Uj Péter Főzelékek c. cikkén (Népszabadság 2008.01.23. nol.hu) jót nevettem, de el is gondolkodtam. "A főzelék, akárhogy is szeretjük, mégis csak másodrendű étel, II. oszt., mint a Fradi, komolytalan." Igaz, ami igaz, jó főzeléket csak otthon lehet enni. Mindenki emlékszik az édesanyja készítette főzelék ízére, amit aztán nem könnyű reprodukálni, én már fel is adtam a küzdelmet. Nagyon szeretem a főzelékeket. Okát nem tudom, de fontos, hogy nem leves, de mégsem száraz, az év bármely szakában jól esik, télen is, nyáron is. Persze a saját fejem után megyek a főzéskor, és bátran használok olyan fűszereket, amiket az édesanyám soha nem használt. Leglényegesebb, hogy amit csak lehet, azt párolom, a végén pedig könnyű 10 %-os tejszínnel, étkezési keményítővel behabarom. Életem párja az évek múltával sokat változott, már ami a főzelékek fogyasztását illeti, de azt nem gondoltam, hogy amikor megkérdezem, hogy kelkáposztát (nagy kedvenc) vagy sárgarépát főzzek, habozás nélkül az utóbbit válassza. Nem megszokott ez egy férfiembertől mondhatnák ezt azok, akik a "hagyományos" napköziben preferált sárgarépa főzelékre emlékeznek. Hát akkor lássuk az előkészületeket:
Méretes lábasomba a vajra ráteszem a rengeteg répát , meghintem sóval, borssal, ráreszelem a fokhagymákat és gyömbért, letakarom és fedő alatt párolom.
2 megjegyzés:
Ez a főzelék már ránézésre is finom, kifogom próbálni.Nálunk a fiuk nem igazán fözelékesek de ez megéri a próbát.
nekem is ilyen késkészletem van!!!! de én lassan vágom a répát, inkább elmosom az aprítót (vagy elmossa más helyettem) :-)
Megjegyzés küldése