2008. február 5., kedd

A sárgarépa főzelék

Uj Péter Főzelékek c. cikkén (Népszabadság 2008.01.23. nol.hu) jót nevettem, de el is gondolkodtam. "A főzelék, akárhogy is szeretjük, mégis csak másodrendű étel, II. oszt., mint a Fradi, komolytalan." Igaz, ami igaz, jó főzeléket csak otthon lehet enni. Mindenki emlékszik az édesanyja készítette főzelék ízére, amit aztán nem könnyű reprodukálni, én már fel is adtam a küzdelmet. Nagyon szeretem a főzelékeket. Okát nem tudom, de fontos, hogy nem leves, de mégsem száraz, az év bármely szakában jól esik, télen is, nyáron is. Persze a saját fejem után megyek a főzéskor, és bátran használok olyan fűszereket, amiket az édesanyám soha nem használt. Leglényegesebb, hogy amit csak lehet, azt párolom, a végén pedig könnyű 10 %-os tejszínnel, étkezési keményítővel behabarom. Életem párja az évek múltával sokat változott, már ami a főzelékek fogyasztását illeti, de azt nem gondoltam, hogy amikor megkérdezem, hogy kelkáposztát (nagy kedvenc) vagy sárgarépát főzzek, habozás nélkül az utóbbit válassza. Nem megszokott ez egy férfiembertől mondhatnák ezt azok, akik a "hagyományos" napköziben preferált sárgarépa főzelékre emlékeznek. Hát akkor lássuk az előkészületeket:

A kb. 80-90 dkg sárgarépát felaprítom, leginkább kedvenc késemmel, de kipróbáltam a gyalulós formát is. Nem vált be, mert utána annyi ideig tart az elmosogatása a gyalunak, hogy az idő alatt bőven felaprítom. Hozzávalók még, evőkanálnyi vaj, só és fehérbors ízlés szerint, 2-3-4 gerezd fokhagyma, darabka gyömbér, 3 dl 10%-os főzőtejszin.
Méretes lábasomba a vajra ráteszem a rengeteg répát , meghintem sóval, borssal, ráreszelem a fokhagymákat és gyömbért, letakarom és fedő alatt párolom.

Amíg párolódik a répa, összeaprítom a zöldeket amit a Kedvesem a kertben szedett, néhány szál azért elég jól áttelelt, csak jobb, mint amit a fagyasztóból vennék elő. Elkészitem a habarást, egy púpos evőkanálnyi étkezési keményítőt kicsi vizzel simára keverem, hozzá öntöm a tejszint, aztán az egészet a csak roppanósra párolt répára öntöm. Ezt aztán nem szabad már agyon főzni, egyet-kettőt megrottyantom, zölddel meghintem, kitálalom és lefényképezem. Sült csibemellet fogunk enni hozzá. Azt azért fontos tudni, hogy ez a főzelék kicsit csipős, de csak friss gyömbérrel az igazi.

2 megjegyzés:

Bükkösy írta...

Ez a főzelék már ránézésre is finom, kifogom próbálni.Nálunk a fiuk nem igazán fözelékesek de ez megéri a próbát.

Lilla írta...

nekem is ilyen késkészletem van!!!! de én lassan vágom a répát, inkább elmosom az aprítót (vagy elmossa más helyettem) :-)

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!