Svéd húsgombóc a zöldborsófőzelék mellé

Szeretek életem párjával a piacra járni. Cipeli a cuccokat, ihletet ad, mert nagyon tud lelkesedni, ismeri a legjobb helyeket, jól elbeszélget, öreggel és fiatallal. Szóval, jó vele piacozni. Pénteken, amikor haza értünk, döbbentem konstatáltam, hogy az "ember", vagy én nem voltam formában, mert össze-vissza vásárolgattunk, percenként módosítva, a menüt. Aj-aj, nem vettünk zöldséget a borsólevesbe, mondtam én. De hát főzelék lesz, mondta Ő. Ja, tényleg, megígérte, hogy megpucolja a két kiló borsót. De minek vettük azt rengeteg gusztusos kis apró gombát, amikor marhapörköltet főzünk? Megjegyzem, én egy kis tojásos nokedlire vágyom, ezer éve nem ettem. Na, jól van, azért főzünk valamiket, nem fogunk éhen halni!

Borsófőzelék:

A borsót, azt a rengeteget, megpucolta ez a kedves "ember", közel egy kiló lett. Vaj és olíva olaj keverékén megdinszteltem, sóztam kicsit, apróra vágott petrezselyemmel, zellerrel és kevés lestyánnal meghintettem. 3,5 dl tejben elkevert púpos evőkanálnyi étkezési keményítővel behabartam, kevés ideig forraltam.

Svéd húsgombóc:
Hozzávalók:
60 dkg darált pulykahús
1 tojás
2 dl tejszín
4 dkg házi zsemlemorzsa( kb. 1 dl)
1 fej vöröshagyma
só, bors, szerecsendió
vaj
kis csokor snidling

Nem is értem, miért nem csináltam eddig,hiszen nem nagy kunszt. Miután pulykahúsból készült, kicsit erősebben fűszereztem. A lereszelt vöröshagymát vajon megdinszteltem. A zsemlemorzsát
a tejszínnel hagytam állni negyedórát, amíg magába szívta a folyadékot. Végül a hozzávalókat jól összegyúrtam. Aggódtam kissé, mert lágynak találtam, de nem volt gond. Apró, diónyi méretű gombócokat formáltam vizes kézzel, összesen 56 darabot. Bő olajban kisütöttük.
Lehet, hogy nem autentikus áfonya nélkül, de az biztos, nagyon jó volt a borsófőzelékhez is.