2013. december 26., csütörtök

Ananásztorta paleo módra



Az esedékes évi ananásztortát már többször megmutattam. Elsőszülöttem december 24-én született. Hát igen, kitolás ez javából az ünnepelttel. Igazából nincs is ezzel nagy gond, ha odafigyelünk az ünneplésre és a sütemény felhozatalra. Visszagondolva, azért is készítettem neki először ananásztortát, mert a karácsonyi megszokott (kissé eltúlzott) süteménybőségben kellett valami, ami könnyű, például gyümölcstorta. Ja, és persze imádta az ananászt. Az elmúlt évben ananászos pavlovát sütöttem. Az mennyei! Ide próbálkozásom paleo módra készült. Ebben az ügyben Mónikához fordultam, a Praktikák.sok gyerekhez c. blog szerzőjéhez. Paleo süti ügyben érdemes ötletelni nála.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
A tésztához:
20 dkg darált mandula
5 dkg kókuszzsír
2 evőkanál víz

1 ananászkonzerv
4 dl Cocomas kókuszkrém
Stívia ízlés szerint
1 csomag Zselatinfix

Az alap hozzávalóit összegyúrtam, a 26 cm-es tortaforma aljára nyomkodtam, 180 fokos sütőben 12 perc alatt megsütöttem.
Az ananászból 2 evőkanálnyi kockát összeturmixoltam, amit aztán a felvert kókuszkrémhez kevertem. A kihűlt alapra kentem egy keveset a krémből, következtek az ananászkockák. A tetejére simítottam a maradék krémet. Amikor megdermedt, keserű csokiból készült hullócsillagokkal díszítettem.
A tortához fogyasztott 2007-es 6 puttonyos Tokaji aszú nem akármilyen befejezése volt az idei születésnapi ebédnek.

2013. november 3., vasárnap

Kísérleti paleo

Szilvás paleo pite



















Kísérletezgetek, próbálkozom, nem adom fel, ha nem ízlik túlságosan az eredmény. Eddig még mindig elfogyott, akármit is sütöttem. Ez nem mentség persze, mondhatnám azt is, hogy változik az ízlésünk, mert ez is igaz. Valószínű, hogy a régi ízek, a sütemények állaga,  az anyáink, nagyanyáink süteményei az oka annak, hogy olyanná akarjuk tenni a paleo sütiket, mint amilyenek az általuk készítettek  voltak. Többé-kevésbé sikerül is, de teljesen sohasem. Ha a piskótára gondolok például, számomra tojás, cukor, liszt és levegő. Nekem ennyi. Könnyű, rugalmas, illatos, finom! Soha nem tettem bele sütőport, vizet. Szóval, nincs az a magliszt, amiből ezt ugyanolyanra elő lehetne állítani. Ezt tudomásul vettem. Ha diós, vagy mandulás piskótát készítettem liszt nélkül, attól sem vártam azt, hogy olyan legyen, mint az "igazi" piskóta. Kedvencem egyébként a diós piskóta, az például tud paleo lenni. 
Kísérleteim egyik alanya a 17x26 cm-es kisméretű tepsim, amiben az alábbi mennyiségű kísérleti sütemények készülnek.
Hozzávalók, ahogyan készítettem:
10 dkg héjastul darált mandula
10 dkg szezámliszt
3 tojás
3 evőkanál nyírfacukor
1 tk szódabikarbóna

A közepébe:
2 dl igazi sütőben sütött szilvalekvár

A tetejére:
50 gr nyírfacukor
50 gr víz
50 gr kakaóvaj
50 gr kakaó

A tojásfehérjéket a nyírfacukorral habbá vertem, a sárgákat egyenként hozzáadva tovább habosítottam. A szárazanyagokat előtte összekevertem, majd lazán a tojásokhoz kevertem. Sütőpapírral bélelt tepsiben közepes tűznél légkeveréssel megsütöttem.
A szilvalekvárom darabossága miatt kénytelen voltam a merülő mixert elővenni. A simára kevergetett lekvárral jó vastagon megkentem a félbevágott süteményt. A tetejét megkentem a paleo csokimázzal. A sütemény nagyon finom lett a párom szerint. A lekvár savanykásságát ellensúlyozza a fantasztikus csokimáz a tetején. Szóval, nem rossz!

2013. október 7., hétfő

Sós ropogtatni valók paleo módra

A paleo étrend teljes körű követése nem mindenki számára ajánlatos. A párom a szívműtéte óta vérhígító gyógyszert szed, ami szigorú megkötésekkel jár, mellette nagyon korlátozott a fogyasztható zöldségek köre. Ettől függetlenül nagy lelkesedéssel kóstolgatja próbálkozásaimat, hiszen van azért bőven olyan étel amit ő is megehet. Például, rengeteg fantasztikus süteményt olvastam a blogokon, köztük is a legnagyobb kedvenceim a Praktikák sok gyerekhez c. blog szerzőjének, Mónikának a süteményei. Ezek kipróbálását tervbe vettem, már csak az alkalomra várok. A sós süteményekből viszont kevés félét találtam, ráadásul a próbálkozásim sem voltak túl sikeresek, mert nem nagyon ízlettek. Valami egészséges sós ropogtatni valóra vágytam, amit szó szerint ropogtatni kell. A blogok olvasásakor rengeteg praktikát tanultam, érdemes mások tapasztalatait figyelembe venni.

A szezámmagos lapocskák hozzávalói, ahogyan készítettem:
1 és 1/2 bögre(enyém 240 ml) szezámliszt
1/2 bögre szezámmag
csapott teáskanál só
1 tojás
1 evőkanál szezámolaj
kevés víz az összegyúráshoz

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, lassanként hozzáadagolva a vizet. Szerintem a víz mennyisége a tojás méretétől függ, nekem ez esetben kb. 2 evőkanál kellett. A tésztát sütőpapír között elnyújtottam 2-3 mm vastagra. Vonalzó mentén 3x7 cm -es lapocskákra vágtam.  A maradékokat is addig igazgattam, lapogattam, amíg mindent formára igazgattam.  Sütőpapírral bélelt tepsin 170°C-on légkeveréssel 10 perc alatt rózsaszínűre sütöttem. Ez a mennyiség egy nagy tepsire volt elegendő ezért, azonnal nekiláttam a következő adagnak. Ennek színét, ízét az határozta meg, hogy már nem volt elég szezámlisztem, mással kellett pótolni.

A mákos, lenmagos lapocskák hozzávalói, ahogyan készítettem:
1 bögre szezámliszt
1/2 bögre lenmagliszt
2 evőkanál darálatlan mák
csapott teáskanál só
1/2 mokkáskanál csípős paprika
1 tojás 
1 evőkanál szezámolaj
kevés víz az összegyúráshoz

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, azon módon, mint az előbb. Egy részét meghintettem napraforgómaggal, a többit mákkal. A sodrófával igyekeztem rásimítani, de mint a sütés után kiderült, nem sok sikerrel, nagyja lepotyogott. Ja, kérem, meg kellett volna kenni!
A sós ropogtatni valók nagyon finomak lettek. A szezámos lightosabb, sajtosra emlékeztető, finom ropogós! A lenmagos kicsit csípős, erőteljesebb ízű, de nagyon finom!

2013. augusztus 15., csütörtök

Megint egy zöld színű saláta


A salátabár nagyon jól működik. A klasszikus összetevők helyett bátran használunk olyan gyümölcsöket is, amiket régebben csak gyümölcssalátában tudtunk elképzelni. Az édes és savanyú, sós és csípős nagyon finom ízkombinációt alkot, ebben a melegben kifejezetten üdítő. A kedvesem "ötletelte" ezt a salátát. Sohasem néz főzős adókat, mégis Claire Robinson,  5 hozzávalóból című műsorát látva mondta azt, hogy ezt próbáljuk ki mi is.
Hozzávalók, ahogyan készítettem:


A saláta persze az én verzióm, hiszen szőlő nem volt az eredetiben. A dinnyét, a meghámozott uborkát kockákra, a csípős paprikát karikákra vágtam, megsóztam. Hozzáadtam a félbevágott, kimagozott szőlőszemeket. Citromlevet, olívaolajat kevertem  a salátához. Grillezett sajtot ettünk hozzá. Nagyon finom volt! A kedvesem azt mondta, hogy úgy rémlik, menta is volt az eredeti salátában. Nahát, én nem is értem, az ember kiteszi a lelkét, és tessék! Még menta is! Jó, majd legközelebb!

2013. augusztus 10., szombat

Csupa zöld saláta

 
A salátabár teljes gőzzel működik. A változatosság gyönyörködtet, mint tudjuk és ez a salátákra is igaz. A csupa zöld színű saláta a balzsamecet és a Worcestershire szósz áldásos hatása miatt nem lett tökéletes, hiszen főleg az almakockák színe megváltozott. Ennek ellenére igaz a csupa zöld, hiszen a hozzávalók eredetileg mind zöldek.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 jégsaláta
1 zöld nyári alma
1 zöld paprika
1 fürt szőlő, zöld
2 evőkanál zöld olajbogyó
a mártáshoz:
1 teáskanál csípős mustár
2 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál balzsamecet
1 evőkanál Worcestershire szósz
Az almát és a paprikát kockákra vágtam, a salátát összetépkedtem. Minden hozzávalót egy tálba halmoztam, a mártással összekevertem. Fantasztikusan finom lett, roppanós, édes és savanyú, meglepően harmonikus ízű.
 

2013. augusztus 9., péntek

Paradicsom-kukoricasaláta, avagy a salátabár még nyitva van




Gyors és finom. Szükséges hozzá az a maradék 2 cső megfőzött kukorica. Késsel levágjuk a torzsáról azokat a finom, zsenge magokat, aztán a kockákra vágott paradicsommal összekeverjük. Snidlinget aprítunk hozzá, megszórjuk egy kis apróra tépett bazsalikommal, amit a kert árnyékos részén zsákmányoltunk. Balzsamecet és olívaolajjat adunk hozzá. Ennyi!

2013. augusztus 8., csütörtök

Salátabár


A nyár hosszúnak nem, de nagyon-nagyon forrónak tűnik. A konyhám salátabárrá alakult, ahol bármikor, bármiből pillanatok alatt saláta készül. Egyszerűen csak ez esik jól ebben a melegben. Mellé nem kell más, egy szelet hal, csirkemell vagy sajt grillezve. Megunhatatlan!

A saláta "bármiből" összetevői 2 személyre:
1 fonnyadt sárgarépa
1 nagyon savanyú nyári alma
1 kígyó uborka harmada
1 paprika
4 kicsi paradicsom
1 csokor snidling
néhány szem nagy méretű olajbogyó
1/2 citrom leve 
2 evőkanál gránátalma szirup
2 evőkanál olívaolaj

A sárgarépát zöldséghámozóval vékonyra szeltem. Az uborkát és az almát a tökgyalun aprítottam. A többi zöldséget késsel vágtam vékonyra. Természetesen a hozzávalók nagyban meghatározzák, hogy milyen formában adom elő a salátát. Ebben az esetben a sárgarépát kellett figyelembe vennem, mert ha nem elég vékony, túlzottan  roppanós, azt nem mindenki tolerálja. Ezért vágtam mindent nagyon vékonyra.
Mondtam már, nagyon szeretek vagdosni, julienre aprítani? Ha "vagdosós" kedvemben vagyok, arra gondolok, hogy a kedvenc késemet könnyebb elmosni, mint a gyalubetéteket.
Szóval, mindent felcsíkoztam és összekevertem. Nem szoktam mostanában sózni a salátákat. A kedvesem szívműtéte óta már visszafogja magát, az ételeknél pedig én figyelek. A salátákban, ahol olajbogyót használunk, egyáltalán nem hiányzik. Ha például a saláta mártásában mustár és-vagy Worcestershire szósz is van, az kifejezetten sós. Sós a feta például, amit a tetejére kockázunk. Na, száz szónak is egy a vége, fő a mértékletesség. A citromlét, gránátalmaszirupot és az olívaolajat mártássá kavartam, majd a salátával is összekevertem. Behűtöttem ebédig.

2013. július 30., kedd

Mentás paradicsomsaláta



Tudom, hogy nagyon egyszerű, nem is recept. Mégis más, mint ahogy eddig készítettem, mert menta is van benne. Tele van a kertem tudatosan ültetett és használt fűszernövényekkel, de azt hiszem, még mindig nem használom elég bátran mindegyiket. Többféle mentám van, terjed mint a gaz, nem győzöm zabolázni. Nagyon kedvelem az ízét, és rájöttem, ha csak egy kevés van a salátában, nem nyomja el az ízét, de valami plusz kis hűvösséget ad azért.
Ehhez a salátához a kertemben szedtem apró paradicsomokat, amit aztán a hagymával azonos vastagságúra(vékonyságúra) szeltem. Petrezselymet, mentaleveleket jó apróra vágtam. Citromléből, kevés barna cukorból, sóból, olívaolajból mártást készítettem. Mindezt összekevertem, hűtöttem. Nagyon finom saláta volt.

Cukkinispagetti paradicsommal



A hőség mindenki agyára megy. Nem népszerű hely ilyenkor a konyha, pedig nem csak inni, enni is kell valamit. Muszáj volt egyik nap buktát sütnöm, ami után hatalmas jégdarabokkal hűtöttem a sütőt és a konyhát. Sokszor főzök a szabadban is, szerencsére megtehetem. Mostanság leginkább a salátákat részesítjük előnyben. Egy szelet hússal, hallal, grillezett sajttal bőségesen elég ebédre is. Az NL Cafén találtam az alábbi ételhez ötletet, ami nagyon emlékeztet a Gitta blogján sokszor megcsodált ételekhez. Egyszer például a legnagyobb téli zimankóban készített ilyen ételt és akkor én kissé borzongva olvastam, mert abban a hidegben nem tudtam elképzelni hogy olyat ennék Most annál inkább.

Hozzávalók 2 személyre, ahogyan készítettem:
50 dkg cukkini hosszában vékonyra gyalulva
1 sárgarépa, úgy 10 dkg
10 dkg zeller
25-30 dkg paradicsom
2 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál só
½ mokkáskanál őrölt bors
bazsalikom
½ citrom leve és a héja
2 evőkanál olívaolaj
3 dkg szeletelt mandula

A paradicsomokat kockára vágtam, a levét, a magjait kikaparva. A sárgarépát, fokhagymát, zellert, a citrom héját egy tálba reszeltem. Bazsalikomot szaggattam hozzá, a sót, borsot, citromlevet, olíva olajat és a paradicsom levét hozzá adtam. A merülő mixerrel jó pépesre kevertem. Az elkészült mártással és a paradicsom kockákkal a cukkinispagettit összekevertem, mandulával és bazsalikom levelekkel megszórtam. Ebben a hőségben tökéletesen laktató, finom étel, még a sajtot sem hiányolta róla életem párja. Szezámmaggal meghintve is kiváló.

2013. július 6., szombat

Sült cukkinis tészta

















A sült cukkini ötlete azért merült fel bennem, mert használtam a sütőt, és ha már úgy is be kell kapcsolni, akkor a további hasznosításnak semmi akadálya. A sütőpapírt kiolajoztam és beleterítettem a fél centisre szelt cukkiniket,(három kis darab, összesen kb.25-30 dkg) gyengén megsóztam, néhány kakukkfűágat  rámorzsoltam. Nem néztem, hogy mennyi ideig sült, csak a színét néztem, kész-e. Kis darabka kolozsvári szalonnát csíkokra, zöld erős paprikát karikára, fokhagymát apróra vágtam, majd mindezt egy serpenyőben összesütöttem. 20 dkg farfallét sós vízben megfőztem. Végül a serpenyőben mindent összekevertem. Kedvünkre való, gyors finom ebéd volt.

Csak egy dinnye


Jót nevettem, amikor megláttam a piacon ezt a szív formájú ikerdinnyét. Forgatgatva aztán egész mást is tudott formázni, ki ezt, ki azt látta benne. Jó hangulat, nevetgélés lett a vége, ami  nem baj, hiszen addig sem az árak miatt mérgelődtünk. Finom volt!




2013. június 16., vasárnap

Mustáros, citromos karalábéleves

Rengeteg krémlevest készítek. Megdöbbentem, hogy milyen sokféle szerepel a blogomon. Nem tudom az okát, hogy miért, de az biztos, hogy így valahogy könnyebb kísérletezgetni a fűszerekkel, az ízekkel. Ez a karalábéleves nagyon tetszett a családomnak. Nem az a menzán utált leves fás karalábéval, hanem friss, üdítő nyári leves.
Amit még megfigyeltem a krémlevesekről, az az, hogy nem túl fotogének. Muszáj valamit mellé komponálni a hozzávalókból, mert a színe, kinézete bizony nem árulkodó, sőt akár kissé riasztó.

Hozzávalók négy személyre, ahogyan készítettem:
25 dkg zsenge karalábé
1db burgonya(10 dkg)
1 evőkanál vaj
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
3 teáskanál csípős angol mustár
1/2 citrom leve
citromfű
A felaprított hagymát, fokhagymát a vajon megdinszteltem. A karalábét és a burgonyát a reszelő durva fokán egyszerűen a fazékba reszeltem. Sóztam, borsoztam, két teáskanál jóféle, csípős angol mustárt adtam hozzá, majd annyi vízzel engedtem fel, hogy négy személyre elég legyen.
 Mondtam már, hogy imádom a svéd áruházból származó fazekaimat? A kicsit, meg a nagyobbat a tésztafőző betéttel, ugyanis az oldalán belül ott a mérce, ami igen kényelmessé teszi a főzést, hiszen nem kell a saccolásra, vagy a mércére hagyatkoznom.
Talán negyedórát főztem a levest, amikor a kóstolás után még egy kanál mustár hozzáadása mellett döntöttem. Egy citromfű ágat is dobtam bele és egy nagy citrom felének a levét csorgattam hozzá. Amikor késznek ítéltem a levest, a merülő mixerrel még simábbra kevergettem. Kivételesen mindenféle feltét nélkül ettük, de így is nagyon finom volt.


2013. június 15., szombat

Vargabéles














Régebben gyakran szerepelt a szombati menüben, mert egy kiadós levessel finom ebédnek számított, nagyon szerették a fiaim. Most tárkonyos raguleves mellé készítettem és túlzás nélkül mondhatom, hogy nagy sikere volt.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 csomag réteslap
500 gr túró
150 gr tejfel
1 vaníliás cukor
4-5 evőkanál cukor, ízlés szerint
1/2 citrom leve(sajnos a csomagoláson az szerepelt, hogy a héja emberi fogyasztásra alkalmatlan)
maréknyi  mazsola
50 gr vaj
120 gr házi cérnametélt
3 tojás

A cérnametéltet enyhén sós vízben nem túl puhára főztem, leszűrve kevés vajjal összekevertem és félretettem hűlni. A túrót  a cukrokkal, a tejfellel és a tojások sárgájával egyneművé kavartam. A tojások fehérjét kemény habbá vertem. A túróhoz adtam a tésztát, a mazsolát, végül a tojáshabbal lazítottam a masszát.
Közepes méretű tepsit vajjal kikentem és a réteslapok felével kibéleltem. Imitt-amott közé vajaztam egy kicsit, ahogy tudtam. Beleöntöttem a túrós tésztát, majd a maradék réteslapokat rásimítottam. A tetejét a maradék vajjal megkentem és 180°C-on 30 percig sütöttem.


2013. május 19., vasárnap

Csokoládétorta, az a bizonyos "kis fekete"


Hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, nem véletlenül. Egy lakásfelújítás közepette elromlott számítógép hiánya csak néhány napig sokkoló. Bizony, lehet élni internet nélkül is. Nehezen. Nagyon nehezen! Persze, meglehet kérni az éppen Amerikából telefonáló fiunkat, hogy keresse már meg azt a fránya telefonszámot, amit azért nem írtam le, mert a gépen mentettem el, most pedig halaszthatatlan a szerződéskötés miatt. Tudnék még hasonlókat mesélni, de most már túl vagyunk a lakásfelújításon és van új gépem is.
Főztem is közben, sütöttem is, de csak mértékkel, bár nem a konyha volt az elsődleges terepe a felújításnak. Ez a csokoládétorta azonnal a kedvencem lett. Nem is értem, hogy tudtam élni eddig nélküle. A fáma szerint minden nőnek szüksége van egy kis fekete színű ruhára, mert anélkül nem teljes a ruhatára. Hugh Fernley-Whittingstall szerint "Minden szakács kulináris repertoárjában lennie kell egy kis éjfekete színű csokitortának". Nos ez az ő tortája lett a kedvencem, az bizonyos "kis fekete". Így teljes a ruhatáram és a kulináris repertoárom is.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
25 dkg étcsokoládé(74 %-os)
25 dkg vaj
4 közepes tojás szétválasztva
20 dkg kristálycukor(fele lágy barna cukor)
5 dkg liszt
5 dkg őrölt mandula

Gyors és gazdag ez a torta, az biztos, de van, amikor nem a kalória számlálgatás a legfontosabb, hanem az élvezet. Sokat nem lehet belőle enni, mert egy szelet után garantáltan elmúlik a napi csokiéhséged. A közepe kicsit ragacsos(olyannak kell lenni), enyhén karamelles ízű a barna cukortól, egyszóval fantasztikus!
A kockára tördelt csokoládét és a vajat gőz felett kevergetve megolvasztottam. A tojások sárgáját a kétféle cukorral jól összekevertem, hozzáadtam a langyos vajas csokoládét, a lisztet és a mandulát. A külön felvert tojáshabot lazán, vigyázva, hogy ne törjön össze, hozzákevertem.
Kivajazott, az alján kibélelt, 24 cm átmérőjű tortaformába öntöttem a masszát. 170°C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. 10 percig hűlt, aztán vettem ki a tortaformából. Hugh szerint melegen, hidegen fogyasztható, tejszínnel, créme fraiche-sel, görög joghurttal. Mi hidegen ettük, ki tejszínhabbal, ki fagyival.


2013. március 14., csütörtök

Kukoricaleves (másként)


Ezen a januárt idéző tavaszi napon melengető levesre vágytam. Azonnal. A kezembe került kukoricakonzerv láttán eszembe jutott a nyári zsenge, szinte tejes kukorica, amit addig tépek a fogammal, amíg  teljesen lerágom a csutkáról a héjakat is, kockáztatva, hogy a fele a fogam közé szorul. Szóval az ízére emlékezve készítettem el a világ legegyszerűbb levesét egy 40 dkg-os kukoricakonzervből, amit összeturmixoltam 2 dl rizstejszínnel. Hozzátöltöttem annyi vizet, hogy 4 tányér leveshez elég legyen, csipet sót, 1 csapott evőkanál vajat(ghít) is adtam hozzá és néhány perc alatt összefőztem. Fantasztikus, édes, zsenge kukorica ízű, nagyon finom! Az illúzió is tökéletes, mert a fogam közé ment a héja. Ha ki akarnék tenni magamért, át is lehetne szűrni. Amíg csak esett, szedtem néhány szál korai snidlinget a kertemben díszítésül. A kertet azóta már belepte a hó. Kukoricapelyhet is tálaltam mellé, de nekem nélküle is finom volt.

2013. február 26., kedd

Brokkolikrémleves



Nagyon gyakran készítek brokkoliból levest, mert szeretjük. Nem is értem, hogy miért nem szerepelt eddig a blogomon. Nos, igaz, hogy gyakran készítem, de mindig másként, a hangulatomtól függően ízesítve, a laktózérzékenységem miatt pedig hol kókusztejjel, hol rizs vagy zabtejjel. Szóval, sohasem unalmas!

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1/2 kg brokkoli
1 szem közepes méretű burgonya
1 evőkanál vaj(pontosabban ghí)
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
bors
1 tk gyömbérpor
1 tk koriander
2 dl bio rizstej
 1 l víz

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát megdinszteltem a vajon, hozzáadtam a felkockázott burgonyát és a brokkolit. Meghintettem sóval és a fűszerekkel. Felöntöttem a vízzel és puhára főztem. Belekevertem a rizstejet és összeturmixoltam. Újra forralva még néhány percig főztem, hogy az ízek összesimuljanak. Nekem így jobban ízlett, mint amikor szerecsendióval fűszereztem. Kenyérkockával tálaltam.

2013. február 15., péntek

Svédgomba saláta


Nem is értem, hogy miért készítettem olyan régen, amikor szeretjük. Az is ritka, hogy túl sok gomba van itthon, amivel kezdeni kéne valamit. Szerencsére életem párja azonnal ötletel, hogy mit kezdjünk vele. 

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
50-60 dkg gomba
1 közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
2-3 db babérlevél
2-3 ágacska kakukkfű v. 1 teáskanál szárított
bors
15-20 dkg sűrített paradicsom
ízlés szerint cukor
1/2 citrom leve

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát az olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a szeletekre vágott gombát, sót, borsot, kakukkfüvet, babérlevelet. Pároltam addig amíg levet engedett. Ekkor belekevertem a sűrített paradicsomot. Néhány perces főzés után ízesítettem cukorral és a citromlével, amivel készre főztem. Nem meglepő módon ez a saláta melegen is finom, de azért hidegen az igazi.

2013. február 3., vasárnap

Juhsajttal töltött tök Hughtól

















Az elmúlt Karácsonykor nem írtam bejegyzést az ajándékaimról, mert lusta voltam. Kár, mert utólag nem tudok mást prezentálni, mint Hugh Fearnley-Whittingstall, River Cottage minden napra című szakácskönyvét. Nagyon örültem ennek a könyvnek, imádom. Aki kedveli Hught megért engem. Egyszerűen, természetesen főz, semmi fakszni. Ő a hétköznapok séfje, ami nekem nagyon fontos hiszen ebből van több. Jól esik néha 7 fogást végigenni egy elegáns étteremben, elbűvölve az ízektől, a különlegességektől. Néha, ünnepelve, szórakozva, de nem mindennap! A hétköznapokra ott van Hugh, az ízlésemnek pont megfelel. 

Hozzávalók, ahogyan  készítettem:
2 kg sütőtök
4-5 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
kevés olívaolaj
só, bors
két teáskanálnyi kakukkfű
két teáskanál méz
10 dkg pirított dió
20 dkg durvára reszelt juhsajt

A méretes tököt széltében és hosszában is elvágtam. A magokat kikapartam, az üregekbe vajat és apróra vágott fokhagymát tettem. Amelyikben nem volt üreg, azt megtűzdeltem fokhagymával. Olívaolajjal megkentem a tetejét, 180°C-on légkeveréses sütőben 60 percig sütöttem. A megsült tökhúst úgy kapartam ki, hogy egy ujjnyi vastag réteget meghagytam. Egy tálban a tökhúst a vajas-fokhagymás szafttal, a durvára tört dió és a sajt  kétharmadával, a kakukkfűvel, sóval, borssal összekevertem. Visszatöltöttem a keveréket az üregekbe, a tetejére szórtam a maradék sajtot és diót, kevés mézet csepegtettem rá és 15 percre visszadugtam a sütőbe. Nagyon finom! Hugh kéksajttal készítette, de javaslata szerint ropogós baconnel vagy Créme fraiche-sel és zöld fűszerekkel töltött tök sem megvetendő.

2013. január 24., csütörtök

Sonkás krumpligombóc leves



Egy kis fej hagymából,  kettő gerezd fokhagymából, két marék fagyasztott vegyes zöldségből készítettem egy kis levest. Sóval, pirospaprikával, petrezselyemmel, lestyánnal ízesítettem. Kettő szem krumplit megfőztem, levét a leveshez adtam. Egy szelet füstölt sonkát nagyon apróra vágtam. A főtt krumplit villával összetörtem, kevés lisztet, olajat, tojást(pogácsa kenésből megmaradt) és a sonkát hozzáadtam. Picike, mokkáskanál méretű gombócokat szaggattam a levesbe. Ahogy feljött a tetejére, már kész is lett. Finom, melengető, igazi téli leves.

2013. január 6., vasárnap

Narancsos hatlapos



A babrálgatós sütemények táborába tartozik, de megéri a fáradtságot, mert nagyon finom. A klasszikus csokoládés krém helyett narancsosat készítettem hozzá. Narancsszezonban rendszeresen szárítok a radiátoron narancshéjat, amit aztán kristálycukorral darálok porrá. Ezzel aztán lehet ízesíteni a tésztát és a krémet.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
50 dkg liszt
1 zacskó sütőpor
8 dkg porcukor(ebből egy evőkanál narancsos)
8 dkg vaj
2 dl tej( nekem laktózmentes)
1 evőkanál rum(elhagyható)
a krémhez:
9 dl tej(mivel kevés volt a laktózmentes tej, ebből 4 dl zabtejszín volt)
1 dl narancslé
1 vaníliás cukor
20 dkg cukor(legalább harmada narancsos cukor)
8 evőkanál liszt
10 dkg vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd 6 egyforma részre elosztottam. Sütőpapíron nagyon vékonyra, 20x30 cm-re kinyújtottam. A lapokat villával megszurkáltam, hogy a tészta ne hólyagosodjon fel. Légkeveréssel, 180 fokon 5 perc alatt megsültek. A krémhez valókat a vaj kivételével simára kevertem, és lassú tűzön sűrűre főztem. Végül a megolvasztott vaj 2/3-át is hozzá kevertem. Az elkészült krémet még melegen a lapok közé kentem, a tetejére pedig a maradék olvasztott vajat simítottam. A süteményt másnapig a hűtőben pihentettem a szeletelés előtt. Idő kell neki, amíg a tészta megpuhul. Finom, illatos, narancsos sütemény lett. Porcukorral meghintve tálaltam.

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!