2013. november 3., vasárnap

Kísérleti paleo

Szilvás paleo pite



















Kísérletezgetek, próbálkozom, nem adom fel, ha nem ízlik túlságosan az eredmény. Eddig még mindig elfogyott, akármit is sütöttem. Ez nem mentség persze, mondhatnám azt is, hogy változik az ízlésünk, mert ez is igaz. Valószínű, hogy a régi ízek, a sütemények állaga,  az anyáink, nagyanyáink süteményei az oka annak, hogy olyanná akarjuk tenni a paleo sütiket, mint amilyenek az általuk készítettek  voltak. Többé-kevésbé sikerül is, de teljesen sohasem. Ha a piskótára gondolok például, számomra tojás, cukor, liszt és levegő. Nekem ennyi. Könnyű, rugalmas, illatos, finom! Soha nem tettem bele sütőport, vizet. Szóval, nincs az a magliszt, amiből ezt ugyanolyanra elő lehetne állítani. Ezt tudomásul vettem. Ha diós, vagy mandulás piskótát készítettem liszt nélkül, attól sem vártam azt, hogy olyan legyen, mint az "igazi" piskóta. Kedvencem egyébként a diós piskóta, az például tud paleo lenni. 
Kísérleteim egyik alanya a 17x26 cm-es kisméretű tepsim, amiben az alábbi mennyiségű kísérleti sütemények készülnek.
Hozzávalók, ahogyan készítettem:
10 dkg héjastul darált mandula
10 dkg szezámliszt
3 tojás
3 evőkanál nyírfacukor
1 tk szódabikarbóna

A közepébe:
2 dl igazi sütőben sütött szilvalekvár

A tetejére:
50 gr nyírfacukor
50 gr víz
50 gr kakaóvaj
50 gr kakaó

A tojásfehérjéket a nyírfacukorral habbá vertem, a sárgákat egyenként hozzáadva tovább habosítottam. A szárazanyagokat előtte összekevertem, majd lazán a tojásokhoz kevertem. Sütőpapírral bélelt tepsiben közepes tűznél légkeveréssel megsütöttem.
A szilvalekvárom darabossága miatt kénytelen voltam a merülő mixert elővenni. A simára kevergetett lekvárral jó vastagon megkentem a félbevágott süteményt. A tetejét megkentem a paleo csokimázzal. A sütemény nagyon finom lett a párom szerint. A lekvár savanykásságát ellensúlyozza a fantasztikus csokimáz a tetején. Szóval, nem rossz!

Nincsenek megjegyzések:

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!