Sült libacomb, párolt lilakáposztával

Nem szeretem a libát. A kedvesem viszont nagyon szereti a libát (a kacsát is), tehát nem kétség, időnként erőt veszek magamon és a kedvére teszek, mert megérdemli. Nem mondom, elég pepecselős volt a délelőtt, de megérte, mert nagyon finom lett a libacomb, kívülről ropogós, belül vajpuha. A káposzta pedig fűszeres és mégis selymes, a színe pedig gyönyörű! Ilyen káposztát gyakran csinálok, mert nagy kedvence a kedvesemnek, a hurkaféléket el sem tudja képzelni nélküle. A káposztát pedig csak hússal eszi, semmi krumpliféle nem kerülhet a tányérjára, mert csak elrontaná az ízét.

Hozzávalók:
4 libacomb

1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só

a káposztához:
1 nagy lilakáposzta (1,7 kg volt. Igen, a lilakáposzta holnap melegítve is jó annak, aki úgy imádja)
só, bors, őrölt kömény
2 teáskanál cukor
1 nagy alma (télen narancsot vagy grapefruitot is szoktam tenni bele)
2 dl vörösbor (chianti volt)

A libacomb bőrös felét bevagdostam, besóztam. Egy nagy lábasban a bőrös felével lefelé elkezdtem sütni, egyszer megforgatva, éppen csak addig amíg egy kis színt kapott és a zsírja kezdett kisülni. Utána egy sütőzacskóba tettem őket a fokhagymákkal és a vöröshagymával együtt és 200 °C-on 30 percig sütöttem.
A lábasban lévő kisült zsír egy részét a tepsiben sült krumplihoz használtam. Jutott belőle egy lábaskába egyébb felhasználásra is. A nagy lábasban pedig elkezdtem a párolt káposztát készíteni. Kétségtelen, hogy mosogatáskímélő tevékenységnek se rossz, de a libazsír az ízének sem ártott. A hozzávalók aránya ízlés szerinti, kóstolgatni szoktam, majd fűszerezem. Takarékon hagytam a káposztát magában párolódni.
A félóra elteltével a sütőzacskót kivágtam és úgy sütöttem tovább a libacombokat addig, amíg a bőre ropogós pirosra nem sült.