Garnélás tészta

Hozzávalók 2 személyre, ahogyan készítettem:

25 dkg koktél garnéla

25 dkg tészta, most fusilli

1 kisebb fej hagyma

4 gerezd fokhagyma

2 db paradicsom

½ citrom leve

só, bors

olíva olaj

1 csokor petrezselyem

A gyors és nem túl bonyolult ételek kategóriájába tartozó ez a finom tészta.

1. A mélyhűtött garnélát folyóvíz alatt pillanatok alatt kiolvasztottam.

2. Feltettem főzni a tésztát.

3. Az apróra vágott hagymát, fokhagymát olajon megdinszteltem. Sóztam, borsoztam, a lehéjazott, kockára vágott paradicsomot hozzákevertem, együtt pároltam. Utoljára a garnélát adtam hozzá, a citromlét, amivel már csak 5-6 percig főztem.

4. Az elkészült mártáshoz kevertem a tésztát, megszórtam petrezselyemmel.

Tálaláskor még egy kis parmezánt is reszeltünk a tetejére.

Almatorta feketeribizli lekvárral

Írtam már róla, hogy számomra ez egy nosztalgia torta, mert Anyukám szokta készíteni. Nagyon szerette. Kicsi almákat töltött meg dióval és lekvárral, szorosan telerakva vele a formát, majd piskótát tett a tetejére, ami összefogta tortává. Ennyi az egész, nem nagyon bonyolult. A mostani kicsit más, mert dióm se volt,  és csak  kicsi tortát akartam sütni. Tehát, a 18 cm-es formát kivajaztam, meghintettem kristálycukorral. Két darab nagyobb almát karalábévájóval "gömbösítettem" és teleraktam vele a formát. 12-12 dkg cukorból és lisztből, vaníliával, 3 tojással, 6 dkg vajjal készült piskótát kanalaztam rá 2 sorban, úgy hogy az első sor után  feketeribizli lekvárral is megcsepegtettem. Ezt egyrészt a színe, másrészt az íze miatt tettem, mert adott némi pluszt a tortának. 25 perc alatt 180°C-on légkeveréssel megsütöttem. Hagytam hűlni a formában és amikor kiborítottam, az alma a tetejére került. Egyszerű és nagyon finom!

Magos pogácsa

 

Mindenféle előkészületeket tettem, mielőtt a piacra indultunk volna. Megpucoltam a krumplit például, oda készítettem mindent az ebédkészítéshez, hogy majd, ha hazaérünk, gyorsan főzhessek. Aztán a délelőtt gyorsan telt, mire a dolgainkat elintéztük és bevásároltunk, már majdnem dél lett. A piacon pedig sültek a hurkák, a lángosok, a rántott cukkini, az illat pedig szállt, és a megéhező ember gyomra pedig jelezni kezdett. Na, jó, hát elgyengültünk, mindenkivel előfordulhat. Jól belaktunk, micsoda bűnös élvezet! 

Amikor hazaértünk, első gondolatom az volt, hogy legalább nem kellett főznöm. A kedvesem persze gondoskodott róla, hogy azonnal ötleteljek, mert elsóhajtotta magát, hogy milyen jó lenne egy kis pogácsa. Ott az a kis krumpli is, kellene vele valamit kezdeni. Igazság szerint mostanában nagyon gyakran van pogácsa, azzal az megjegyzéssel, hogy én tehetek róla, minek olyan finomat sütni, aminek nem lehet ellenállni. A hűtő tartalmát áttanulmányozva kiderült, hogy van ez is, az is, de nem elég, de azért készülhet valami. 

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

50 dkg főtt krumpli, áttörve

15 dkg zabliszt

55 dkg liszt

1 zacskó szárított élesztő

3 csapott teáskanál só

1 késhegynyi csípős paprika(nem lett tőle csípős)

2 evőkanálnyi felaprított tökmag

2-2 evőkanálnyi szezám és lenmag

1 kis doboz laktózmentes tejfel

10 dkg biomargarin(laktózmentes)

10 dkg libazsír

2 tojás felverve, ebből vettem el pogácsák tetejére is

A hozzávalókból összegyúrtam a tésztát, amit nagyjából egy órát pihentettem. Háromszor hajtogattam aztán úgy fél óra szüneteket tartva. Végül kiszaggattam az apró, 3,5 cm-es pogácsákat, két nagy tepsivel lett. 180°C-on légkeveréssel 15 perc alatt megsültek.

Fürjtojásos fasírt

Pulyka darált húshoz(60 dkg) 3-3 evőkanál zabpelyhet, burgonyapelyhet megáztattam egy kis langyos vízben. Egy közepes méretű, nagyon apróra vágott hagymát kevés olajon megdinszteltem, 3 gerezd megreszelt fokhagymával. A darált húshoz az eddig felsoroltakon kívül egy teáskanál himalája sót, 1 evőkanál szelénes szezámmagpelyhet, kevés őrölt borsot, 2 db tojást kevertem. 1 órát állni hagytam, hogy összeérjen. 11 db fürjtojást keményre főztem. Nekem nem kis munka ezeket a csipeteket megpucolni, de azért megoldottam. A picike tojásokat beborítottam a húspéppel, majd zsemle morzsában meghengergettem. A maradék húsból is gombócokat gyártottam, emiatt aztán az ebédnél némelyek aggódtak, hogy honnan lehet tudni, hogy melyik gombócban van tojás. Bő mogyoróolajban sütöttem meg a fasírtokat. Petrezselymes, lestyános, saját gőzében párolt, finom, kis újkrumplival és salátával tálaltam.

Fagyis süti

Nem ártott meg nekem a fagyi utáni vágyakozás, tényleg nem! Na, jó csak kicsit. Talán ezért is tűnt fel Édesem blogján a tökéletes chop.chip cookie receptje. Lenyűgöző volt az is, hogy 450 gr csokit tartalmaz, de a legfontosabb a nyers tészta adagolása a tepsire. Hát, igen, az ötlet nagyon jó, szerencse hogy valaki kitalálta, vagyis fagyis kanállal kell adagolni. Tudjuk, elég macerás dolog a kekszek tepsire való varázslása. Van, amikor a lehűtőtt hengert karikára vágjuk, van, amikor dió formát lapítgatunk, van, amikor kanállal adagolunk, egy biztos, a jó ötleteket érdemes terjeszteni, használni.

A receptet persze kicsit átalakítottam, azok alapján, ami itthon volt, ezenkkivűl a cukor mennyiségét csökkentettem, a tojások mennyiségét pedig eggyel növeltem. Hozzá kell tennem azonban, hogy Édesem receptjei tökéletesem megbízhatóak, soha sem csalódtam bennük ha hajszál pontosan követtem az utasításokat.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

225gr vaj

150 gr kristálycukor

100 gr barnacukor

3 tojás

470 gr fehér tönköly liszt

1 teáskanál só

1 teáskanál szódabikarbóna

150 gr csokoládé lencse

100 gr 70 %-os étcsokoládé felaprítva

100-100 gr aszalt meggy és gyömbér felaprítva

A puha vajat a cukrokkal habosra kevertem, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Belekevertem a száraz anyagokat, végül a csokoládékat meg az aszalványokat. Ekkor jött az ezeréves fagyis kanalam, könnyen lehetett vele adagolni a sütőpapíros tepsibe. Érdemes bőven helyet hagyni köztük, mert megnőnek. Egy villával a tetejüket lazán megnyomtam, bár lehet anélkül is simán terültek volna. Légkeveréssel 160°C-on 12 percig sütöttem. 2-3 percig még pihentettem, csak aztán vettem ki a tepsiből a süteményeket. A kekszek fantasztikusak, finom puhák, nem szárazak, másnapra még finomabbak!

Laktózmentes csokifagylalt

Mióta kiderült a laktóz érzékenységem, rendszeresen kutakodok a világhálón, mert jól bevált ötleteket érdemes másoktól ellesni, hasznosítani. A fagyi nagy kedvencem, sajnos. Igen, sajnos, mert természetesen a tejjel készült fagylaltok hoznak lázba. Hiába szeretem a gyümölcsöket, legritkább esetben kóstolom meg jeges állapotban, esetleg az epret, ananászt. A többit én nem választom sohasem. Szembe kellett néznem a ténnyel, hogy pillanatnyilag ezt és a sajtokat lesz a legnehezebb pótolnom valamivel. Van ugyan tablettám, ami arra szolgál, hogy ha nem tudok elkerülni valami tejterméket, bekapom és mehet minden a maga útján, de ezt én szeretném elkerülni.

A banánból készült csokifagylaltot ezen a kulináris nevű blogon olvastam. Az első alkalommal követtem az utasításokat, majd kicsit módosítottam rajta.

Hozzávalók, ahogyan készítettem(személyenként):

1 darab szeletelve fagyasztott banán

1 evőkanál holland kakaó

1 evőkanál kókusztejpor

A piacon jócskán leárazott, barnára érett banánokat vásároltam. Régebben turmixot szoktunk készíteni belőle. Hát az már részemről a múlté. A banánokat a  kicsi képen látható módon megtisztítva, egyenként, félbe, majd szeletekre vágva folpackban lefagyasztottam. Ma, amikor ebéd után eszembe jutott, eljött a kísérletezés ideje.

A késes aprítómban, adagonként addig kevertem a hozzávalókat, amíg krémessé vált. Ennyi! Azonnal fogyasztható, tömény és sajnos kissé banán ízű. Az illúzió nem tökéletes, de azért így is finom, nekem ízlett. Nem adom fel, természetesen kutakodok tovább, próbálkozom. Ha valakinek van jó ötlete, szóljon!

Fűszeres keksz és az ajándékaim

Második szülöttemtől kaptam az ajándékaimat, a szakácskönyvet, a bio édességeket és a fűszereket. Tudja, hogy mit szeretek, mi érdekel. Könnyű annak, aki New Yorkban tanul (ősztől pedig Bostonban, a Harvardon), csak el kell ugrania a 11-ik sugárút és az-51 ik utca sarkára a La Boite à Epice nevű galériába, ahol fűszerkeverékek és kekszek készülnek. Lior Lev Sercarz a tulajdonos, fűszereket komponál és süteményeket süt, a betérő vásárlókkal beszélget, tanít. Ez olyan bensőséges, személyes. Félévenként új művész képeit állítja ki, amikből ihletet merít az új kekszkollekcióhoz. Először egy éve olvastam róla Chili&Vanília blogján, „Interjú a New York-i fűszerguruval”, ami rögtön lenyűgözött. A 2012-es katalógus 41 db izgalmasnál izgalmasabb keveréket tartalmaz. Bármelyiket szívesen kipróbálnám. A kezemben tartott dobozkából fantasztikus illat árad. Természetesen már a mind a három keveréket használtam. A padlizsános bulgurhoz a N.7-Pierre Poivre (8 different peppers) keveréket, a képen látható kekszhez pedig N.5-Breeze(tea, anise, lemon), N.11-Cancale(Fleur de Sel, orange, fennel) fűszerkeverékeket.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

17 dkg őrölt mandula
20 dkg kristálycukor
22 dkg liszt
2 csapott teáskanál N.5 Breeze(tea, ánizs, citrom)
2 csapott teáskanál N.11 (Fleur de Sel, narancs, édeskömény)
10 dkg vaj
1 tojás
1evőkanál citromlé

A vajat a cukorral, a fűszerekkel, a tojással és a citromlével jól összekevertem, hozzáadtam a lisztet és a mandulát. Összegyúrtam, két rudat formáztam, sütőpapírba tekertem és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap nagyjából 5 mm-es szeleteket vágtam a tésztából, majd 170°C fokos légkeveréses sütőben 12 perc alatt megsütöttem. Világosnak kell maradnia, nem szabad, hogy megpiruljon az alja. 76 db, 3,5 cm átmérőjű keksz lett belőle. Az íze és illata fűszeres, ánizsos, fantasztikus!