Mozzarellás saláta lámpafényben

Tulajdonképpen, nap, mint, nap salátát eszünk. Mindennap más a saláta, kétszer nem lehet ugyanúgy készíteni. A hagymát,(jó nagy fej,hófehér , és édes) uborkát, paprikát, paradicsomot felaprítottam. Olajbogyót, félbevágott mozzarellagolyókat adtam hozzá, és egy csokor rukkolát. Fél citrom levét, és olíva olajat locsoltam rá. Együtt készítettük kedvesemmel a salátát, ahogyan máskor is gyakran. Szeretünk együtt aprítani, szöszölni a salátával. Persze ez nem megy viták nélkül, de hát ez már csak így működik, szeretünk vitatkozni, az én elvem, az, hogy a kevesebb néha több. Életem párja viszont, mint egy fűnyíró, mindent levág a kertben , ami zöld. Legközelebb lefotózom az Ő salátáját is. Az ízét nem tudom visszaadni, pedig néha nagyon meglepő. Előfordult, hogy az orvosi zsálya és a citromfű lestyánnal keveredett, és a fokhagymás snidling is igyekezett, hogy legalább a nagy mennyiségével próbálja elnyomni a többieket. Igyekszem azonos darabokra vágni az összetevőket, ez nem jellemző a kedvesemre. Mégis finom az Ő salátája is, mindig megettük az utolsó szemig. Abban megegyeztünk, hogy nem sózzuk a salátát. Sokkal finomabb így, már megszoktuk, finom ropogós, és elég bele az olajbogyó, vagy a fetasajt sós íze.
Nézegettem a salátás képeimet, ritkán van esti felvétel, pedig gyakrabban készítünk estére salátát. Az én gépemmel érdemesebb nappali fénynél fotózni.