam a lestyán szárait) és a nagy csokor összevágott lestyán levelekkel. A hajdina ebben az ételben még a húst is helyettesíteni tudná. Lehet, hogy elfogult vagyok, hiszen én nagyon szeretem a hajdinát, de hagymákkal, lestyánnal ízesítve, fantasztikus!

A cukkinit vastagabb, mondjuk 1 cm-es szeletekre, cikkekre vágtam. Egyik méretes tepsimet olajjal kikentem, meghintettem prézlivel. A rétegezés sorrendje: cukkini,  húsos hajdina, mártás, ami a reszelt sajtból és a tejfölből áll. Addig rétegeztem, amíg a hozzávalókból tartott, ügyelve arra, hogy a tejfelből bőven maradjon a tetejére. Légkeveréssel 180 °C-on 45 perc alatt sült meg ilyen kinézetűre, ahogyan szeretjük.

Fejtős bableves

 

Meglepődtem azon, hogy ezt a levest még nem örökítettem meg a blogon. Kétségtelen, nem túl sűrűn készül, hiszen ez egy jellemzően nyári leves. Hagyományosan készítem, ahogyan tanultam annak idején. Semmi egészséges túlkapás, semmi variálgatás, ez úgy finom, ahogy van.  

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1 kg fejteni való bab

1 db fehérrépa

2 db sárgarépa

1 kis zeller

1 db paprika

1 db paradicsom

1 közepes fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

só

liszt

pirospaprika

olaj

fűszercsokor petrezselyem, zeller és lestyán zöldjéből

sonkalé

a csipetkéhez:

1 tojás és annyi liszt, amennyit felvesz

só

  A kifejtett babot a nagyon apróra vágott hagymával és a fokhagymával, a Húsvétról maradt 1/2 liter lefagyasztott sonkalével és vízzel feltettem főzni. Ezután megtisztítottam a többi zöldséget és felaprítottam. Kötöttem egy kis fűszercsokrot és mindezt a babhoz adtam. Némi főzés után megkóstoltam, megsóztam. Megjegyzem ez a leves sonkalé nélkül is kiváló, de ha adok hozzá, akkor a sózásra oda kell figyelni.

  A csipetkéhez a felvert tojást megsóztam, majd jó kemény tésztát készítettem, amit "elcsipkedtem" egy tálcára.

  Ezután zsemleszínű rántást kavartam, pirospaprikát adtam hozzá és hőkiegyenlítéssel berántottam a levest. Amikor újra felforrt, beleszórtam a csipetkét, amivel készre főztem a levest. A tejföl nálunk opcionális, aki szereti, kavar bele magának.

Citromos keksz

Van, amikor az emberlánya nem bír magával. Elég ehhez két tojás megmaradt fehérjéje és beindul a gépezet. A hőség elmúlt, lehet végre sütni.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

2 tojás fehérje

125 gr mandulaliszt

125 gr xilit megőrölve

3 evőkanál zabpehelyliszt

1-2 evőkanál citrom leve

1 citrom reszelt héja 

A fehérjét kevés cukorral kezdtem el felverni, majd folyamatosan adtam hozzá a többit és a citrom levét. Végül lazán kevertem bele a liszteket és a reszelt citrom héját. Teáskanállal adagoltam a sütőpapírral bélelt tepsire. 170°C-on légkeveréssel 10-12 percig sütöttem. Finom, illatos, fantasztikus sütemény!

Laktózmentes mangó fagyi

Íme, újabb kísérletem a  laktózmentes fagyi előállítására. Rengeteg idény gyümölcs van, mégis elcsábultam egy érett mangó láttán. Nem csoda, hiszen télen mindig kőkemény darabokat árulnak, amiket nem mindig sikerül úgy megérlelni, hogy a minőségén ne essen csorba. Szóval, némi kóstolás után úgy döntöttem, hogy a finom édes, szaftos mangóból megpróbálok valami fagyi félét előállítani. Először zabtejszínre gondoltam, de végül egy kis kókusztej konzerv mellett döntöttem. A kockára vágott mangó 30 dkg volt, a kókusztej pedig 160 ml. Összeturmixoltam a merülő szerszámmal, majd lefagyasztottam. Háromszor kevertem át miután megfagyott, hol félórás, hol órás szüneteket tartva, ahogyan eszembe jutott. Késő este lámpafénynél fényképeztem, ami a kép minőségén meg is látszik. Nekünk ízlett, de elképzelhető némi édesítés, fűszerezés is. 

Tovább fogok kísérletezni, mert nekem a sorbet félék pont attól nem ízlenek, ami a lényegük: nincsen bennük tejféle. Ja, nekem nem javasolt a tej a laktózérzékenység miatt! Fel van adva a lecke! Kár, hogy annyira szeretem a fagyit!

Jó ürügy a fecsegéshez a finomfőzelék

Mitől különleges ez a finomfőzelék? Attól, hogy a kertünkben termett borsóból készült. Azt mondod, hogy nincs ebben semmi különleges? Dehogynem, csoda, hogy lett belőle annyi, hogy főzeléket is érdemes legyen belőle készíteni. Az elmúlt évben a kedvesem a fejébe vette, hogy borsót is vet. Tiltakozásom elkésett, a borsó el lett vetve. A mi kis tenyérnyi veteményesünkbe, ahol 10 tő paradicsom, a fűszerek, snidling az ami kényelmesen elfér! Igazából azért mérgelődtem, mert olyan ritkán vetette, hogy nagyon gyér sor lett volna. Szóval, a kedvesem újból vásárolt vetőborsót, próbálta az előzőt felülvetni, majd egy új sort is vetett, ami már megfelelőnek tűnt. Nagyon jól sikerült, imádtuk csipegetni is, de csak kétszer tudtam főzni belőle levest. Sokat nevettem végül, mert a másodszorra vásárolt  borsó másmilyen típusú volt, nem egyszerre érett, érdekes volt a felül vetett sor, ráadásul olyan sok maradt a vetőmagból, hogy idén is elég lett. Ebben az évben aztán három sort ültettünk, egy -egy hét különbséggel. Jól sikerült, kétszer leves, egyszer főzelék az eredmény. Bevallom, imádom legelni, amikor reggel kimegyek a kertbe, ellenőrzöm, hogy mennyit nőttek előző este óta a növényeim, mindig lecsíptem egy-két borsóhüvelyt, kibontottam, befaltam, utána küldtem egy két levél rukkolát, petrezselymet. Csak, hogy jól kezdődjön a nap! 

Szerepelt már finomfőzelék a blogomon, ami azért volt különleges, mert a róla készült nem túl jó fényképet felfedeztem a világhálón, valaki ellopta, sajátjaként adta elő. Nevetséges, nem talált jobbat? Legyen vele boldog!

 A mostani főzelék hozzávalói négy főre:

65 dkg borsó

1 kisebb karalábé

1 nagyobb sárgarépa

olaj ízlés szerint

só, bors

teáskanálnyi nyírfacukor

rengeteg petrezselyem, kevés zeller és lestyán zöldje

2 csapott evőkanál étkezési keményítő

3 dl tejszín

Az apró kockára vágott sárgarépát és karalábét az olajon megfuttattam, megsóztam, borsoztam, meghintettem a nyírfacukorral majd a borsóval együtt kis lángon dinszteltem. Amíg a zöldség párolódott magában, felaprítottam a zöldeket, összekevertem a tejszínt az étkezési keményítővel. A zöldség még levet is engedett, de a tejszínes habarás után még vagy 1,5-2 dl vizet is kellett hozzáöntenem, mert nagyon sűrű lett volna. A zöldeket legvégül adtam hozzá. Sütőben sült, baconbe tekert fasírt rudakat ettünk mellé.

Cuki cukkini

 Igen, nem tudtam kihagyni, "cuki" címet adtam a bejegyzésemnek. Esküszöm még soha ki nem ejtettem a számon, például hogy husi, brrr! Ha lehet azt mondani  egy növényre, hogy cuki, hát ez az! Ezt a kis gömb cukkinit a piacon vettem, de reményeim szerint legközelebb már a saját kertünkből szüretelünk. Van néhány tő, amit széltől is óvok, mert először vetettem cukkinit, ki tudja, szeret-e nálunk.

Az étel, amit készítettem belőle, a rakott cukkinire hajaz, mert darált pulyka hús, rizs, a cukkini kikapart belseje, parmezán sajt, hagyma, fokhagyma, petrezselyem és  bőséges kakukkfű a tölteléke. A tölteléket természetesen már főtt állapotban tettem a gömbökbe, fél óra sütés így bőven elég volt a cukkiniknek, amit kívülről még olívaolajjal megkentem.

Gyömbéres keksz

Amikor már nem bírok magammal és nincs az a gyümölcs, ami kielégítené az édesség utáni vágyamat, szétnézek a spájzszekrényben. Szó szerint szét kell nézni, sőt, inkább kutakodni, mert a nassolni valók száműzve vannak. Az az igazság, hogy a kedvesem se egy nagy jellem, ha a hasáról van szó, így aztán  muszáj korlátok közé szorítani az édesség fogyasztásunkat. Ez a keksz a kutakodás eredményeként született, mert csak egy zacskó aszalt gyömbért találtam.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1 bögre zabpehely

1  és 2/3 bögre teljeskiőrlésű tönköly liszt

1/3 bögre köles liszt

só

1 teáskanál sütőpor

1 citrom leve és lereszelt héja

ujjnyi gyömbér lereszelve

10 dkg apróra vágott aszalt gyömbér

3/4 bögre cukor

12 dkg vaj

1 tojás

A tojást, a cukrot, a puha vajat kikevertem. Hozzáadtam az összekevert szárazanyagokat, a reszelt gyömbért, a citrom héját és az apró kockára vágott aszalt gyömbért. Összegyurmáztam, két rudat formáztam, sütőpapírba tekertem, behűtöttem. 1 óra múlva felszeleteltem, eligazgattam a tepsin, majd légkeveréssel, 180 °C-on 10 perc alatt megsütöttem. Valami észbontó finom citrom és gyömbér illat lengedezett a konyhában. Alig vártuk, hogy megsüljön a keksz, ami nagyon jól sikerült. Egyedül  a cukor az, ami az egészséges keksz illúzióját rontja, de nem volt itthon xilit, ennek ellenére boldogan bűnöztünk.

Egy mennyei padlizsánkrém(Baba ganuch)

Duendénél akadtam erre a fantasztikus kencére. Alig vártam, hogy elkészíthessem. Nem variáltam semmit, pontosan a leírtak alapján készítettem el. Ennek ellenére érdemes Duende oldalát felkeresned, mert gyönyörű képeket készített, sokkal szebbeket, mint az enyém.

Hozzávalók, ahogyan készítettem: 

2 kisebb padlizsán(45 dkg)

2 evőkanál tahini

1 gerezd fokhagyma

só

 csipetnyi római kömény

csipetnyi csilipor

1/2 citrom leve

2 evőkanál olíva olaj

menta levél díszítésre

 A megszurkált padlizsánokat 40 perc alatt megsütöttem, majd szétvágva egy serpenyőben még a vágásfelületet is megpirítottam. A többi hozzávalóval együtt a robotgépben pürésítettem. Mentával díszítettem. Ebből a mennyiségből  kb.3,5 dl lett. Pitával biztosan fantasztikus, de most csak pirítóssal ettük.

Garnélás tészta

Hozzávalók 2 személyre, ahogyan készítettem:

25 dkg koktél garnéla

25 dkg tészta, most fusilli

1 kisebb fej hagyma

4 gerezd fokhagyma

2 db paradicsom

½ citrom leve

só, bors

olíva olaj

1 csokor petrezselyem

A gyors és nem túl bonyolult ételek kategóriájába tartozó ez a finom tészta.

1. A mélyhűtött garnélát folyóvíz alatt pillanatok alatt kiolvasztottam.

2. Feltettem főzni a tésztát.

3. Az apróra vágott hagymát, fokhagymát olajon megdinszteltem. Sóztam, borsoztam, a lehéjazott, kockára vágott paradicsomot hozzákevertem, együtt pároltam. Utoljára a garnélát adtam hozzá, a citromlét, amivel már csak 5-6 percig főztem.

4. Az elkészült mártáshoz kevertem a tésztát, megszórtam petrezselyemmel.

Tálaláskor még egy kis parmezánt is reszeltünk a tetejére.

Almatorta feketeribizli lekvárral

Írtam már róla, hogy számomra ez egy nosztalgia torta, mert Anyukám szokta készíteni. Nagyon szerette. Kicsi almákat töltött meg dióval és lekvárral, szorosan telerakva vele a formát, majd piskótát tett a tetejére, ami összefogta tortává. Ennyi az egész, nem nagyon bonyolult. A mostani kicsit más, mert dióm se volt,  és csak  kicsi tortát akartam sütni. Tehát, a 18 cm-es formát kivajaztam, meghintettem kristálycukorral. Két darab nagyobb almát karalábévájóval "gömbösítettem" és teleraktam vele a formát. 12-12 dkg cukorból és lisztből, vaníliával, 3 tojással, 6 dkg vajjal készült piskótát kanalaztam rá 2 sorban, úgy hogy az első sor után  feketeribizli lekvárral is megcsepegtettem. Ezt egyrészt a színe, másrészt az íze miatt tettem, mert adott némi pluszt a tortának. 25 perc alatt 180°C-on légkeveréssel megsütöttem. Hagytam hűlni a formában és amikor kiborítottam, az alma a tetejére került. Egyszerű és nagyon finom!

Magos pogácsa

 

Mindenféle előkészületeket tettem, mielőtt a piacra indultunk volna. Megpucoltam a krumplit például, oda készítettem mindent az ebédkészítéshez, hogy majd, ha hazaérünk, gyorsan főzhessek. Aztán a délelőtt gyorsan telt, mire a dolgainkat elintéztük és bevásároltunk, már majdnem dél lett. A piacon pedig sültek a hurkák, a lángosok, a rántott cukkini, az illat pedig szállt, és a megéhező ember gyomra pedig jelezni kezdett. Na, jó, hát elgyengültünk, mindenkivel előfordulhat. Jól belaktunk, micsoda bűnös élvezet! 

Amikor hazaértünk, első gondolatom az volt, hogy legalább nem kellett főznöm. A kedvesem persze gondoskodott róla, hogy azonnal ötleteljek, mert elsóhajtotta magát, hogy milyen jó lenne egy kis pogácsa. Ott az a kis krumpli is, kellene vele valamit kezdeni. Igazság szerint mostanában nagyon gyakran van pogácsa, azzal az megjegyzéssel, hogy én tehetek róla, minek olyan finomat sütni, aminek nem lehet ellenállni. A hűtő tartalmát áttanulmányozva kiderült, hogy van ez is, az is, de nem elég, de azért készülhet valami. 

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

50 dkg főtt krumpli, áttörve

15 dkg zabliszt

55 dkg liszt

1 zacskó szárított élesztő

3 csapott teáskanál só

1 késhegynyi csípős paprika(nem lett tőle csípős)

2 evőkanálnyi felaprított tökmag

2-2 evőkanálnyi szezám és lenmag

1 kis doboz laktózmentes tejfel

10 dkg biomargarin(laktózmentes)

10 dkg libazsír

2 tojás felverve, ebből vettem el pogácsák tetejére is

A hozzávalókból összegyúrtam a tésztát, amit nagyjából egy órát pihentettem. Háromszor hajtogattam aztán úgy fél óra szüneteket tartva. Végül kiszaggattam az apró, 3,5 cm-es pogácsákat, két nagy tepsivel lett. 180°C-on légkeveréssel 15 perc alatt megsültek.

Fürjtojásos fasírt

Pulyka darált húshoz(60 dkg) 3-3 evőkanál zabpelyhet, burgonyapelyhet megáztattam egy kis langyos vízben. Egy közepes méretű, nagyon apróra vágott hagymát kevés olajon megdinszteltem, 3 gerezd megreszelt fokhagymával. A darált húshoz az eddig felsoroltakon kívül egy teáskanál himalája sót, 1 evőkanál szelénes szezámmagpelyhet, kevés őrölt borsot, 2 db tojást kevertem. 1 órát állni hagytam, hogy összeérjen. 11 db fürjtojást keményre főztem. Nekem nem kis munka ezeket a csipeteket megpucolni, de azért megoldottam. A picike tojásokat beborítottam a húspéppel, majd zsemle morzsában meghengergettem. A maradék húsból is gombócokat gyártottam, emiatt aztán az ebédnél némelyek aggódtak, hogy honnan lehet tudni, hogy melyik gombócban van tojás. Bő mogyoróolajban sütöttem meg a fasírtokat. Petrezselymes, lestyános, saját gőzében párolt, finom, kis újkrumplival és salátával tálaltam.

Fagyis süti

Nem ártott meg nekem a fagyi utáni vágyakozás, tényleg nem! Na, jó csak kicsit. Talán ezért is tűnt fel Édesem blogján a tökéletes chop.chip cookie receptje. Lenyűgöző volt az is, hogy 450 gr csokit tartalmaz, de a legfontosabb a nyers tészta adagolása a tepsire. Hát, igen, az ötlet nagyon jó, szerencse hogy valaki kitalálta, vagyis fagyis kanállal kell adagolni. Tudjuk, elég macerás dolog a kekszek tepsire való varázslása. Van, amikor a lehűtőtt hengert karikára vágjuk, van, amikor dió formát lapítgatunk, van, amikor kanállal adagolunk, egy biztos, a jó ötleteket érdemes terjeszteni, használni.

A receptet persze kicsit átalakítottam, azok alapján, ami itthon volt, ezenkkivűl a cukor mennyiségét csökkentettem, a tojások mennyiségét pedig eggyel növeltem. Hozzá kell tennem azonban, hogy Édesem receptjei tökéletesem megbízhatóak, soha sem csalódtam bennük ha hajszál pontosan követtem az utasításokat.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

225gr vaj

150 gr kristálycukor

100 gr barnacukor

3 tojás

470 gr fehér tönköly liszt

1 teáskanál só

1 teáskanál szódabikarbóna

150 gr csokoládé lencse

100 gr 70 %-os étcsokoládé felaprítva

100-100 gr aszalt meggy és gyömbér felaprítva

A puha vajat a cukrokkal habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Belekevertem a száraz anyagokat, végül a csokoládékat meg az aszalványokat. Ekkor jött az ezeréves fagyis kanalam, könnyen lehetett vele adagolni a sütőpapíros tepsibe. Érdemes bőven helyet hagyni köztük, mert megnőnek. Egy villával a tetejüket lazán megnyomtam, bár lehet anélkül is simán terültek volna. Légkeveréssel 160°C-on 12 percig sütöttem. 2-3 percig még pihentettem, csak aztán vettem ki a tepsiből a süteményeket. A kekszek fantasztikusak, finom puhák, nem szárazak, másnapra még finomabbak!

Laktózmentes csokifagylalt

Mióta kiderült a laktóz érzékenységem, rendszeresen kutakodok a világhálón, mert jól bevált ötleteket érdemes másoktól ellesni, hasznosítani. A fagyi nagy kedvencem, sajnos. Igen, sajnos, mert természetesen a tejjel készült fagylaltok hoznak lázba. Hiába szeretem a gyümölcsöket, legritkább esetben kóstolom meg jeges állapotban, esetleg az epret, ananászt. A többit én nem választom sohasem. Szembe kellett néznem a ténnyel, hogy pillanatnyilag ezt és a sajtokat lesz a legnehezebb pótolnom valamivel. Van ugyan tablettám, ami arra szolgál, hogy ha nem tudok elkerülni valami tejterméket, bekapom és mehet minden a maga útján, de ezt én szeretném elkerülni.

A banánból készült csokifagylaltot ezen a kulináris nevű blogon olvastam. Az első alkalommal követtem az utasításokat, majd kicsit módosítottam rajta.

Hozzávalók, ahogyan készítettem(személyenként):

1 darab szeletelve fagyasztott banán

1 evőkanál holland kakaó

1 evőkanál kókusztejpor

A piacon jócskán leárazott, barnára érett banánokat vásároltam. Régebben turmixot szoktunk készíteni belőle. Hát az már részemről a múlté. A banánokat a  kicsi képen látható módon megtisztítva, egyenként, félbe, majd szeletekre vágva folpackban lefagyasztottam. Ma, amikor ebéd után eszembe jutott, eljött a kísérletezés ideje.

A késes aprítómban, adagonként addig kevertem a hozzávalókat, amíg krémessé vált. Ennyi! Azonnal fogyasztható, tömény és sajnos kissé banán ízű. Az illúzió nem tökéletes, de azért így is finom, nekem ízlett. Nem adom fel, természetesen kutakodok tovább, próbálkozom. Ha valakinek van jó ötlete, szóljon!

Fűszeres keksz és az ajándékaim

Második szülöttemtől kaptam az ajándékaimat, a szakácskönyvet, a bio édességeket és a fűszereket. Tudja, hogy mit szeretek, mi érdekel. Könnyű annak, aki New Yorkban tanul (ősztől pedig Bostonban, a Harvardon), csak el kell ugrania a 11-ik sugárút és az-51 ik utca sarkára a La Boite à Epice nevű galériába, ahol fűszerkeverékek és kekszek készülnek. Lior Lev Sercarz a tulajdonos, fűszereket komponál és süteményeket süt, a betérő vásárlókkal beszélget, tanít. Ez olyan bensőséges, személyes. Félévenként új művész képeit állítja ki, amikből ihletet merít az új kekszkollekcióhoz. Először egy éve olvastam róla Chili&Vanília blogján, „Interjú a New York-i fűszerguruval”, ami rögtön lenyűgözött. A 2012-es katalógus 41 db izgalmasnál izgalmasabb keveréket tartalmaz. Bármelyiket szívesen kipróbálnám. A kezemben tartott dobozkából fantasztikus illat árad. Természetesen már a mind a három keveréket használtam. A padlizsános bulgurhoz a N.7-Pierre Poivre (8 different peppers) keveréket, a képen látható kekszhez pedig N.5-Breeze(tea, anise, lemon), N.11-Cancale(Fleur de Sel, orange, fennel) fűszerkeverékeket.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

17 dkg őrölt mandula
20 dkg kristálycukor
22 dkg liszt
2 csapott teáskanál N.5 Breeze(tea, ánizs, citrom)
2 csapott teáskanál N.11 (Fleur de Sel, narancs, édeskömény)
10 dkg vaj
1 tojás
1evőkanál citromlé

A vajat a cukorral, a fűszerekkel, a tojással és a citromlével jól összekevertem, hozzáadtam a lisztet és a mandulát. Összegyúrtam, két rudat formáztam, sütőpapírba tekertem és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap nagyjából 5 mm-es szeleteket vágtam a tésztából, majd 170°C fokos légkeveréses sütőben 12 perc alatt megsütöttem. Világosnak kell maradnia, nem szabad, hogy megpiruljon az alja. 76 db, 3,5 cm átmérőjű keksz lett belőle. Az íze és illata fűszeres, ánizsos, fantasztikus!