2010. július 19., hétfő

Kelkáposztafőzelék

Igen ez az, a klasszikus kelkáposztafőzelék. Nem sűrű, illetve nem a rántástól áll meg a kanál benne. Mégis van benne rántás, mert az íze miatt kell.
A kilósforma kelkáposztát cikkekre vágtam, majd elkezdtem rétegezni a fazékban apróra felkockázott egy fej vöröshagymával, bőséges fokhagymával, néhány ágacska oregánóval(szépen virágzik a kertemben). Megszórtam őrölt köménnyel, sóval és annyi vizet adtam hozzá hogy egy ujjnyira ellepje. 5 darab krumplit felkockáztam és a már vagy 10 perce szigorúan fedő nélkül rotyogó főzelékhez adtam. Közben elkészítettem a rántást, 2 csapott kanál lisztet olajon a zsemle színűnél sötétebbre pirítottam, teáskanálnyi pirospaprikával megszórtam, vízzel felengedtem. Az elkészült rántást a kelkáposztához kevertem és néhány percig együtt főztem takarékon. Finom volt, így is nagyon szeretem, de szoktam másként, "lightosabban" is készíteni. A húsevőknek virslivel tálaltam.

2010. július 13., kedd

Tökfőzelék, sajtos, sonkás tekercs rántva

A tökfőzelék a megosztó ételek közé tartozik. Van aki utálja, nyilván nem véletlenül, van aki kedveli, nyilván nem véletlenül. Nos én kedvelem, de csak nyáron, a fagyasztott sohasem az igazi.
Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 kg gyalult tök
2 csokor kapor
1 fej hagyma
olaj
só, ecet
1 kis pohár tejfel
3 teáskanál étkezési keményítő
1 késhegynyi pirospaprika

Az apróra vágott hagymát az olajon megfuttatom, hozzáadom a gyalult tököt, megsózom, letakarva addig dinsztelem, amíg összeesik. Hozzákeverem az apróra vágott kaprot, ízlés szerint egy kis ecetet és máris behabarom(tejfel, étkezési keményítő, pirospaprika, kevés víz), mert szeretem ha még kicsit roppan a tök.

A feltéthez kisujjnyi füstölt sajt darabokat könnyű, hajszálvékony sonkába tekertem, majd bepaníroztam és bő olajban kisütöttem. Mindezt előtudtam állítani anélkül, hogy befűtöttem volna a konyhában. Ez a kert előnye nyáron, lehet árnyékos szellős helyen főzni.

2010. július 9., péntek

Zöldségfasírt

Amikor nyáron húslevest főzök(ritkán), imádom benne a gyenge főtt zöldséget. Persze előfordul, hogy nem fogy el, mint most is. A maradék vegyes zöldséget, ami kb. 40 dkg volt(fehér és sárgarépa, zeller, hagyma és 1 szem krumpli), megreszeltem, sót, borsot, fokhagymát, zsemlemorzsát, apróra vágott petrezselyem, zeller és lestyán zöldet valamint egy pohárnyi főtt kukoricát, 1 tojást adtam hozzá. Összegyúrtam, diónyi gombócokat formáltam, amiket olajban kisütöttem.

2010. június 20., vasárnap

Rakott valami, avagy a piaci tévedéseink esete

A tegnapi bejegyzésemben már meséltem a piacozásunkról. Hiába írok én listákat a piacra, mindig a felhozatal és életem párja újabb és újabb ötletei határozzák meg hogy végül is mivel térünk haza. Ezen a héten kitettünk magunkért, mert amikor haza értünk, döbbenten néztem, hogy a tervezetthez képest mi mindent összevásároltunk, ahhoz képest, hogy nyaralni megyünk. Ez a rakottas a következőkből készült:

1,5 kg apró újkrumpli
70 dkg apró gomba
10 dkg Fekete erdei sonka
fél főtt füstölt sertésnyelv vékonyra szelve
2 gerezd fokhagyma
só, bors
3 ágacska kakukkfű
450 dkg-os tejfel
reszelt parmezán
vaj, olaj
zsemlemorzsa


A sonkából vékony csíkokat vágtam, kevés olajon chipset készítettem belőle, majd félretettem. A visszamaradt olajban megfuttattam az összenyomott fokhagymagerezdeket, rátettem a gombákat és a vékonyra szelt sertésnyelvet, ami nehezen fogyott, mert annak ellenére, hogy főttként árulták, rágós volt. Sóztam, borsoztam és a három kakukkfű ágacskát tettem még hozzá, addig főztem, míg zsírjára nem sült. A sütőtálat kivajaztam, meghintettem zsemlemorzsával és a krumplival összekevert húsos gombát elterítettem benne. A tetejére kentem a reszelt parmezánnal megbolondított tejfelt. A sütés vége felé a tetejére szórtam a sonkachipset, hogy átforrósodjék. Nagy tál vegyes salátával ettük, sikere volt.

2010. június 19., szombat

Svéd húsgombóc a zöldborsófőzelék mellé

Szeretek életem párjával a piacra járni. Cipeli a cuccokat, ihletet ad, mert nagyon tud lelkesedni, ismeri a legjobb helyeket, jól elbeszélget, öreggel és fiatallal. Szóval, jó vele piacozni. Pénteken, amikor haza értünk, döbbentem konstatáltam, hogy az "ember", vagy én nem voltam formában, mert össze-vissza vásárolgattunk, percenként módosítva, a menüt. Aj-aj, nem vettünk zöldséget a borsólevesbe, mondtam én. De hát főzelék lesz, mondta Ő. Ja, tényleg, megígérte, hogy megpucolja a két kiló borsót. De minek vettük azt rengeteg gusztusos kis apró gombát, amikor marhapörköltet főzünk? Megjegyzem, én egy kis tojásos nokedlire vágyom, ezer éve nem ettem. Na, jól van, azért főzünk valamiket, nem fogunk éhen halni!

Borsófőzelék:

A borsót, azt a rengeteget, megpucolta ez a kedves "ember", közel egy kiló lett. Vaj és olíva olaj keverékén megdinszteltem, sóztam kicsit, apróra vágott petrezselyemmel, zellerrel és kevés lestyánnal meghintettem. 3,5 dl tejben elkevert púpos evőkanálnyi étkezési keményítővel behabartam, kevés ideig forraltam.

Svéd húsgombóc:
Hozzávalók:
60 dkg darált pulykahús
1 tojás
2 dl tejszín
4 dkg házi zsemlemorzsa( kb. 1 dl)
1 fej vöröshagyma
só, bors, szerecsendió
vaj
kis csokor snidling

Nem is értem, miért nem csináltam eddig,hiszen nem nagy kunszt. Miután pulykahúsból készült, kicsit erősebben fűszereztem. A lereszelt vöröshagymát vajon megdinszteltem. A zsemlemorzsát
a tejszínnel hagytam állni negyedórát, amíg magába szívta a folyadékot. Végül a hozzávalókat jól összegyúrtam. Aggódtam kissé, mert lágynak találtam, de nem volt gond. Apró, diónyi méretű gombócokat formáltam vizes kézzel, összesen 56 darabot. Bő olajban kisütöttük.
Lehet, hogy nem autentikus áfonya nélkül, de az biztos, nagyon jó volt a borsófőzelékhez is.

2010. június 6., vasárnap

Satay mogyorószósszal


Hirtelen ötlettől vezérelve a karaj szeletelése közben eszembe jutott a satay. Néhány szeletet csíkokra vágtam és pácot készítettem kínai ötfűszer keverékből, gyömbér, fokhagyma, kevés szójaszósz és mogyoró olaj keverékéből. A bambuszpálcákat beáztattam, majd a húsokat felszúrtam és rátekertem. Nem roston, a villanytűzhelyben sütöttem meg és a Lidlben vásárolt csípős mogyorószósszal ettük.

2010. május 31., hétfő

Pavlova, az édes bűnbeesés

Gyakran feltűnik a blogokon, nem csoda, hiszen fantasztikusan finom. Tulajdonképpen nagyon egyszerű az elkészítése, hálás feladat, a siker garantált. Különféle gyümölcsöket használhatunk hozzá, ennek csak ízlésünk, fantáziánk szab határt.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
4 tojás fehérje
20 dkg porcukor
csipet só
1 evőkanál almaecet
1 evőkanál étkezési keményítő

1/2 l tejszin
ízlés szerint porcukor
1 zselatin fix
1/2 kg eper

A tojásfehérjéket kevés cukorral, sóval elkezdem habbá verni. Amikor már elég masszív, elkezdem hozzáadni a többi cukrot, közben folyamatosan robotolom, belekeverem az ecetet is. Végül beleszitálom az étkezési keményítőt is. Sütőpapíron kerekre halmozom a habot, a szélét magasabbra. 150 fokos előmelegített sütőben 40-45 percig sütöm.
A tejszinhabot felverem kevés cukorral, és a zselatin fixxel. Megtöltöm a torta mélyedését a habbal, jó sűrűn megrakom az eperrel. Tálalásig a hűtőben tartom, majd fényképet is készítek róla, sajnos elég gyengéket. A dicséret viszont kárpótol a rossz minőségű képekért.

 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!