2012. június 23., szombat

Laktózmentes mangó fagyi

Íme, újabb kísérletem a  laktózmentes fagyi előállítására. Rengeteg idény gyümölcs van, mégis elcsábultam egy érett mangó láttán. Nem csoda, hiszen télen mindig kőkemény darabokat árulnak, amiket nem mindig sikerül úgy megérlelni, hogy a minőségén ne essen csorba. Szóval, némi kóstolás után úgy döntöttem, hogy a finom édes, szaftos mangóból megpróbálok valami fagyi félét előállítani. Először zabtejszínre gondoltam, de végül egy kis kókusztej konzerv mellett döntöttem. A kockára vágott mangó 30 dkg volt, a kókusztej pedig 160 ml. Összeturmixoltam a merülő szerszámmal, majd lefagyasztottam. Háromszor kevertem át miután megfagyott, hol félórás, hol órás szüneteket tartva, ahogyan eszembe jutott. Késő este lámpafénynél fényképeztem, ami a kép minőségén meg is látszik. Nekünk ízlett, de elképzelhető némi édesítés, fűszerezés is. 
Tovább fogok kísérletezni, mert nekem a sorbet félék pont attól nem ízlenek, ami a lényegük: nincsen bennük tejféle. Ja, nekem nem javasolt a tej a laktózérzékenység miatt! Fel van adva a lecke! Kár, hogy annyira szeretem a fagyit!

2012. június 18., hétfő

Jó ürügy a fecsegéshez a finomfőzelék

Mitől különleges ez a finomfőzelék? Attól, hogy a kertünkben termett borsóból készült. Azt mondod, hogy nincs ebben semmi különleges? Dehogynem, csoda, hogy lett belőle annyi, hogy főzeléket is érdemes legyen belőle készíteni. Az elmúlt évben a kedvesem a fejébe vette, hogy borsót is vet. Tiltakozásom elkésett, a borsó el lett vetve. A mi kis tenyérnyi veteményesünkbe, ahol 10 tő paradicsom, a fűszerek, snidling az ami kényelmesen elfér! Igazából azért mérgelődtem, mert olyan ritkán vetette, hogy nagyon gyér sor lett volna. Szóval, a kedvesem újból vásárolt vetőborsót, próbálta az előzőt felülvetni, majd egy új sort is vetett, ami már megfelelőnek tűnt. Nagyon jól sikerült, imádtuk csipegetni is, de csak kétszer tudtam főzni belőle levest. Sokat nevettem végül, mert a másodszorra vásárolt  borsó másmilyen típusú volt, nem egyszerre érett, érdekes volt a felül vetett sor, ráadásul olyan sok maradt a vetőmagból, hogy idén is elég lett. Ebben az évben aztán három sort ültettünk, egy -egy hét különbséggel. Jól sikerült, kétszer leves, egyszer főzelék az eredmény. Bevallom, imádom legelni, amikor reggel kimegyek a kertbe, ellenőrzöm, hogy mennyit nőttek előző este óta a növényeim, mindig lecsíptem egy-két borsóhüvelyt, kibontottam, befaltam, utána küldtem egy két levél rukkolát, petrezselymet. Csak, hogy jól kezdődjön a nap! 
Szerepelt már finomfőzelék a blogomon, ami azért volt különleges, mert a róla készült nem túl jó fényképet felfedeztem a világhálón, valaki ellopta, sajátjaként adta elő. Nevetséges, nem talált jobbat? Legyen vele boldog!
 A mostani főzelék hozzávalói négy főre:
65 dkg borsó
1 kisebb karalábé
1 nagyobb sárgarépa
olaj ízlés szerint
só, bors
teáskanálnyi nyírfacukor
rengeteg petrezselyem, kevés zeller és lestyán zöldje
2 csapott evőkanál étkezési keményítő
3 dl tejszín

Az apró kockára vágott sárgarépát és karalábét az olajon megfuttattam, megsóztam, borsoztam, meghintettem a nyírfacukorral majd a borsóval együtt kis lángon dinszteltem. Amíg a zöldség párolódott magában, felaprítottam a zöldeket, összekevertem a tejszínt az étkezési keményítővel. A zöldség még levet is engedett, de a tejszínes habarás után még vagy 1,5-2 dl vizet is kellett hozzáöntenem, mert nagyon sűrű lett volna. A zöldeket legvégül adtam hozzá. Sütőben sült, baconbe tekert fasírt rudakat ettünk mellé.

2012. június 2., szombat

Cuki cukkini

 Igen, nem tudtam kihagyni, "cuki" címet adtam a bejegyzésemnek. Esküszöm még soha ki nem ejtettem a számon, például hogy husi, brrr! Ha lehet azt mondani  egy növényre, hogy cuki, hát ez az! Ezt a kis gömb cukkinit a piacon vettem, de reményeim szerint legközelebb már a saját kertünkből szüretelünk. Van néhány tő, amit széltől is óvok, mert először vetettem cukkinit, ki tudja, szeret-e nálunk.
Az étel, amit készítettem belőle, a rakott cukkinire hajaz, mert darált pulyka hús, rizs, a cukkini kikapart belseje, parmezán sajt, hagyma, fokhagyma, petrezselyem és  bőséges kakukkfű a tölteléke. A tölteléket természetesen már főtt állapotban tettem a gömbökbe, fél óra sütés így bőven elég volt a cukkiniknek, amit kívülről még olívaolajjal megkentem.

2012. június 1., péntek

Gyömbéres keksz




Amikor már nem bírok magammal és nincs az a gyümölcs, ami kielégítené az édesség utáni vágyamat, szétnézek a spájzszekrényben. Szó szerint szét kell nézni, sőt, inkább kutakodni, mert a nassolni valók száműzve vannak. Az az igazság, hogy a kedvesem se egy nagy jellem, ha a hasáról van szó, így aztán  muszáj korlátok közé szorítani az édesség fogyasztásunkat. Ez a keksz a kutakodás eredményeként született, mert csak egy zacskó aszalt gyömbért találtam.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 bögre zabpehely
1  és 2/3 bögre teljeskiőrlésű tönköly liszt
1/3 bögre köles liszt
1 teáskanál sütőpor
1 citrom leve és lereszelt héja
ujjnyi gyömbér lereszelve
10 dkg apróra vágott aszalt gyömbér
3/4 bögre cukor
12 dkg vaj
1 tojás

A tojást, a cukrot, a puha vajat kikevertem. Hozzáadtam az összekevert szárazanyagokat, a reszelt gyömbért, a citrom héját és az apró kockára vágott aszalt gyömbért. Összegyurmáztam, két rudat formáztam, sütőpapírba tekertem, behűtöttem. 1 óra múlva felszeleteltem, eligazgattam a tepsin, majd légkeveréssel, 180 °C-on 10 perc alatt megsütöttem. Valami észbontó finom citrom és gyömbér illat lengedezett a konyhában. Alig vártuk, hogy megsüljön a keksz, ami nagyon jól sikerült. Egyedül  a cukor az, ami az egészséges keksz illúzióját rontja, de nem volt itthon xilit, ennek ellenére boldogan bűnöztünk.

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!