2009. december 31., csütörtök

Villámebéd, chilis bab gombával

Eredetileg gombapörköltet akartam készíteni, de a köreten vitatkoztunk. Aztán előkerült egy vörös bab konzerv, egy kukorica konzerv, sőt egy arrabbiata szószos doboz is. Szóval a köret innentől már feleslegessé vált.
1 fej hagymát, 3 gerezd fokhagymát megfuttattam 2 evőkanál olajon, majd hozzáadtam a kockákra vágott 60 dkg gombát. Sóztam, borsoztam és nagy lángon pirítottam, amíg elfőtte a levét. Az 50 dkg-os arrabbiata szószt(eredeti olasz, kellemesen csípős), babot, kukoricát( 40-40 dkg) összekevertem a gombával és addig főztem, amíg a gomba is puha lett és a szósz is besűrűsödött.

2009. december 27., vasárnap

Fogas fűszeres morzsában, Palócprovance köretével


Amikor Palócprovance kelbimbós receptjét megláttam, sürgősen beszereztem 1/2 kg gyönyörű gesztenyét. Az ötlet megvolt, természetesen némi változtatást végrehajtottam, úgy készítettem el. A gesztenyét megsütöttem, megpucoltam, félretettem. 10 dkg Fekete erdei sonkát felcsíkoztam, vaj, olíva olaj keverékén megsütöttem. Ebbe kevertem bele a kb. 60 dkg nagyjából megfőtt kelbimbót és a sült gesztenyét. Együtt pároltam még néhány percig. Fantasztikusan finom, akár önmagában is.
Személyenként egy nagy szelet fogast megsóztam, felvert tojással megkentem, majd beleforgattam a fűszeres morzsába. Sütőpapírral bélelt tepsiben 20 perc alatt megsütöttem.
A fűszeres morzsához vajon elkezdtem pirítani a morzsát, amit megsóztam, borsoztam, gyömbért és fokhagymát reszeltem bele, végül apróra vágott petrezselymet is kevertem hozzá.

Egy kis finom kényeztetés, jó kis olvasnivalók.....


Ajándékaim egy része, melyek kapcsolatosak a gasztronómiával, telitalálatok, mert szeretteim tudják, hogy miket szeretek, minek örülök nagyon. December 24-én a névnapomra ilyen fantasztikusan finom csokoládéval és bonbonnal is meglepett az elsőszülöttem, aki viszont ezen a napon a születésnapját ünnepli. A kedvenc ananásztortáját minden alkalommal megsütöm e jeles napra, amit már tavaly megmutattam.



2009. december 23., szerda

Anyukám bejglije


Rengeteg bejgli receptet olvastam a blogokon. Sok különbséget nem is látok köztük, nyilván finomak is. Az, hogy tetszetősek, az meg látszik is. Tavaly karácsonykor is látszott a süteményeimről készült képen, hogy nálunk sem telhet el ünnep az Anyukám receptje alapján készült bejgli nélkül. Sajnos már jó ideje magam sütöm, de a tányér alatt látható receptet az Anyukám még fiatalasszony koromban írta le nekem. Vigyázok is rá és minden alkalommal előveszem, amikor sütni készülök. Meg is kérdezte a kedvesem, hogy miért veszem elő mindig, amikor ezer éve sütöm és kívülről tudom. Csak! Erre nincs magyarázat. Szeretem a sárguló papírt olvasgatni, nevetni, hogy őrült diót írt Anyukám, amikor sietve lefirkantotta a receptet. Biztonságot ad. Minek is? Elmúlt már az az idő, amikor bonyolultnak tartottam a bejgli előállítást és csodálattal tekintettem azokra akik ezt tudták. Módosítani sem szoktam a receptet, igazából "ki van ez találva". Az első kivétel az most történt, mert csodák csodája, egy szem mazsolám sem volt itthon, pedig ez járt bele mindig. Kandírozott narancsot tettem a diótöltelékbe, vörös áfonyát a mákba.
A tészta hozzávalói:
50 dkg liszt
25 dkg margarin vagy vaj
4 evőkanál porcukor
csipet só
3 tojás sárgája
1 1/2 dkg élesztő, 1 dl tej
2-3 evőkanál tejfel
A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok, 4 cipóvá osztom, majd 1-2 órát hideg helyen pihentetek. (Gyakran ez egy éjszakát jelent)

A töltelék hozzávalói:
40 darált mák
2 dl tej
15 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg vörös áfonya
a felfőzött, kihűlt töltelékbe 1 kisebb almát is szoktam reszelni, szaftosabb lesz tőle

40 dkg darált dió
2 dl tej
15 dkg cukor
vanília
10 dkg kandírozott narancshéj

A sütőpapír nagy áldás, mert két papír között vékonyra ki lehet a tésztát nyújtani lisztezés nélkül. Ebből a mennyiségből 2 rúd diós, 2 rúd mákos bejgli lesz. Régebben azért sütöttem azonnal pozsonyi kifliket is ugyanilyen tésztából, mert addig sem nyaggattak, hogy mikor szegjük meg már végre a bejglit. A bejgli rudakat először tojássárgájával kentem meg, majd a száradás pihentetés után fehérjével, ezután hidegre tettem, így amikor sütésre került a sor, garantált lett a márványos külső.

Habcsók féle az espresso meringue mintájára


A maradék tojásfehérje felhasználása pillanatok alatt történik, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni az ötletelést az espesso meringue után. Jó, tudom, a kép pocsék, keveset ad vissza a csók külleméből, bár ebben az esetben a belbecs a döntő. Tehát, kívül roppanós, belül lágy, több részletben hat, mert először a csokoládé és a kókusz hat, majd végül az aszalt sárgabarack darabok.
Hozzávalók, ahogyan készítettem:
2 tojás fehérje

1/2 bögre kristálycukor! ( a barna cukor nem vált be, az espresso meringuenél kipróbáltam, ragacsos lett)
5 dkg kókuszreszelék
3 dkg csokoládé darabka, most 70%-os
3-4 dkg apróra vágott aszalt sárgabarack
1 evőkanál étkezési keményítő

A felvert habba kevertem a cukrot, kókuszt, a csokoládét, a barackot. Sütőpapírral bélelt tepsire halmokat raktam, egymástól kellő távolságra, mert kicsit megnőnek. 30 percig sütöttem légkeveréses sütőben 150 °C-on.

2009. december 15., kedd

Ropi és Ropika

Ezt a "nagyon ropogós sajtos" receptet a Bodzablogon olvastam. Nagyon jó recept, fantasztikusan finom és nagyon jó a tésztája, könnyű vele dolgozni. Rövidebb és hosszabb változatban is előállítottam, különféle magokkal megszórva, nagy sikert aratott a házi "ropi". A ropi nálunk nagy kedvenc, a nem túl jó képen látható öntörvényű kandúr a mi cicánk, úgy hívják, hogy Ropi. Persze a Ropika megszólításon sem sértődik meg és úgy tud nézni......, hát itt láthatod:


A sajtos ropi hozzávalói:
50 dkg liszt
1 tk sütőpor
3 tk só
12,5 dkg zsír
12,5 dkg margarin ( 25 dkg vajat használtam)
20 dkg sajt ( fele füstölt volt)
1 kis pohár tejfel
2 tojás sárgája ( a fehérje egy részét a kenéshez használtam)
kömény, len és szezámmag tetszés szerint

A hozzávalókból összegyúrt tésztát 1 órát pihentettem a hűtőben. A tésztát harmadoltam, majd egy tepsi méretű sütőpapíron elnyújtottam, tojással megkentem, magokkal megszórtam és beemeltem a tepsibe. Ott aztán derelyevágóval felcsíkoztam és egymástól elhúzogattam a csíkokat, hogy ne süljenek össze. 3 tepsibe fért ez a mennyiség. Közepes sütőben kb. 10 perc alatt megsül. Ha világosabbra hagyod, puhább lesz. Ha pirosabbra sütöd, akkor igazi ropogós ropi lesz. Kinek a pap, kinek a papné! Nálunk döntetlen, és ismétlésre szorult.

2009. december 1., kedd

Húsgombócok zöldségmártásban


Nem nagy kaland ez az ebéd, mégsem szokványos. A konyhában főzés közben gyakran újabb ötleteim támadnak, és a végén egészen mást főzök, mint amit eredetileg terveztem. A kedvesem ezt egészen jól tolerálja, de nem szabad túlfeszíteni a húrt. Ha valamire nagyon beállította magát, akkor nincs mit tenni....!
A darált pulykahúsból töltött paprikát terveztem. A mélyhűtőből mindenféle húsos csontokat, 2 db pulyka nyakat szedtem elő, mert kell a hely a karácsonyi készülődés miatt. Levest főztem belőle, rengeteg zöldséggel.
Álltam a 60 dkg darált hús felett és nem vágytam a töltött paprikára. Hagymát, fokhagymát aprítottam, dinszteltem hozzá, sóztam, borsoztam, római köményt, megmosott rizst kevertem bele, végül tojást adtam hozzá. Diónyi gombócokat formáltam, a húslevesből kimertem annyit, amennyiben szépen lassan gyöngyözve megfőztem.
A levesben főtt zöldségeket, simára turmixoltam a gombócok főzőlevével. 1/2 citrom levét, az egész reszelt héját, 1 evőkanál mustárt adtam hozzá, majd egy evőkanál étkezési keményítőt tejfellel összekevertem és ezzel kevergetve felforraltam, néhány percig főztem. Tudom, hogy emlékeztet a vadas mártásra, de nem az! Finom, könnyű étel, petrezselymet hintettem a tetejére.

2009. november 28., szombat

Ez az....! Espresso meringue


Amikor Édesem blogjára tévedtem, elvesztem. A recept láttán, rögtön tudtam, hogy ez az! A tökéletes habcsók amire vágytam! Rengeteg habcsókot sütöttem már életemben, mindenféle ízűt kipróbáltam gyermekeim örömére. A habzsák segítségével műremekeket lehet előállítani. Kísérleteztem a hőfokkal, a sütési idővel, bátran mondhatom, hogy nem vagyok kezdő a témában. Mégis Édesem világította meg a lényeget, szerinte akkor jó csók, ha kívül kopog, belül puha, kicsit ragacsos. Az íze pedig fantasztikus, kávés és csokis, benne roppanós a mogyoró, nem csoda, hogy elvesztem. Most azon kell sürgölődnöm, hogy olyan sütit is süssek, ahol bőven kimarad a tojásfehérje. Remélem Édesem hamar nyit egy cukrászdát, mert akkor oda fogok járni.

Hozzávalók:
4 tojásfehérje
csipet só
1 csésze(250 ml) kristálycukor!
1/3 tábla min.60%-os csokoládé, apróra vágva
150 gr apróra vágott mogyoró
1 evőkanál nescafé( én kettő evőkanállal tettem bele, hogy nagyon kávés legyen)
2 evőkanál étkezési keményítő

A tojásfehérjéket sóval elkezdtem verni, majd lassanként hozzáadtam a cukrot, tovább verve. A kávét és a keményítőt bele szitáltam, lazán hozzákevertem a mogyoró, a csokoládédarabokat. Sütőpapírral bélelt tepsire nyomtam a csókokat egy nylon zacskó segítségével, kellő távolságra egymástól, mert megnőnek. Amit fontos betartani, 150°C-on 30 perc a sütése.

2009. november 21., szombat

Sült kárász

Régen vágytam már rá. Kedvenc "halasom" megígérte, hogy lesz pucolt kárász a héten. A keszeget paprikás lisztben megforgattam és úgy sütöttem ropogósra. Közelről nézve látszik is, hogy egy részét kukorica lisztben forgattam meg, mert amikor pisztráng ügyben olvasgattam a blogokon, erről is olvastam több helyen. Valóban ropogósabb lesz, de a másik sem rossz!

Biztosan ősz van már, vagy még?

Akinek kertje van, tudja, hogy mindig van munka a kertben, ősszel is. A kedvesem szorgalmas, a vetemény komposzttal dúsított földje felásva, őszi munkák elvégezve. Most már csak 50 éves cseresznyefa matuzsálemünk lombját kell gereblyézgetni, a komposztra hordani. Látnivaló persze így is akad a kertben, hiszen a muskátlik jól bírják -4 fokig. Azt viszont nem értem, hogy az aranyvessző miért gondolja, hogy tavasz van. Meglepően sok virág található rajta.

A petrezselyem is gyönyörű, a muskátli nemkülönben:

Ezt a virágot én ültettem magról, kertem eldugott helyén és soká jött elő, csendben megnőtt jó nagyra, a nevét sem tudom, mert rég eltűnt a jelzőkaróról a nevét tartalmazó zacskó. Mindenesetre nem sokat izgatja magát amiatt, hogy mások már a karácsonyra készülnek.

2009. november 15., vasárnap

Mogyorós-vörös áfonyás kocka

Ez egy születésnapi sütemény. Nem, nem torta, de azért finom. Nagyon finom! Nekem egyáltalán nem fontos, hogy gyertya is legyen rajta. A sok szál csak beborítaná, a számos gyertya meg snassz, ráadásul a korom is kiderülne. Jól néznék ki!


Hozzávalók, ahogyan készítettem:
25 dkg liszt
10 dkg vaj
10 dkg cukor
csipet só
1 tasak sütőpor
2 tojás sárgája
1-2 evőkanál tejfel
1 citrom reszelt héja
20 dkg aszalt vörösáfonya
2 dl vörösbor
2 ek. áfonyalekvár
A habhoz:
2 tojásfehérje
15 dkg porcukor
20 dkg mogyoró darálva

  1. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, a sütőport, a 2 tojás sárgáját, a tejfölt, a citromhéjat, csipet sót és cipóvá gyúrjuk. Letakarva, a hűtőben 30 percig pihentetjük.
  2. Az aszalt áfonyát összevagdaljuk és a borral, a lekvárral sűrűre főzzük.
  3. A sütőt 180°C-ra előmelegítjük, a tepsit sütőpapírral kibéleljük.A tésztát kinyújtjuk, a tepsibe terítjük és 15 percig sütjük.
  4. A tojásfehérjéből a cukorral habot verünk, a végén beleforgatjuk a darált mogyorót.Kivesszük a sütőből a tésztát, megkenjük a boros-lekváros áfonyával, a tetejére kenjük a habot és további 15 percre visszatesszük a sütőbe.
Forrás: Kiskegyed Konyhája Extra 2009/3

Pisztráng sókéregben sütve

Tulajdonképpen tervezgettem én ezt a sütési módot már régebben is, de valahogy mindig elmaradt. Pénteken este viszont körülnéztem a szakácskönyveimben, a neten és a gyakran olvasott blogokon. Megdöbbentően kevés halat eszünk. Kivételre persze van egy jó példa, Lorien, aki rengeteget eszik, és blogol, mármint halat! Érdemes körülnézni nála!


Sajnos nem kaptam kisebb pisztrángokat(25-30 dekás az ideális), a három darab 1,4 kg volt. Ehhez 2,5 kg nem jódozott sót készítettem, amihez 2 dl vizet kevertem. A halak hasüregét citrommal kikentem, csipet sót, borsot hintettem és egy kis csokor petrezselymet dugtam. Kivülről megkentem olvasztott vajjal, majd a kb. 1 cm vastag sóágyra fektettem. Utána beborítottam a maradék sóval és jól rálapogattam a halakra. Előmelegített sütőben 180°C-on 40 percig sütöttem.


A megsült sókéreg teljesen összeállt, lehetett kopogtatni. Óvatosan kezdtük el lebontani, jó nagy darabokban levált. A bőrét egyben lelehetett húzni, a második halnál már rájöttem a technikára, hogy miképpen lehet ezt könnyedén megtenni anélkül, hogy sérülne a hal, ami vaj puha lett, és a közhiedelemmel ellentétben nem lett sós. Köretnek sült tököt és töltött gombát ettünk.


2009. november 10., kedd

Almatorta


Ez egy igazi nosztalgia torta. Anyukám gyakran készítette gyermekkoromban. Akkoriban kicsi almákat választottunk és a kivájt belsejébe diót, baracklekvárt töltöttünk, azt szuszakoltuk a tortaformába.

A tortát nem nehéz készíteni, de némi segítséget a fázisképekkel adnék. A 24 cm-es tortaformát vajjal kikenem. Kristálycukorral megszórom az alját, szétrázogatom. Azután egy evőkanálnyi lisztet óvatosan a megdöntött forma oldalára szórok és addig görgetem, amíg körbeér. Úgy tűnik, hogy a kétféle szórás a képen nem látszik.



Kettő darab nagy almát meghámozok, ujjnyi vastag szeletekre vágom. A közepét egy kicsi pogácsaszaggatóval kivágom. Az almaszeleteket a formába rakom, és megtöltöm a lyukakat apróra vágott dió és baracklekvár keverékével.



Három tojásból, 12 dkg cukorból, vaníliából, 12 dkg lisztből és 6 dkg vajból készített piskóta tésztát öntök a tetejére. 20-25 perc alatt megsül.



Amikor meghűl és kiborítom a formából, kiderül, hogy az alma teteje finoman karamelizálódott, alatta viszont krémes, szóval nagyon finom.



2009. november 8., vasárnap

Töksaláta


Mondhatom, tök jó! Tényleg az! Kísérletezgető kedvemben született, de másfélét is fogok készíteni hamarosan, mert nagyon ízlett.
Ehhez a salátához 40 dkg sütőtököt elhámoztam (krumpli hámozóval felcsíkoztam). Adtam hozzá 40 dkg konzerv kukoricát, másfél darab vékony csíkokra vágott kápia paprikát és a kertben szedett kis csokor snidlinget. Két evőkanál balzsamecettel, ugyanennyi tökmagolajjal összekevertem. Miután késznek nyilvánítottam a salátát, már csak rendszeresen hessegettnem kellett a kóstolgatót, aki először ugyan elhúzta a száját, de csak addig, amíg meg nem kóstolta.
Ebben a salátában most minden finoman édeskés volt. Legközelebb tökmagot is teszek bele, mert most nem volt itthon. Borsosan, csípősen is kifogom próbálni.

2009. november 2., hétfő

A két tepsis ebéd

Joghurtos csirke, sült céklával és krumplival


Talán nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért kedvelem az ilyen ebédeket. Egyszerű, kevés idő ráfordítást igényel, mégis finom. Ja, és 10 másfélét csinálhatunk amíg elkészül.
4 db bőrétől megfosztott csirkecombot, egy egész, szeletekre vágott csirkemellet előző este bepácolom 2 joghurt, teáskanál kurkuma, kicsi só, bors, csipős pirospaprika, kakukkfű keverékébe.
Másnap az egyik tepsibe zuttyintom a húsokat pácostul. A másik tepsibe krumplit terítek, sózom, kevés olíva olajjal összekeverem, mellé teszem a sütőzacskóba dugdosott fokhagymákat, sózott, köménnyel meghintett céklákat. 1 óra alatt megsülnek.

Püspökkenyér

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
7 db tojás (kisméretű)
28 dkg kristálycukor
csipetnyi só
1 vaníliás cukor
28 dkg liszt
10 dkg aranymazsola
10 dkg vörös áfonya
10 dkg dió
10-15 dkg birsalmasajt apróra vágva

20 dkg szerencsi tortabevonó
1 evőkanál olaj

A piskóta készítést már korábban részleteztem, megtalálhatod itt. Egy evőkanál lisztben, amit a 28 dkg-ból vettem el, megforgattam a diót és az aszalt gyümölcsöket. Lazán belekevertem a piskótába, amit aztán kettő formában osztottam el. Tűpróbáig( kb. 35 percig) sütöttem 170°C-on légkeveréses sütőben. A meghűlt süteményt gőz felett olvasztott tortabevonóval kentem be.

2009. október 24., szombat

Pirogok: spenótos, káposztás


A mai ebéd multikulturálisra sikeredett. Leves: törökös, vörös lencseleves, mentával. Pirog: káposztás, fetás-spenótos töltelékkel.

Hozzávalók a pirog tésztájához:
60 dkg liszt
15 dkg vaj
2 mk. só
2mk. sütőpor
2 tojás+ egy a kenéshez
2 dl tejfel

A hozzávalókból tésztát gyúrok, 1 órára hűtőbe teszem pihenni. A 30 dkg spenótot, az olajon megfonnyasztott 3 gerezd fokhagyma tetejére teszem, addig párolom, amíg összeesik, akkor meghintem egy kis borssal. Amikor meghűl, hozzákeverem a 25 dkg feta sajtot. Sózni nem kell, mert a feta elég sós. A hűtőben tartalékoltam még egy kis lefagyasztott dinsztelt káposztát végszükség esetére, ha káposztás tésztára vágynánk. Most ez is töltelékké változott.
A tésztát 2-3 mm vastagra, ill.vékonyra nyújtom, 12 és 9 cm -es korongokat szaggatok. A nagy korongokra rakom a tölteléket, beterítem a kisebbel, tojással megkenem, körben felhajtom a szélét, villával nyomogatom biztonságból. A káposztás pirog a félbehajtott lapocskákból lett, így nem lehet összekeverni sem. Forró, 200°C-os sütőben 20 perc alatt pirosra sütöm.

2009. október 23., péntek

Sütőben sült fasírt a húslevesből

A húslevessel az a probléma, hogy mire minden finomságot megkóstolunk, ami benne főtt, már jól is laktunk. Levest pedig muszáj volt főznöm, mert sok mellcsont is foglalta a helyet a mélyhűtőben, és volt még vagy 60 dkg csirkeszárny is. Szóval ma úgy döntöttem, hogy nem fogjuk túl kajálni magunkat, annál is inkább, mert csak ketten voltunk ebédkor.
Amikor elkészült a leves, 1/2 kg színhúst szedtem le a csontokról, adtam hozzá ugyanannyi főtt zöldséget, és a késes darálóban összeaprítottam. Megsóztam, borsoztam, egy csokor apróra vágott petrezselymet szórtam bele. Egy nagy fej lila hagymát, pár gerezd fokhagymát megdinszteltem, belekevertem. Két nyers tojással összegyúrtam a húsos masszát. A sütőpapírral bélelt, kiolajozott tepsibe fektettem a lapos, prézlibe forgatott fasírtokat. A tetejét is megkentem egy szilikon ecsettel. 25 perc alatt pirosra sütöttem, salátával tálaltam.

2009. október 18., vasárnap

Birsalmasajt már megint.....


Minden évben készítek birsalmasajtot, mert szeretjük. Kicsit azért különbözik a tavalyitól, mert most szezámmagot tettem az egyik rúdba. Hirtelen kellett elkészítenem a sajtot, mert Editke váratlanul hozta a birsalmákat, én pedig azonnal nekiálltam, hogy ne menjen tönkre, ugyanis hullott is volt közte. Semmi más magom nem volt éppen itthon, így került bele a szezám. Természetesen csokoládéba is fogok mártani a másik rúdból. A hosszú hétvégén pedig újból nekiállok a sajtkészítésnek magokkal is felkészülve.

2009. október 11., vasárnap

Borsos tokány

Lehet, hogy nem felel meg a korszerű táplálkozás minden kritériumának ez az étel, de az íze mással nem pótolható. Itt van számban az íze, ha meghallom, hogy tokány, legyen az borsos, majorannás, gombás, vagy hentes tokány. Szóval, muszáj néha főzni!

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 kg sovány marhahús (most felsál)
15 dkg füstölt szalonna
2 fej hagyma
1 csipős zöldpaprika

őrölt bors
1,5 dl rosé

A szalonnát vékony csíkokra vágtam, kiolvasztottam, kimertem, félretettem. A visszamaradt zsírban megfonnyasztottam az apróra vágott hagymát, zöldpaprikát. Beletettem a nagyon vékonyra szelt húsokat, kevergetve fehéredésig sütöttem. Sóztam, borsoztam (bőven), saját levében pároltam. Két részletben hozzáöntöttem a bort, Frittmann pincészet, 2008-as kékfrankos rozéját, majd a vége felé visszatettem a szalonnákat is és puhára pároltam. Közkívánatra tarhonyával tálaltam.

2009. október 10., szombat

Túrós-krumplis pogácsa


Ezt a receptet a Nők lapja konyha októberi számában találtam. Nagyon jó ez a szám, rengeteg jó recept (rengeteg hibával) található benne. Furcsa ez a pogácsa, mert úgy tűnik, mintha többféle receptből lenne összegyúrva.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 kg liszt
20 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt
25 dkg túró
30 dkg főtt, áttört burgonya
50 dkg Ráma margarin
2 egész tojás + egy fél a kenéshez
6 dkg só
1 dl tej
5 dkg élesztő

Az élesztőt megkelesztettem a tejben, majd az összes hozzávalókból tésztát gyúrtam. 1 órát a hűtőben pihentettem. Azután még egyszer átgyúrtam, 2 cm vastagra kinyújtottam, beirdaltam, pogácsákat szaggattam. A tetejét megkentem, és hagytam a tepsiben kelni félórát. 175°C fokos sütőben 25 perc alatt megsütöttem. Finom, puha, jóízű lett.
A pogácsa szaggatás után maradt tésztát vékonyra nyújtottam és apró kockákat vágtam belőle, amiket magokkal hintve ropogósra sütöttem .


2009. október 4., vasárnap

Mascarpone torta helyett

Rendszeres olvasóként sok-sok ötletet gyűjtök a blogokon. Azt hiszem ennél a tortánál kicsit túllőttem a célon, mert több olyan dolgot belezsúfoltam amire már régebben vágytam. Fantasztikusan finom, de olyan kalóriabomba, amit nem lehet lelkiismeretfurdalás nélkül fogyasztani.
Két doboz rendkivül akciósan vásárolt tejfelt lecsurogtattam egy éjszakán át. A legkisebb tortaformám 20 cm átmérőjű, nem csoda, hogy lapos lett kissé a tortám. Csak mandulás keksz volt itthon, kb. 12 dekányit törtem össze, majd 7-8 deka vajjal összekevertem és a forma aljába passzíroztam.
Az elfelezett krém egyik felébe karamellt (30 dkg cukor, 4 evőkanál víz, 3 dl cukrozatlan sűrített tej, 8 dkg vaj)tettem, kb. a zárójeles mennyiség 1/3-t. 2 dl habbá vert tejszínt és egy Zselatin fixet kevertem hozzá lazán, majd a keksz tetejére kentem. Egy kis időre a hűtőbe tettem. A krém másik felébe egy tábla 72 %-os csokoládét olvasztottam gőz felett. Az újabb réteg rákenése után egy éjszakára behűtöttem.
Nehéz lenne pontosan leírni ezt a tortát dicsekvés nélkül. Fantasztikus, mindenkinek nagyon ízlett!

Birsalmás halrakottas


A recept egyenesen a Kiskegyed konyhájából való. 6 db halas recept található az októberi számban, meglepő, de mind olyan ami érdemes a kipróbálásra. Az alábbi nagyon finom, ajánlom.

Hozzávalók 4 személyre:
80 dkg burgonya
3 ek. vaj
2 tojás
50 dkg tengeri halfilé

kapor
2 birsalma

1. A burgonyát enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, még melegen áttörjük, hozzáadunk 2 evőkanál vajat, 1 csapott mokkáskanál sót. Langyosra hűtjük.
2. A tojások fehérjét kemény habbá verjük. Amikor a burgonya langyosra hűlt, belekeverjük a tojások sárgáját, majd lazán beleforgatjuk a fehérjehabot is.
3. A halszeleteket enyhén besózzuk, megszórjuk a kaporral. A birseket meghámozzuk, cikkekre vágjuk.
4. A sütőt 200 C°-ra előmelegítjük. A maradék vajjal kikenjük a tepsit. Beleterítjük a halszeleteket, rá a birscikkeket, majd befedjük az egészet a burgonyahabbal. 35-40 percig sütjük.

2009. szeptember 27., vasárnap

Céklalekváros céklás-csokoládés sütemény


A süteményt nem először sütöttem Kaldeneker György receptje alapján. Az íze fantasztikus, elkészítése egyszerű. Céklát többet főztem annál, ami a süteményhez kell, ezért aztán készítettem egy kis lekvárt belőle. A következőket használtam fel hozzá:

35 dkg főtt, reszelt cékla tisztán mérve
25 dkg szeder(még nyáron fagyasztottam le)
1 dl vörösbor
25 dkg reszelt alma tisztán mérve
1 teáskanál őrölt fahéj
4 szem szegfűszeg
15 dkg cukor

A szedret a vörösborban megfőztem, átpasszíroztam. A céklához adtam a reszelt almát, a vörösboros szedret és a fűszereket. Jól összefőztem, majd hozzátettem a cukrot is. Különlegesen finom lett az íze. Igaz, a cékla felismerhetetlenné vált benne. A süteményt ketté vágtam, a kihűlt lekvárral megkentem.

Zöldfűszeres tészta


Ez az étel nagy kedvencünk, mert gyors, finom, és a kedvesem is eltudja készíteni. A hátránya viszont az, hogy nem javasolt utána kimozdulni itthonról, mert a töméntelen mennyiségű fokhagymától ami benne van olyan " illatod" lesz, hogy azt jobb itthon kiszellőztetni.
Két személyre 10 dkg Fekete erdei sonkát csíkokra vágva kevés olajon megsütöttem. Kimertem, félretettem. A visszamaradt olajon 3 darab vékonyra szelt, zöld csípős paprikát kezdtem el sütögetni, majd hozzákevertem a megreszelt 6 gerezd fokhagymát és félrehúztam, hogy véletlenül se égjen meg. 25 dkg durum tésztát főztem meg sós vízben kettőnknek. Rengeteg petrezselymet, kevés zellert, és egy ágacska lestyánt vágtam olyan apróra ahogyan szeretjük. A zöldeket éppen csak összemelegítettem a fokhagymával és a tésztával. Tálaláskor a melegen tartott sonkát a tetejére szórtam.

2009. szeptember 20., vasárnap

....és fecseg, a karamellizált diós kocka sütése ürügyén


Lehet, hogy nem vagyok valami kreatív a sütemények előállításánál, de azt hiszem, hogy ez a terület az , ahol nagyot lehet" bukni". Biztosan sértésnek venné az a bloggerina, akinek a süteményét hajszál pontosan másolva állítottam elő, vért izzadva, mert sütés nélküli volt, és nem akart összeállni, ha megírtam volna neki, hogy ott valami gáz van. A képen pedig gyönyörű volt és gusztusos. Azóta természetesen fenntartásokkal olvasom a receptjeit. Nem vagyok Gasztrogyerek (bocs, tudom, hogy nagyon ügyes vagy!), több évtizedes tapasztalatom van, és nem akarom megváltani a világot. Tudom, hogy nem túl szájbarágósak a receptjeim, de lassan már csak a magam kedvére írom, hiszen nincsen új a nap alatt. Nap mint, nap olvasom az újabb blogokon azt , amit az elmúlt évben, vagy előtte írtam , írtunk. Azt akarom ezzel mondani, hogy érdemes olvasgatni a régebbieket is, hiszen lehet, hogy más megvilágításban látjuk a művünket, és nem történnek gyalázkodó, plagizálással gyanúsítgató bejegyzések. Amikor elkezdtem a blogolást, arra gondoltam, hogy fázisképekkel illusztrálom majd a recepteket, a hozzávalókat pedig kicsi képeken teszem közzé, akkor ez nagyon jó ötletnek tűnt. Elkezdtem az összetevőkből fotózgatni, gyűjtögetni. Aztán eltévedtem Bombadil Tomához, teljen elképedtem, mert Ő már ezt csinálta, és nagyon jól. Le a kalappal előtte, mert ez igazából nagyon nagy munka. Ezután én viszont sürgősen abbahagytam.
Nem szeretnék általánosítani, de úgy tűnik, hogy sokan túl komolyan veszik a blogolást, pedig lazábban kéne, nem egymást túl licitálva. Belterjes ez a világ, mert a sok gasztro újság, tv műsorok közvetítette tudás ellenére, az átlag bizony sznoboknak tarja ezeket a blogokat.

Az egyes számú süteményt is olvastam, amikor a 8 éhes száj blogján megjelent. Akkor még nem hozott lázba, de amikor a kettes számút a Közös konyha(kert) blogon olvastam, először jót nevettem, mert a Gasztrogyerekre emlékeztetett, de igazából akár én is járhattam volna így. Aztán kiderült, hogy nekem is potyog a sütemény teteje, de miután a fennt megszerzett tudás alapján nagyobb tepsibe sütöttem, nem lett olyan vastag a tésztája. A recepten természetesen én is változtattam, 1 pohár liszt. 1 pohár kukorica dara és egész pohár tej került bele. A tetejére csak 10 dkg vajjal készítettem a diós karamellt, de így is nagyon jó lett. Kisgyerekeseknek azért nem ajánlom, mert boritékolható, hogy a finom karamellizált dió fele a padlón landol. Jó, hogy vannak ilyen blogok, ahol emberi dolgok történnek a konyhában és nem kell aggódni, hogy a képek jobbak, mint az étel.

Sült csirkemell petrezselyemszósszal, gyömbéres sárgarépával



A sült csirkemellhez tálalt mártáshoz hatalmas csokor petrezselymet apróra vágtam. 1 kis fej lila hagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy kis csipős zöldparikát megfuttattam olíva olaj és vaj keverékén. A hozzátett petrezselymet sóztam, borsoztam, kavargattam, pároltam. 1 kis doboz tejfellel, 1 csapott evőkanál étkezési keményítővel behabartam.
A sárgarépát a kedvesem legyalulta, pedig becsület szavamra nagyon szeretem vagdosni, de hát most siettem. Vaj , olíva olaj keverékén pároltam, sóztam 2 gerezd fokhagymát,ujjnyi gyömbért reszeltem hozzá. Finom, könnyű ebéd volt.

2009. szeptember 14., hétfő

Vörösboros párolt cékla


Nagyon szeretjük a párolt vöröskáposztát. Amikor szezonja van gyakran készítem is. Kijelenthetem azonban, hogy most már ellenfele akadt, ami nem más, mint a párolt cékla.
1 kg céklát kedvenc segédemmel, életem párjával vékonyra gyalultattam. Kevés olajon két mokkáskanálnyi őrölt köményt kicsit megpattogtattam, majd hozzátettem 2 fej vékonyra szelt hagymát(természetesen lilahagymával az igazi, de most nem volt itthon, mert "elsalátáztuk"), belereszeltem 2 gerezd fokhagymát, végül a céklát. Sóztam, borsoztam, összekevertem, lefedtem, pároltam. Kis idő múlva 1 dl finom száraz vörösbort adtam hozzá. Amikor már majdnem késznek gondoltam, 1 evőkanál narancsos balzsamecetkrémet is adtam hozzá. Összesimultak az ízek, fantasztikus lett!

2009. szeptember 13., vasárnap

Karalábé főzelék


Szeretem a karalábé főzeléket.(is) Nyersen, akár salátába is imádom, de főzeléket már régen készítettem. Két éve Editkétől a kolléganőmtől kaptam néhány karalábé palántát, amit aztán azzal, hogy majd csak lesz vele valami, elültettem a kertünkben, ott, ahol csak találtan egy kis helyet. Augusztusra aztán kiderült, hogy valami óriás fajta, mert elborította a kertünket a sok- sok karalábé, lenyűgözően terjeszkedett, hatalmas leveleivel beárnyékolva mindent. Családom szerint ez valami genetikai mutáció volt. A legnagyobb 2,5 kg-t, az átlag 1,5 kg-t nyomott. Nagyon finom volt, nem volt fás, még a mélyhűtőbe is kellett tenni, mert az ajándékozások mellett sem győztük megenni. Mindenféle készült akkoriban belőle, kár, hogy akkoriban még nem írtam a blogot.
Két hatalmas karalábét (1 kg volt együtt) kisujjnyi vastagságú hasábokra vágtam. 1 fej hagymát kis vajon megfuttattam, 2 gerezd fokhagymát hozzáadtam, majd a karalábékat is. Sóztam, borsoztam, kis lángon pároltam. Enged levet is, de egy kicsi vizet azért tettem hozzá. Egy csokor petrezselymet, egy ág lestyánt összeaprítottam, felét még a párolás közben beleszórtam. 2 dl tejszint 2 csapott evőkanál étkezési keményítővel simára kevertem és behabartam a főzeléket. Végül még meghintettem a többi petrezselyemmel. Nagyon finom!

Diós kevert, kávékrémmel


A kevert tészta, ahogyan én készítettem, a következőkből áll:

30 dkg liszt ( fele sima, fele teljes kiőrlésű tönköly)
20 dkg darált dió
25 dkg kristálycukor

vaníliás cukor
1 zacskó sütőpor
4 tojás
10 dkg vaj
5 dl tej

A tojásokat a vajjal és a cukorral "összerobotoltam", majd felváltva belekevertem a száraz anyagokat és a tejet. Elkövettem azt a hibát, hogy túl nagy tepsiben sütöttem a tésztát, emiatt aztán lapos lett. A helyzeten javítani kellett, ezért aztán félbevágtam és kávékrémmel töltöttem meg.
A kávékrémhez 10 dkg vajat 2-3 evőkanál porcukorral kikevertem. 1 adag erős kávét felöntöttem annyi tejjel, hogy 3 dl legyen és ezzel főztem meg egy zacskó tejszín ízű pudingport. Kihűlés után összekevertem a cukros vajjal, amit aztán robotgéppel habosra kevertem. A sütemény tetejére még darabokra vágott diót is szórtam.

2009. szeptember 1., kedd

Kelkáposztafőzelék újragondolva


Kelkáposztafőzelékre vágytam. A kedvesemet nem hozta lázba az ötlet, pedig régebben nagyon szerette. Most csak azt kérdezte, másképpen nem lehet? Nem rakott kelre gondolt persze, ami nagy kedvenc volt mindig.
A képen látható "főzelék" nem saláta, ne tévesszen meg senkit sem. Minden benne van ami egy kelkáposztafőzelékben benne van, a rántás kivételével. Az íze fenséges, nagyon ízlett.
Egy kis fej apróra vágott hagymát, 3 gerezd fokhagymát olívaolaj és vaj keverékén megdinszteltem, majd a csíkokra vágott, kb. 60 dkg kelkáposztát hozzátettem. Sót, őrölt köményt, oregánót szórtam bele, majd a vékonyra gyalult 3 kicsi szem krumplit, 2 kis cukkinit. Kevés vizet is adtam hozzá, mert nem takartam le a "főzeléket". Pontosan olyan lett, ahogyan szeretem a zöldségeket, nem szétfőve, de nem is keményen, ízében pedig finom kelkáposztafőzeléket idézve.

A savanyúság projekt


Az üvegekben és a tetején látható harang, vagy tulipán formájú paprika is a kertemben termett. Kíváncsiságból vettem a paprika palántát a piacon. A kicsi paprikát már évek óta ültetem, méregerős, és jól érzi magát a kertünkben, mert mindig bőséges termést hoz, minden kis bokor.
A harang alakú miatt viszont hallgathattam a kedvesemtől, mert nehezményezte, hogy csak, nő-nő, és nem csinál semmit, virágot is csak elvétve hoz. Aztán egyszer csak kiderült, hogy telis tele van kicsi zöld paprikákkal, amiket aztán elkezdetem lelegelni és csalódottan állapítottam meg, hogy nem erős, pedig amikor a savanyúságosnál vásárolni szoktam, az mindig csipős volt. Néhány nap múlva derült ki, hogy minél nagyobb a paprika, annál erősebb. Ráadásul már vagy másfél méter magas, és ugyanannyi széles. Nem mondom, látványos, és rengeteg paprika van rajta, 30-40 %-t ha leszedtem eddig.
A savanyúság készítés mindig a kedvesem "bulija", én csak asszisztálok, meg az üvegekbe dugdosok, mert kisebb a kezem. Tartósítót semmit sem használunk. A savanyúság leve mindig azonos módon készül. 1 liter víz, 3,5 dl 10%-os ecet, 2 dkg só, 4 dkg cukor felforralva, lehűtve. Ráöntjük az üvegekre, amit még 2 napig nézegetünk, ha kell pótoljuk a levet, amit a zöldségféle magába szív, aztán lezárjuk és a végső helyére tesszük. Ha uborkát vagy egyéb dolgot teszünk el, akkor természetesen mindenféle ízesítés történik, pl. torma, tárkony, magok, fokhagyma, kapor, kedvünk, vagy ízlésünk szerint.
A paprikabokorról készült képen alig látszanak a paprikák, mintha mindegyik levélnek álcázná magát. Ha figyelmesen nézed, látszanak.

2009. augusztus 30., vasárnap

A heck is hal


Lebecsült hal a heck, pedig a fagyasztott kategóriában nem rossz. Bombadil Toma ötlete alapján sós tejben olvasztottam fel, majd paprikás lisztben megforgattam, és olajban ropogósra sütöttem. Petrezselymes krumplival tálaltam.

2009. augusztus 27., csütörtök

Mozzarella saláta


Két személyre, két 12,5 dekás csomag mozzarellát , 2 kis fej lilahagymát, a kertben szedett paradicsomokat felszeltem. A tányérok aljára rukkolát szórtam, erre rendezgettem a zöldség és mozzarella szeleteket. Némi olajbogyó és koktél paradicsom is került hozzá. Kevés olívaolajjal, néhány tekerésnyi borssal is meghintettem.

2009. augusztus 22., szombat

Céklasaláta szőlővel

Nem titok, imádom a céklát sütve, főve, nyersen, és akár süteményben is. Csokorba kötve vettem a piacon, megtisztítva éppen 70 dkg-t nyomott. Egy hatalmas fej lila hagymát ugyanolyan vékonyra gyalult a kedvesem, mint a céklát. Addig elkészítettem a mártást, ami egy citromleve, 2 evőkanál méz, narancsos balzsamecetkrém, olívaolaj keveréke. A hagymát, céklát összekevertem, ráreszeltem a citrom héját, 2 gerezd fokhagymát, sóztam, borsoztam, csipetnyi őröltköményel megszórtam, majd a mártással is átforgattam. 2 maréknyi szőlőt félbevágtam, kimagoztam és a salátához adtam. Aztán a kóstolgatást megtiltottam, mert, volt ki azt hitte első rénézésre, hogy olajbogyó is van benne. Szóval, némi menedéket kapott a hűtőben, hogy összeérhesenek az ízek.

Hiány saláta

Igen, ilyen saláta is van. Hívhatnám görög salátának is, ráadásul a rámorzsolt fehér sajt eredeti görög. Ennek a salátának a története a Balaton északi partján kezdődött, Szepezd és Tapolca között, ahol egy hétig mindennap étteremben ebédeltünk. Szomorú tapasztalatokat szereztünk saláta ügyben, a grillezett zöldségekről nem is beszélve!
A saláta kínálat gyér. Az edzettnek tűnő pincér csak az étlapon lévő fogásokban tud gondolkodni, pedig van aki a melegben csak salátát enne a grillezett hal mellé. Ettem egy másik helyen grillezett zöldségköretet is. Paprikából, cukkiniből, paradicsomból állt, az összhatás lecsószerű volt, na jó mondjuk, hogy sült paprika íze volt. Azt hihetné az emberlánya, hogy ilyenkor egy kis padlizsán, gomba még beleférne, de nem!
Egy másik étteremben az étlapon párolt zöldséget is felfedeztem az egyik étel köreteként. Biztonság okáért megkérdeztem, hogy ez mit is takar pontosan. Mirelit zöldséget, válaszolta a pincér szemrebbenés nélkül. Remek volt viszont a klasszikus uborkasalátájuk és a mirelitből készült sültkrumpli.
Ezek után amikor hazaértünk, az első dolgom a saláta volt, a hiány saláta. Régen ízlett már ennyire!

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!