Csokoládétorta, az a bizonyos "kis fekete"

 

Hosszú idő telt el az utolsó bejegyzésem óta, nem véletlenül. Egy lakásfelújítás közepette elromlott számítógép hiánya csak néhány napig sokkoló. Bizony, lehet élni internet nélkül is. Nehezen. Nagyon nehezen! Persze, meglehet kérni az éppen Amerikából telefonáló fiunkat, hogy keresse már meg azt a fránya telefonszámot, amit azért nem írtam le, mert a gépen mentettem el, most pedig halaszthatatlan a szerződéskötés miatt. Tudnék még hasonlókat mesélni, de most már túl vagyunk a lakásfelújításon és van új gépem is.

Főztem is közben, sütöttem is, de csak mértékkel, bár nem a konyha volt az elsődleges terepe a felújításnak. Ez a csokoládétorta azonnal a kedvencem lett. Nem is értem, hogy tudtam élni eddig nélküle. A fáma szerint minden nőnek szüksége van egy kis fekete színű ruhára, mert anélkül nem teljes a ruhatára. Hugh Fernley-Whittingstall szerint "Minden szakács kulináris repertoárjában lennie kell egy kis éjfekete színű csokitortának". Nos ez az ő tortája lett a kedvencem, az bizonyos "kis fekete". Így teljes a ruhatáram és a kulináris repertoárom is.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

25 dkg étcsokoládé(74 %-os)

25 dkg vaj

4 közepes tojás szétválasztva

20 dkg kristálycukor(fele lágy barna cukor)

5 dkg liszt

5 dkg őrölt mandula

Gyors és gazdag ez a torta, az biztos, de van, amikor nem a kalória számlálgatás a legfontosabb, hanem az élvezet. Sokat nem lehet belőle enni, mert egy szelet után garantáltan elmúlik a napi csokiéhséged. A közepe kicsit ragacsos(olyannak kell lenni), enyhén karamelles ízű a barna cukortól, egyszóval fantasztikus!

A kockára tördelt csokoládét és a vajat gőz felett kevergetve megolvasztottam. A tojások sárgáját a kétféle cukorral jól összekevertem, hozzáadtam a langyos vajas csokoládét, a lisztet és a mandulát. A külön felvert tojáshabot lazán, vigyázva, hogy ne törjön össze, hozzákevertem.

Kivajazott, az alján kibélelt, 24 cm átmérőjű tortaformába öntöttem a masszát. 170°C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem. 10 percig hűlt, aztán vettem ki a tortaformából. Hugh szerint melegem, hidegen fogyasztható, tejszínnel, créme fraiche-sel, görög joghurttal. Mi hidegen ettük, ki tejszínhabbal, ki fagyival.

Kukoricaleves

Ezen a januárt idéző tavaszi napon melengető levesre vágytam. Azonnal. A kezembe került kukoricakonzerv láttán eszembe jutott a nyári zsenge, szinte tejes kukorica, amit addig tépek a fogammal, amíg  teljesen lerágom a csutkáról a héjakat is, kockáztatva, hogy a fele a fogam közé szorul. Szóval az ízére emlékezve készítettem el a világ legegyszerűbb levesét egy 40 dkg-os kukoricakonzervből, amit összeturmixoltam 2 dl rizstejszínnel. Hozzátöltöttem annyi vizet, hogy 4 tányér leveshez elég legyen, csipet sót, 1 csapott evőkanál vajat(ghít) is adtam hozzá és néhány perc alatt összefőztem. Fantasztikus, édes, zsenge kukorica ízű, nagyon finom! Az illúzió is tökéletes, mert a fogam közé ment a héja. Ha ki akarnék tenni magamért, át is lehetne szűrni. Amíg csak esett, szedtem néhány szál korai snidlinget a kertemben díszítésül. A kertet azóta már belepte a hó. Kukoricapelyhet is tálaltam mellé, de nekem nélküle is finom volt.

Brokkolikrémleves

Nagyon gyakran készítek brokkoliból levest, mert szeretjük. Nem is értem, hogy miért nem szerepelt eddig a blogomon. Nos, igaz, hogy gyakran készítem, de mindig másként, a hangulatomtól függően ízesítve, a laktózérzékenységem miatt pedig hol kókusztejjel, hol rizs vagy zabtejjel. Szóval, sohasem unalmas!

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1/2 kg brokkoli

1 szem közepes méretű burgonya

1 evőkanál vaj(pontosabban ghí)

1 kis fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

só

bors

1 tk gyömbérpor

1 tk koriander

2 dl bio rizstej

 1 l víz

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát megdinszteltem a vajon, hozzáadtam a felkockázott burgonyát és a brokkolit. Meghintettem sóval és a fűszerekkel. Felöntöttem a vízzel és puhára főztem. Belekevertem a rizstejet és összeturmixoltam. Újra forralva még néhány percig főztem, hogy az ízek összesimuljanak. Nekem így jobban ízlett, mint amikor szerecsendióval fűszereztem. Kenyérkockával tálaltam.

Svédgomba saláta

Nem is értem, hogy miért készítettem olyan régen, amikor szeretjük. Az is ritka, hogy túl sok gomba van itthon, amivel kezdeni kéne valamit. Szerencsére életem párja azonnal ötletel, hogy mit kezdjünk vele. 

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

50-60 dkg gomba

1 közepes fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

2 evőkanál olaj

2-3 db babérlevél

2-3 ágacska kakukkfű v. 1 teáskanál szárított

só

bors

15-20 dkg sűrített paradicsom

ízlés szerint cukor

1/2 citrom leve

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát az olajon megdinszteltem. Hozzáadtam a szeletekre vágott gombát, sót, borsot, kakukkfüvet, babérlevelet. Pároltam addig amíg levet engedett. Ekkor belekevertem a sűrített paradicsomot. Néhány perces főzés után ízesítettem cukorral és a citromlével, amivel készre főztem. Nem meglepő módon ez a saláta melegen is finom, de azért hidegen az igazi.

Juhsajttal töltött tök Hughtól

Az elmúlt Karácsonykor nem írtam bejegyzést az ajándékaimról, mert lusta voltam. Kár, mert utólag nem tudok mást prezentálni, mint Hugh Fearnley-Whittingstall, River Cottage minden napra című szakácskönyvét. Nagyon örültem ennek a könyvnek, imádom. Aki kedveli Hught megért engem. Egyszerűen, természetesen főz, semmi fakszni. Ő a hétköznapok séfje, ami nekem nagyon fontos hiszen ebből van több. Jól esik néha 7 fogást végigenni egy elegáns étteremben, elbűvölve az ízektől, a különlegességektől. Néha, ünnepelve, szórakozva, de nem mindennap! A hétköznapokra ott van Hugh, az ízlésemnek pont megfelel. 

Hozzávalók, ahogyan  készítettem:

2 kg sütőtök

4-5 gerezd fokhagyma

5 dkg vaj

kevés olívaolaj

só, bors

két teáskanálnyi kakukkfű

két teáskanál méz

10 dkg pirított dió

20 dkg durvára reszelt juhsajt

A méretes tököt széltében és hosszában is elvágtam. A magokat kikapartam, az üregekbe vajat és apróra vágott fokhagymát tettem. Amelyikben nem volt üreg, azt megtűzdeltem fokhagymával. Olívaolajjal megkentem a tetejét, 180°C-on légkeveréses sütőben 60 percig sütöttem. A megsült tökhúst úgy kapartam ki, hogy egy ujjnyi vastag réteget meghagytam. Egy tálban a tökhúst a vajas-fokhagymás szafttal, a durvára tört dió és a sajt  kétharmadával, a kakukkfűvel, sóval, borssal összekevertem. Visszatöltöttem a keveréket az üregekbe, a tetejére szórtam a maradék sajtot és diót, kevés mézet csepegtettem rá és 15 percre visszadugtam a sütőbe. Nagyon finom! Hugh kéksajttal készítette, de javaslata szerint ropogós baconnel vagy Créme fraiche-sel és zöld fűszerekkel töltött tök sem megvetendő.

Sonkás krumpligombóc leves

Egy kis fej hagymából,  kettő gerezd fokhagymából, két marék fagyasztott vegyes zöldségből készítettem egy kis levest. Sóval, pirospaprikával, petrezselyemmel, lestyánnal ízesítettem. Kettő szem krumplit megfőztem, levét a leveshez adtam. Egy szelet füstölt sonkát nagyon apróra vágtam. A főtt krumplit villával összetörtem, kevés lisztet, olajat, tojást(pogácsa kenésből megmaradt) és a sonkát hozzáadtam. Picike, mokkáskanál méretű gombócokat szaggattam a levesbe. Ahogy feljött a tetejére, már kész is lett. Finom, melengető, igazi téli leves.

Narancsos hatlapos

A babrálgatós sütemények táborába tartozik, de megéri a fáradtságot, mert nagyon finom. A klasszikus csokoládés krém helyett narancsosat készítettem hozzá. Narancsszezonban rendszeresen szárítok a radiátoron narancshéjat, amit aztán kristálycukorral darálok porrá. Ezzel aztán lehet ízesíteni a tésztát és a krémet.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

50 dkg liszt

1 zacskó sütőpor

8 dkg porcukor(ebből egy evőkanál narancsos)

8 dkg vaj

2 dl tej( nekem laktózmentes)

1 evőkanál rum(elhagyható)

a krémhez:

9 dl tej(mivel kevés volt a laktózmentes tej, ebből 4 dl zabtejszín volt)

1 dl narancslé

1 vaníliás cukor

20 dkg cukor(legalább harmada narancsos cukor)

8 evőkanál liszt

10 dkg vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd 6 egyforma részre elosztottam. Sütőpapíron nagyon vékonyra, 20x30 cm-re kinyújtottam. A lapokat villával megszurkáltam, hogy a tészta ne hólyagosodjon fel. Légkeveréssel, 180 fokon 5 perc alatt megsültek. A krémhez valókat a vaj kivételével simára kevertem, és lassú tűzön sűrűre főztem. Végül a megolvasztott vaj 2/3-át is hozzá kevertem. Az elkészült krémet még melegen a lapok közé kentem, a tetejére pedig a maradék olvasztott vajat simítottam. A süteményt másnapig a hűtőben pihentettem a szeletelés előtt. Idő kell neki, amíg a tészta megpuhul. Finom, illatos, narancsos sütemény lett. Porcukorral meghintve tálaltam.