....és fecseg, a karamellizált diós kocka sütése ürügyén

Lehet, hogy nem vagyok valami kreatív a sütemények előállításánál, de azt hiszem, hogy ez a terület az , ahol nagyot lehet" bukni". Biztosan sértésnek venné az a bloggerina, akinek a süteményét hajszál pontosan másolva állítottam elő, vért izzadva, mert sütés nélküli volt, és nem akart összeállni, ha megírtam volna neki, hogy ott valami gáz van. A képen pedig gyönyörű volt és gusztusos. Azóta természetesen fenntartásokkal olvasom a receptjeit. Nem vagyok Gasztrogyerek (bocs, tudom, hogy nagyon ügyes vagy!), több évtizedes tapasztalatom van, és nem akarom megváltani a világot. Tudom, hogy nem túl szájbarágósak a receptjeim, de lassan már csak a magam kedvére írom, hiszen nincsen új a nap alatt. Nap mint, nap olvasom az újabb blogokon azt , amit az elmúlt évben, vagy előtte írtam , írtunk. Azt akarom ezzel mondani, hogy érdemes olvasgatni a régebbieket is, hiszen lehet, hogy más megvilágításban látjuk a művünket, és nem történnek gyalázkodó, plagizálással gyanúsítgató bejegyzések. Amikor elkezdtem a blogolást, arra gondoltam, hogy fázisképekkel illusztrálom majd a recepteket, a hozzávalókat pedig kicsi képeken teszem közzé, akkor ez nagyon jó ötletnek tűnt. Elkezdtem az összetevőkből fotózgatni, gyűjtögetni. Aztán eltévedtem Bombadil Tomához, teljen elképedtem, mert Ő már ezt csinálta, és nagyon jól. Le a kalappal előtte, mert ez igazából nagyon nagy munka. Ezután én viszont sürgősen abbahagytam.
Nem szeretnék általánosítani, de úgy tűnik, hogy sokan túl komolyan veszik a blogolást, pedig lazábban kéne, nem egymást túl licitálva. Belterjes ez a világ, mert a sok gasztro újság, tv műsorok közvetítette tudás ellenére, az átlag bizony sznoboknak tarja ezeket a blogokat.

Az egyes számú süteményt is olvastam, amikor a 8 éhes száj blogján megjelent. Akkor még nem hozott lázba, de amikor a kettes számút a Közös konyha(kert) blogon olvastam, először jót nevettem, mert a Gasztrogyerekre emlékeztetett, de igazából akár én is járhattam volna így. Aztán kiderült, hogy nekem is potyog a sütemény teteje, de miután a fennt megszerzett tudás alapján nagyobb tepsibe sütöttem, nem lett olyan vastag a tésztája. A recepten természetesen én is változtattam, 1 pohár liszt. 1 pohár kukorica dara és egész pohár tej került bele. A tetejére csak 10 dkg vajjal készítettem a diós karamellt, de így is nagyon jó lett. Kisgyerekeseknek azért nem ajánlom, mert boritékolható, hogy a finom karamellizált dió fele a padlón landol. Jó, hogy vannak ilyen blogok, ahol emberi dolgok történnek a konyhában és nem kell aggódni, hogy a képek jobbak, mint az étel.