2013. március 14., csütörtök

Kukoricaleves (másként)


Ezen a januárt idéző tavaszi napon melengető levesre vágytam. Azonnal. A kezembe került kukoricakonzerv láttán eszembe jutott a nyári zsenge, szinte tejes kukorica, amit addig tépek a fogammal, amíg  teljesen lerágom a csutkáról a héjakat is, kockáztatva, hogy a fele a fogam közé szorul. Szóval az ízére emlékezve készítettem el a világ legegyszerűbb levesét egy 40 dkg-os kukoricakonzervből, amit összeturmixoltam 2 dl rizstejszínnel. Hozzátöltöttem annyi vizet, hogy 4 tányér leveshez elég legyen, csipet sót, 1 csapott evőkanál vajat(ghít) is adtam hozzá és néhány perc alatt összefőztem. Fantasztikus, édes, zsenge kukorica ízű, nagyon finom! Az illúzió is tökéletes, mert a fogam közé ment a héja. Ha ki akarnék tenni magamért, át is lehetne szűrni. Amíg csak esett, szedtem néhány szál korai snidlinget a kertemben díszítésül. A kertet azóta már belepte a hó. Kukoricapelyhet is tálaltam mellé, de nekem nélküle is finom volt.

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!