Kovászos uborka-krémleves

Régóta készülök, hogy elkészítsem ezt a levest. Olvastam Chili és Vanília interpretálásában, majd idén nyáron a Magyar Konyhában Jahni László eredeti receptjét. A nagy hőségben, a szepezdi strandon hasalva, arra gondoltam, hogy vár a hűtőben egy üveg kovászos uborka, eljött az ideje, hogy kipróbáljam végre ezt a levest.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
olíva olaj
12 db 8-10 cm-es kovászos uborka
1 teáskanál porcukor
zöldség alaplé
kovászos uborka leve
kapor

Az apróra vágott hagymát és a lereszelt fokhagymát egy kevés olajon megdinszteltem. 2 db kovászos uborkát nagyon apróra vágtam, és félretettem levesbetétnek. A többit is felaprítottam és a turmixgépben a hagymával, zöldség alaplével, kovászos lével, porcukorral pépesítettem. Az én ízlésemnek nem volt elég sima, végül még átszűrtem. A hozzáadott levek mennyiségét azért nem adtam meg, mert a leves sűrűségét ízlés szerint szabályozhatja mindenki. Az eredeti receptben tejtermék is található, de kóstolgatás után úgy döntöttünk, ha valaki kívánja, tehet a végén tejfelt hozzá. Ebben a melegben jól esett ez a könnyű savanykás leves, amit apróra vágott uborkával, kaporral és pár csepp olíva olajjal tálaltam.

Comment toucher à tout?

Hogyan lehet megérinteni mindent? Második szülöttem után szabadon. Éppen Mallarmét olvasott, amikor a kérdésemre, hogy milyen címet adjak a mai ebédről szóló blogbejegyzésemnek, így válaszolt: comment toucher à tout? Na, jó, de akkor azt meg is kell magyarázni, mondtam, miközben még mindig nem tudtam, hogy keltsem fel az olvasó érdeklődését a mai babrás ebédemhez. Valóban nem könnyű jó címet adni, ami találó, és nem sorolja el az összes hozzávalókat egy sorban.

Töltött sárgarépa tormalevélben hozzávalói, ahogyan készítettem:
4 db méretes sárgarépa
1 dl vöröslencse
só, bors
kevés hagyma, fokhagyma
petrezselyem, zeller, lestyán zöldje
babérlevél
kakukkfű
zabkorpa
2 evőkanál szezámmag
1 tojás
reszelt sajt
tormalevél
1-1 sárga és kápia paprika

A sárgarépákat kevés sós vízben nagyjából megfőztem. A levét a lencséhez öntöttem, amihez babérlevelet, néhány ágacska kakukkfüvet, hagymát, fokhagymát adtam. Amíg a lencse teljesen megfőtt, kettévágtam a répákat, a közepüket óvatosan kivájtam. Ezeket a darabokat aztán a lencséhez adtam a felaprított zöldekkel együtt, még sót és borsot, zabkorpát, szezámmagot, a tojást kevertem hozzá, és ezzel lett kész a töltelék. Hagytam kicsit állni, hogy lássam elég sűrű lesz-e, ezért nem is írtam a zabkorpa mennyiségét, hiszen ez még a tojás méretétől is függ. A sárgarépákat megtöltöttem, tormalevelekbe tekertem. A két paprikát kettévágtam, kimagoztam, és a maradék tölteléket beletöltöttem. Készült még töltike kinézetű csak tormalevélbe tekert csomagocska is. Sütőpapírral bélelt, kiolajozott tepsibe fektettem a műveket, reszelt sajttal megszórtam.

Kukoricapelyhes hal hozzávalói, ahogyan készítettem:
60 dkg busa filé
só
2 gerezd fokhagyma
1 pohár joghurt
2 dl kukoricapehely

A megsózott filéket először a reszelt fokhagymával ízesített joghurtba mártottam, majd az összetört kukoricapehelybe. A kiolajozott tepsibe fektettem a szeleteket, a tetejét olajjal megspricceltem.

Vajas kukorica, ahogyan készítettem:
4 cső zsenge kukorica
só
vaj
alufólia

A kukorica beburkolásához való alufólia darabokat megvajaztam, ráfektettem a megsózott csöveket. Nem túl szoros csomagokat készítettem és a többi sütnivalóhoz raktam a tepsibe.

Két szem krumplit is hámoztam az előbbiekhez, és ezzel megtelt a két nagy tepsi. Légkeveréses sütőben nem gond, hogy minden együtt süljön.

Szóval miért is a költői cím? Talán, mert a konyhában is lehet költő az ember(lánya), ha nem is Mallarmé. Nem csak elkényeztetett urakról szól a történet, hanem arról hogy "comment toucher à tout".

Szilváslepény

Nagy kedvenc, az örök megunhatatlan, a gyümölcsös lepény. Mindig az éppen aktuális gyümölccsel töltve, és némi éllel, de sűrűn elhangzó nem "zsíros kenyér " szlogennel kísérve. Vannak urak ugyanis, akik úgy vetik rá magukat a lepényre, mintha három napja nem ettek volna.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
60 dkg liszt( általában keverni szoktam valami egészségesebbel a fehér lisztet)
20 dkg vaj
3-4 evőkanál juharszirup( vagy cukor ízlés szerint)
csipet só
1 sütőpor
1 tejfel
2+1 tojássárgája(kenéshez)

2 kg szilva
cukor ízlés szerint
kevés őrölt fahéj
zabkorpa 4-5 evőkanál,
3 tojásfehérje

A hozzávalókból tésztát gyúrok, kettéveszem és a két gombócot a hűtőbe teszem. A szilvát kimagozom, apróbb darabokra vágom. Ha nem elég érett, meghintem kristálycukorral, fahéjjal és a zabkorpával, hogy legyen valami, ami felszívja a levét. A 3 tojás fehérjét kemény habbá verem és a szilvához keverem. A tészta egyik felét kinyújtom akkorára, hogy a kb. 30x40 cm-es tepsi falára is jusson vagy 2 cm magasan. Meghintem zabkorpával, majd az előkészített szilvát óvatosan szétterítem, ellapogatom. A tészta másik felével beborítom és a széleit összetapasztom, hogy minden lé, gyümölcs és íz belül maradjon. A tetejét megkenem a félretett 1 tojás sárgájával, villával megszúrkálom és az előmelegített 180 °C-os sütőben 30 perc alatt megsütöm. Szigorúan csak kihűlés után szoktam felvágni, még annak árán is, hogy némelyeket hessegetni kell.

Kukoricával töltött cukkini

Cukkininek pedig mindig kell itthon lennie. Világos, nem?! Ha van itthon, akkor biztosan nem maradunk éhen. Bármihez keverjük, egyszerűen álcázza magát. Nem erőszakos, nem intenzív, de mégis nagyon finom tud lenni.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
25 dkg főtt kukorica(2-3 cső)
60 dkg cukkini
só, bors
2 gerezd fokhagyma
snidling
1 tojás
5 dkg parmezán sajt

A félbevágott cukkinik belsejét kikapartam, a kukorica felével, a fokhagymával együtt összemixeltem. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a maradék kukorica szemeket és a az apróra vágott snidlinget és a tojást. Ezt a masszát a cukkinik belsejébe töltöttem, reszelt parmezánnal megszórtam és közepes sütőben 20 perc alatt megsütöttem.

Citromos túrótorta

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
50 dkg light túró
2 dl tejszín
1 zselatinfix
5-6 evőkanál juharszirup
1 citrom leve, reszelt héja
babapiskóta(kb. 15 dkg)
limoncino likőr

citrom szeletek, citromfű díszítéshez

Az átpasszírozott túrót citromlével, juharsziruppal ízesítettem. Hozzáreszeltem a citrom héját. Összekevertem a felvert tejszínhabbal, amihez a zselatin fixet adtam.
A 18 cm-es tortaforma aljába egy sütőpapírból kerek lapot vágtam. A túrós massza felét belesimítottam. Erre egy sor limoncino likőrrel meglocsolt piskótát rétegeztem. Erre a túró másik felét kentem, amit aztán újabb likőrrel meglocsolt babapiskóta következett. Tele is lett a tortaforma. Egy éjszakát pihent a hűtőben. A tálaláshoz a tortát megfordítottam, így a piskóta került alulra. A tetejét citromszeletekkel és citromfűvel díszítettem. Minden szerénység nélkül dicsérhetem, fantasztikusan finom volt! Kétségtelen, hogy a citromlikőr használata jót tett a felnőtteknek készült tortának.

Pakora cukkiniből

Megint egy étel, ami még sohasem készült a konyhámban. Rántott zöldségeseket természetesen szoktam készíteni, de nem vagyok igazán híve a bő olajban sütésnek.

A neten bóklásztam a fűszerezés ügyében, mert a szükséges garam masala nem tartozik az általam használt alap fűszerekhez.

Hozzávalók ahogyan készítettem:

3 db cukkini(60-70 dkg)

2 dl csicseriborsó liszt

1 dl sima liszt

½ kk kurkuma

½ kk őrölt fahéj

½ kk koriander

½ kk római kömény

½ kk bors

½ kk csipős paprika

só

csapott tk sütőpor

2 gerezd reszelt fokhagyma

2 dl behűtött víz

A fűszereket és a liszteket egy tálban a vízzel és a fokhagymával a palacsinta tésztánál sűrűbb tésztává kevertem. A fritőzömet a konyhánál szellősebb, a mai napon kissé melegebb, bár árnyékos helyre száműztem. A felszeletelt cukkiniket megmártottam a masszában és bő olajban kisütöttem.

Amúr

Még azt sem tudom, hogy pontosan hogy kell írni. Amúr, vagy amur? Utána néztem a neten, de igazából nem lettem okosabb. Hajlanék arra, hogy csak mi magyarok írjuk hosszú ú-val, és az élőbeszédben természetesen jól megnyomjuk az ú betűt, olyan magyarosan.
Na, jó, elég a nyelvtani kételyekből, mert a bejegyzés tárgya ez a számomra ismeretlen nagyon finom hal. Az ára is elég barátságos, nagyjából a pontyhoz hasonlatos. A négy filét megszabadítottam a bőrétől, majd besóztam, borsot tekertem rá. A bevonatos serpenyőben kevés olíva olajat forrósítottam 2 gerezd fokhagyma társaságában és ebben sütöttem meg a szeleteket. A pici kéreg alatt, nagyon finom jó ízű a húsa. Nem akartam különösebben megfűszerezni, mert igazából szeretem a hal ízét, és a szószok szerintem nem adnak annyival több pluszt egy halhoz, ha csak nem a változatosságot.