2012. november 13., kedd

Nevenincs ebéd


















Fanni, elsőszülöttem barátnője mesélte, hogy  amikor azt kérdezik tőle, hogy mit főztél, gyakran nem is tud rá válaszolni. Mégpedig azért nem, mert a végeredményt nem az elképzelés, hanem az otthon található alapanyagok határozzák meg. Tervezgetős típus vagyok, de azért velem is előfordul, hogy reggel még nem tudok válaszolni a kedvesem kérdésére, hogy mit ebédelünk ma. Ma is ez történt. Nehezen induló, pocsék esős reggel, légkeveréses sütőm csendesen duruzsol, miközben birsalma lapot aszal, én meg próbálok magamhoz térni, az ebédre koncentrálni.
Kedvenc nagyméretű serpenyőmben kevéske olajon megpirítottam 10 dkg csíkokra vágott feketeerdei sonkát. Kimertem, félretettem. A visszamaradt zsiradékon apróra vágott, egy szál sárgarépát, egy fej hagymát, chilit, 2 gerezd fokhagymát dinszteltem, megszórva sóval, borssal. 1,5 dl hajdinát találtam a spájzszekrényben, és miután ezt kevésnek véltem, két szem apró krumplit is felkockáztam. A félretett sonkával együtt mindezt összepakoltam a serpenyőben, felöntöttem 3,5 dl vízzel, lefedtem, majd takarékon hagytam főni. Az enyhe idő miatt még igen gyönyörű a petrezselyem a kertben. Szedtem egy csokorral, hozzá egy lestyán ágacskát és kevés zellert is. Mire megmostam felaprítottam, már kész is lett a nevesincs ebéd kettőnknek. Tálalás előtt megszórtam a friss zöldekkel.
A nap is kisütött végre, a birsalma lap is megszáradt.
Amúgy, én nem kérdezgetem Fannit arról, hogy mit főz. Kreatív és ügyes, biztosan jól megoldja ezt is. Sok éve én sem az ilyen kérdései miatt szerettem az anyósomat.

Nincsenek megjegyzések:

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!