2009. január 30., péntek

A beteg blogger ebédje


Amikor a blogger már 3 napja nem evett rendes ételt, mert egy vírus leterítette, kitámolyog a konyhába. Megelégedéssel konstatálja, hogy rend és fegyelem uralkodik. A kannában ott a tea, van háztartási keksz a dobozban, puffasztott hungarocell lapocskák a zacskóban ( fúj, ki bír arra már ránézni?!), a hűtőben is vannak ételek bőven, de egyiket sem kívánja. Ilyenkor a blogger megmos 1/5 dl rizst, megpucol 2 db sárgarépát, lereszeli és egy kis sóval ilyen finom répás rizst rittyent. Mire a betegápolója hazatér, elfelezi, jól meghinti a másikat jó kis fűszeres lestyánnal, mellé teszi a hűtőből a sült csirkemellet. Amíg a saját kis diétását fogyasztja, elengedi a füle mellett a fényképezésre tett megjegyzést.

2009. január 27., kedd

Barátságszalag


Ezt a díjat, szalagot, Beck Zsuzsa küldte nekem, köszönöm.

barc3a1tsc3a1g-szalag

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban:
"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte".
Ezek a blogok különösen varázslatosak.
Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.
Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni.
Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Nem is tudom, hogy kinek küldhetném tovább a szalagot, mert úgy látom, hogy nagyjából körbeért. Ráadásul annyi szépet elmondtatok a barátságról, hogy nem tudok többet hozzátenni. Egy biztos, jó itt lenni, ma pont egy éve, hogy itt vagyok. Tulajdonképpen a barátnőmnek Áginak is köszönhetem, mert megajándékozott egy fényképezőgéppel. A gép amivel a blogon megjelenő képeket készítem, csak az enyém! Nem családi fényképezőgép, az én gépem! Tehát a szalagot Ágikámnak is küldöm, aki a világ másik felén él. Küldöm még a szalagot a "súlyvesztőhely" íróinak, akik karácsonykor egy grammot sem híztak, mert az utolsó bejegyzés novemberi. Szükségem lenne az ötleteikre. Fogadjátok a szalagot tőlem szeretettel!

2009. január 18., vasárnap

Diós vendégváró

A burgonyakosárkából kimaradt 4 tojás fehérje már elég ok arra, hogy meginduljon a fantáziám, a kezem meg az egér felé, hogy körülnézzek az interneten. Akinél „ihleteltem”, a Macikonyhára hivatkozott. Körülnéztem, hát ott is, fantasztikusak a receptek, a képek pedig gyönyörűek! A receptet itt találod. Pontosan követtem a leírást, csak a tojásfehérje, cukor, dió hármast dupláztam és narancs lekvárt használtam. Szó, mi szó, tényleg a" ronda, de finom" kategória, abbahagyhatatlan!

2009. január 17., szombat

Gombaragu és zöldség burgonyakosárban


A karácsonyi menübe nem fért bele, de nem tettem le arról, hogy kipróbáljam a Magyar konyhában olvasott receptet. Tökéletes vendégváráshoz, mert előző este a munkaigényesebb részét el lehet végezni. Nagyon látványos a végeredmény és persze finom is.
Hozzávalók 12 db muffin formához, ahogyan készítettem:
80 dkg burgonya
4 tojás sárgája
4 dkg parmezán sajt
őrölt bors
reszelt szerecsendió
zsemlemorzsa
vaj
A burgonyát sós vízben megfőztem, és amíg életem párja még melegen áttörte, én kikentem vajjal, morzsával meghintettem a muffin formát. A langyosra hűlt krumplira borsot szórtam, szerecsendiót és sajtot reszeltem rá, majd a tojás sárgájával simára kevertem. Ezzel a megfűszerezett krumplipürével kibéleltem a mélyedéseket körülbelül 4-5 milliméter vastagon. Légkeveréses sütőben 200°C-on 15 perc alatt szép aranysárgára sütöttem. a formában hagytam kihűlni és izgatottan vártam, hogy megtartja-e a formáját. Igen, megtartja.
A gombaragu:
35 dkg gomba
1 kisebb póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál olaj
só, bors
petrezselyem
A gombaraguhoz a karikára vágott póréhagymát, fokhagymát megfuttattam az olajon, majd hozzáadtam az apróra vágott gombát, sóztam, borsoztam, puhára pároltam, a levét elfőztem. Végül egy kis petrezselymet kevertem hozzá. Ez a mennyiség 8 db kosárkához lett elég. A többibe párolt zöldséget tettem. Tálalás előtt 10 percre a sütőbe tettem, hogy "összemelegedjenek". A látványos és finom köret mellett a hozzá tálalt hús és hal mellékszereplővé változott.

2009. január 11., vasárnap

Túrós-meggyes rétes

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

2 csomag (12db) réteslap

½ kg túró

½ kg meggy

4 evőkanál cukor( ez lehet több, mert nem lett édes)

1 citrom lereszelt héja, félnek a leve

2 tojás sárgája

2 evőkanál búzadara

csipet só

½ pohár tejfel

olaj

kekszmorzsa

Meggyet kaptam Editkétől, lefagyasztottat, saját termésűt. Tehát sürgősen tennem kellett valamit, amitől a meggy valami finom, nem hétköznapi, gasztronómiai élménnyé alakul át. Ebből a mennyiségből 3 rúd lett, mindegyikhez 4 lapot használtam, szilikonos ecsettel közéjük kentem egy kis olajat, hogy a lapok ne legyenek szárazak. A túrót, sót, cukrot, a 2 evőkanál búzadarát, a 2 tojás sárgáját, a citromhéját, a levét, a tejfelt egyneművé kevertem. A réteslapot megszórtam kekszmorzsával, a túrót és a meggyet rátettem, majd a szilikonos lap segítségével feltekertem. A tetejüket a túróból kimaradt tojásfehérje és tejfel keverékével megkentem, majd 25 perc alatt 180 °C-on készre sütöttem.

2009. január 10., szombat

Paradicsomleves


Retró, de nem betűtésztás. Anyukám egy kis rizst szokott belefőzni, így csinálom én is. Amikor van eltett paradicsomlém, akkor abból, ez viszont konzervből készült. 4 személyre 2 evőkanál olajon zsemle színűre pirítok egy kanál lisztet, felöntöm annyi paradicsomlével, hogy 1,2 liter legyen. Sót és cukrot adok hozzá, ízlés szerint. Amikor felforr, személyenként egy teáskanálnyi + 1 teáskanál rizst adok hozzá, meg egy zeller ágat. Amikor a rizs megpuhult, kész is a leves. Tálaláskor még apróra vágott zeller zöldjével díszítem.

2009. január 8., csütörtök

Az első kuglófom


Valóban még sohasem sütöttem kuglófot. Új tortaformára volt szükségem és az új kapcsos tortaforma tartozéka a kuglófhoz való elem. Nem olyan, mint az igazi, és talán túl nagy is. A kipróbálást nem bíztam a véletlenre. Elméletben persze mindent tudtam, de azért kutakodtam egy kicsit ihletet meríteni. Nem feltétlen a forma a lényeg, hiszen például a gyümölcskenyeret is tepsiben sütöm, igaz háromszor annyit, mint ami egy formába fér, mert különben 2 perc múlva már egy morzsa sem lenne belőle. Szóval ihletet ribizlitől merítettem. A kinézetével nem vagyok megelégedve, mert megrepedt, és emiatt nem félkör alakú, hanem majdnem kerek szeleteket lehet vágni belőle, de az íze, az fantasztikus!
Hozzávalók, ahogyan készítettem:
25 dkg vaj
25 dkg cukor
1 vaníliás cukor
1 csipet só
3 tojás
37,5 liszt
12,5 étkezési keményítő
1 zacskó sütőpor ( lehet hogy ez sok?)
1/8 l tej
10 dkg kandírozott citrom héj
reszelt citrom és narancshéj.

A vajat, a cukrot együtt habosra robotoltam, adtam hozzá vaníliás cukrot, sót, és 3 tojást. Hozzákevertem a szárazanyagokat és a tejet. A kivajazott, kilisztezett formába mertem a tésztát, ütögettem kicsit, hogy jól elhelyezkedjen, majd 170°C-on 50 perc alatt megsütöttem.

2009. január 4., vasárnap

Spenót fűszeres gombócokkal


A spenót finom étel, bár lehet nem mindenki osztja a véleményemet. A fagyasztottat is szeretem és készítem is. 2 evőkanálnyi olajon megfuttatok 2-3 gerezd fokhagymát, hozzáteszem a nagyjából felolvasztott spenótot, sózom, borsozom, hagyom kicsit főni. Előveszem a saját magam reszelt zsemlemorzsát, a tejet. Meghintem morzsával, adok hozzá tejet. Nem tudok pontos mértéket írni, azt mondom, hogy ízlés szerint, annyit hogy a megfelelő sűrűséget, állagot, szint elérjem. Ekkortól már folyamatosan kevergetem, mert nem szeretem, ha mindent telepuffog zöld pettyekkel.
Feltét nélkül is szeretem, de gyakran tojást, vagy bundás kenyeret csináltam hozzá. Most valami másra vágytam, de nem volt időm keresgélni a blogokon, úgy hogy improvizáltam. A fűszeres gombóc alapja 1/2 l tejből, 5 ek búzadarából, sóból készült "tejbepapi" lett. Csipetnyi kurkumát, csipős paprikát, gyömbért, kardamont, római köményt adtam hozzá. 7-8 dekányi sajtot reszeltem hozzá, belekevertem egy kis apróra vágott petrezselymet, és egy tojást. Diónyi gombócokat formáztam és szezámos morzsába forgattam. Közepesen forró olajban kisütöttem a fűszeres gombócokat.

Narancslekvár


A receptet A közös konyha(kert) blogon olvastam és csodáltam Andi erőfeszítéseit narancs eltevés ügyben. Régebben próbálkoztam én is, de a végeredmény nem ízlett. A gond az, hogy igazából az üzletben vásárolt sem. Eredeti olaszt is vettem, tiszta zselatin volt az egész, de jól mutatott. Volt olyan, amit nagyon keserűnek találtam. Az itt következő viszont nagyon finom, megvagyok vele elégedve, bátran ajánlom mindenkinek.


Hozzávalók, ahogyan készítettem:

2 kg vékony héjú narancs

1 citrom

1 kg cukor(ezzel a mennyiséggel mindenki ízlése szerint bánik, gondolom)

víz


A narancsok héját jól lesikáltam, majd a narancshámozóval milliméteres csíkocskákat hámoztam le róluk, mindről. Utána eltávolítottam a fehér héját is, és apró darabkákra vágtam. Hozzácsavartam a citrom levét is, és 2 dl vizet öntöttem hozzá. Ezzel kapcsolatban kétségeim voltak, hogy szükséges-e. Főzni kell ezután, addig, amíg puhára fő. Sokáig főztem, mert mással is foglalkoztam közben, és miután nem kellett aggódni, hogy leég, időnként megnéztem, hogy a rostok puhák-e. Végül hozzáadtam a cukrot és kb.15-20 percig kavargattam. A kis üvegeket amibe töltöttem, száraz dunsztban hagytam kihűlni.

2009. január 3., szombat

Rakott a kel, de kínai


Mindenféle rakott ételt szeretek és készítek. A rakott kel az egyik kedvencem. Kínai kelből még sohasem készítettem. Mindenesetre, egy nagy előnye van a hagyományos kellel szemben, mégpedig az, hogy felesleges előfőzni, mert sütés közben kellő módon megpuhul. Igazi gyors, egyszerűen, könnyedén elkészíthető ebéd.
Az itt felsoroltak kb. 6 személyre elegendőek:
1,3 kg kínai kel
60 dkg darált, füstölt, főtt hús
3 dl főtt rizs
kevés olaj
1 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
3 kis doboz sovány tejfel
1 tojás
2 evőkanálnyi reszelt parmezán
vaj és zsemlemorzsa e tepsi kikenéséhez
A kikent, morzsával meghintett tepsibe összetördelt kel leveleket tettem. Következő réteg a hús és a rizs keveréke volt. Mivel itt csak a rizst főztem, pirítottam alá egy fej hagymát és 4 gerezd fokhagymát. A három tejfelt egy tojással és a 2 evőkanál reszelt sajttal összekevertem, és minden rétegre tettem egy kicsit. Sót nem használtam mert a hús elég sós volt. A legfelső réteg kel volt, amit aztán megkentem a tejfellel, és a sütőben addig sütöttem, amíg kellemesen barnára megpirult a teteje

2009. január 2., péntek

Tökmagos pogácsa


Felüdülés volt a sok édesség után egy kis sós harapnivaló készítése, evése. Az eredeti receptet Fehérnyúl blogján olvastam. A módosítások azért történtek, mert abból kellett előállítanom a pogácsát, ami itthon volt.

Hozzávalók, ahogyan én készítettem:
1 kg liszt(30 dkg teljeskiőrlésű rozsliszt, 70 dkg sima liszt)
40 dkg főtt, áttört burgonya
30 dkg tökmag
25 dkg vaj
7-8 cl hidegen sajtolt tökmagolaj
2 sovány tejfel
2 evőkanál só
5 dkg élesztő, kb.1/2 dl tejben felfuttatva
2 tojás+ 1 a kenéshez

A hozzávalókból összegyúrtam a tésztát, ami a tökmagolajtól zöldes szint kapott. Egy órát pihentettem, meg is kelt rendesen. Háromszor hajtogattam, ahogy az időm engedte, kb, félóránként. Végül kiszagattam a pogácsákat, a képen látható közepes méretűből kettő tepsi lett, a leeső, és újra gyúrtból aprókat szaggattam, abból egy tepsi lett. Nagyon finom, bátran ajánlom mindenkinek!

Lencsefőzelék


Tudom, hogy millió háztartásban készült most lencse különféle módon. Szóval, nem nagy újság. Régebben nem izgatott a dolog, ha nem nem készült Újévre lencse, de már másképpen gondolkodom. A családomban én vagyok a hagyományok őrzője (hú, ez nagyképűen hangzik!), mert az előttem járók már olyan helyen főznek, ahová nem járunk látogatóba. A következőket műveltem, hogy az idén gazdagok legyünk:
80 dkg-os darab angolszalonnát megfőztem, amit aztán feltétként adtam az elkészült főzelékhez.
A főzőlében odatettem főzni 1 kg lencsét. Adtam hozzá 2 fej hagymát néhány szegfűszeggel megszurkálva, 4 gerezd fokhagymát, 2 nagy babérlevelet, 3 evőkanál mustárt, később egy kevés sót is, amikorra kiderült, hogy mennyire lett sós a húslétől. Amikor puhára főtt, kiszedtem belőle a hagymákat, babérlevelet és egy kis zsemle színű rántást készítettem, megpirospaprikáztam és a főzelékkel összefőztem. Végül balzsamecettel ízesítettem. Anyukámtól így tanultam, kivétel persze a balzsamecet, mert akkoriban csak a 10, 20%-os eceteket ismertük.

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!