2009. december 23., szerda

Anyukám bejglije


Rengeteg bejgli receptet olvastam a blogokon. Sok különbséget nem is látok köztük, nyilván finomak is. Az, hogy tetszetősek, az meg látszik is. Tavaly karácsonykor is látszott a süteményeimről készült képen, hogy nálunk sem telhet el ünnep az Anyukám receptje alapján készült bejgli nélkül. Sajnos már jó ideje magam sütöm, de a tányér alatt látható receptet az Anyukám még fiatalasszony koromban írta le nekem. Vigyázok is rá és minden alkalommal előveszem, amikor sütni készülök. Meg is kérdezte a kedvesem, hogy miért veszem elő mindig, amikor ezer éve sütöm és kívülről tudom. Csak! Erre nincs magyarázat. Szeretem a sárguló papírt olvasgatni, nevetni, hogy őrült diót írt Anyukám, amikor sietve lefirkantotta a receptet. Biztonságot ad. Minek is? Elmúlt már az az idő, amikor bonyolultnak tartottam a bejgli előállítást és csodálattal tekintettem azokra akik ezt tudták. Módosítani sem szoktam a receptet, igazából "ki van ez találva". Az első kivétel az most történt, mert csodák csodája, egy szem mazsolám sem volt itthon, pedig ez járt bele mindig. Kandírozott narancsot tettem a diótöltelékbe, vörös áfonyát a mákba.
A tészta hozzávalói:
50 dkg liszt
25 dkg margarin vagy vaj
4 evőkanál porcukor
csipet só
3 tojás sárgája
1 1/2 dkg élesztő, 1 dl tej
2-3 evőkanál tejfel
A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrok, 4 cipóvá osztom, majd 1-2 órát hideg helyen pihentetek. (Gyakran ez egy éjszakát jelent)

A töltelék hozzávalói:
40 darált mák
2 dl tej
15 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg vörös áfonya
a felfőzött, kihűlt töltelékbe 1 kisebb almát is szoktam reszelni, szaftosabb lesz tőle

40 dkg darált dió
2 dl tej
15 dkg cukor
vanília
10 dkg kandírozott narancshéj

A sütőpapír nagy áldás, mert két papír között vékonyra ki lehet a tésztát nyújtani lisztezés nélkül. Ebből a mennyiségből 2 rúd diós, 2 rúd mákos bejgli lesz. Régebben azért sütöttem azonnal pozsonyi kifliket is ugyanilyen tésztából, mert addig sem nyaggattak, hogy mikor szegjük meg már végre a bejglit. A bejgli rudakat először tojássárgájával kentem meg, majd a száradás pihentetés után fehérjével, ezután hidegre tettem, így amikor sütésre került a sor, garantált lett a márványos külső.

1 megjegyzés:

nokedli írta...

az én receptem is hasonló, de most hogy olvastam a tiédet, eszembe jutott, hogy régen otthon mindig került bele egy kevés tejföl is. igazad van, "jól ki van ez találva" - mindig bejön és olyan sok szép emléket ébreszt...

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!