Ananásztorta paleo módra

Az esedékes évi ananásztortát már többször megmutattam. Elsőszülöttem december 24-én született. Hát igen, kitolás ez javából az ünnepelttel. Igazából nincs is ezzel nagy gond, ha odafigyelünk az ünneplésre és a sütemény felhozatalra. Visszagondolva, azért is készítettem neki először ananásztortát, mert a karácsonyi megszokott (kissé eltúlzott) süteménybőségben kellett valami, ami könnyű, például gyümölcstorta. Ja, és persze imádta az ananászt. Az elmúlt évben ananászos pavlovát sütöttem. Az mennyei! Ide próbálkozásom paleo módra készült. Ebben az ügyben Mónikához fordultam, a Praktikák.sok gyerekhez c. blog szerzőjéhez. Paleo süti ügyben érdemes ötletelni nála.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

A tésztához:

20 dkg darált mandula

5 dkg kókuszzsír

2 evőkanál víz

1 ananászkonzerv

4 dl Cocomas kókuszkrém

Stívia ízlés szerint

1 csomag Zselatinfix

Az alap hozzávalóit összegyúrtam, a 26 cm-es tortaforma aljára nyomkodtam, 180 fokos sütőben 12 perc alatt megsütöttem.

Az ananászból 2 evőkanálnyi kockát összeturmixoltam, amit aztán a felvert kókuszkrémhez kevertem. A kihűlt alapra kentem egy keveset a krémből, következtek az ananászkockák. A tetejére simítottam a maradék krémet. Amikor megdermedt, keserű csokiból készült hullócsillagokkal díszítettem.

A tortához fogyasztott 2007-es 6 puttonyos Tokaji aszú nem akármilyen befejezése volt az idei születésnapi ebédnek.

Kísérleti paleo

Szilvás paleo pite

Kísérletezgetek, próbálkozom, nem adom fel, ha nem ízlik túlságosan az eredmény. Eddig még mindig elfogyott, akármit is sütöttem. Ez nem mentség persze, mondhatnám azt is, hogy változik az ízlésünk, mert ez is igaz. Valószínű, hogy a régi ízek, a sütemények állaga,  az anyáink, nagyanyáink süteményei az oka annak, hogy olyanná akarjuk tenni a paleo sütiket, mint amilyenek az általuk készítettek  voltak. Többé-kevésbé sikerül is, de teljesen sohasem. Ha a piskótára gondolok például, számomra tojás, cukor, liszt és levegő. Nekem ennyi. Könnyű, rugalmas, illatos, finom! Soha nem tettem bele sütőport, vizet. Szóval, nincs az a magliszt, amiből ezt ugyanolyanra elő lehetne állítani. Ezt tudomásul vettem. Ha diós, vagy mandulás piskótát készítettem liszt nélkül, attól sem vártam azt, hogy olyan legyen, mint az "igazi" piskóta. Kedvencem egyébként a diós piskóta, az például tud paleo lenni. 

Kísérleteim egyik alanya a 17x26 cm-es kisméretű tepsim, amiben az alábbi mennyiségű kísérleti sütemények készülnek.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

10 dkg héjastul darált mandula

10 dkg szezámliszt

3 tojás

3 evőkanál nyírfacukor

1 tk szódabikarbóna

A közepébe:

2 dl igazi sütőben sütött szilvalekvár

A tetejére:

50 gr nyírfacukor

50 gr víz

50 gr kakaóvaj

50 gr kakaó

A tojásfehérjéket a nyírfacukorral habbá vertem, a sárgákat egyenként hozzáadva tovább habosítottam. A szárazanyagokat előtte összekevertem, majd lazán a tojásokhoz kevertem. Sütőpapírral bélelt tepsiben közepes tűznél légkeveréssel megsütöttem.

A szilvalekvárom darabossága miatt kénytelen voltam a merülő mixert elővenni. A simára kevergetett lekvárral jó vastagon megkentem a félbevágott süteményt. A tetejét megkentem a paleo csokimázzal. A sütemény nagyon finom lett a párom szerint. A lekvár savanykásságát ellensúlyozza a fantasztikus csokimáz a tetején. Szóval, nem rossz!

Sós ropogtatni valók paleo módra

A paleo étrend teljes körű követése nem mindenki számára ajánlatos. A párom a szívműtéte óta vérhígító gyógyszert szed, ami szigorú megkötésekkel jár, mellette nagyon korlátozott a fogyasztható zöldségek köre. Ettől függetlenül nagy lelkesedéssel kóstolgatja próbálkozásaimat, hiszen van azért bőven olyan étel amit ő is megehet. Például, rengeteg fantasztikus süteményt olvastam a blogokon, köztük is a legnagyobb kedvenceim a Praktikák sok gyerekhez c. blog szerzőjének, Mónikának a süteményei. Ezek kipróbálását tervbe vettem, már csak az alkalomra várok. A sós süteményekből viszont kevés félét találtam, ráadásul a próbálkozásim sem voltak túl sikeresek, mert nem nagyon ízlettek. Valami egészséges sós ropogtatni valóra vágytam, amit szó szerint ropogtatni kell. A blogok olvasásakor rengeteg praktikát tanultam, érdemes mások tapasztalatait figyelembe venni.

A szezámmagos lapocskák hozzávalói, ahogyan készítettem:

1 és 1/2 bögre(enyém 240 ml) szezámliszt

1/2 bögre szezámmag

csapott teáskanál só

1 tojás

1 evőkanál szezámolaj

kevés víz az összegyúráshoz

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, lassanként hozzáadagolva a vizet. Szerintem a víz mennyisége a tojás méretétől függ, nekem ez esetben kb. 2 evőkanál kellett. A tésztát sütőpapír között elnyújtottam 2-3 mm vastagra. Vonalzó mentén 3x7 cm -es lapocskákra vágtam.  A maradékokat is addig igazgattam, lapogattam, amíg mindent formára igazgattam.  Sütőpapírral bélelt tepsin 170°C-on légkeveréssel 10 perc alatt rózsaszínűre sütöttem. Ez a mennyiség egy nagy tepsire volt elegendő ezért, azonnal nekiláttam a következő adagnak. Ennek színét, ízét az határozta meg, hogy már nem volt elég szezámlisztem, mással kellett pótolni.

A mákos, lenmagos lapocskák hozzávalói, ahogyan készítettem:

1 bögre szezámliszt

1/2 bögre lenmagliszt

2 evőkanál darálatlan mák

csapott teáskanál só

1/2 mokkáskanál csípős paprika

1 tojás 

1 evőkanál szezámolaj

kevés víz az összegyúráshoz

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, azon módon, mint az előbb. Egy részét meghintettem napraforgómaggal, a többit mákkal. A sodrófával igyekeztem rásimítani, de mint a sütés után kiderült, nem sok sikerrel, nagyja lepotyogott. Ja, kérem, meg kellett volna kenni!

A sós ropogtatni valók nagyon finomak lettek. A szezámos lightosabb, sajtosra emlékeztető, finom ropogós! A lenmagos kicsit csípős, erőteljesebb ízű, de nagyon finom!

Megint egy zöld színű saláta

A salátabár nagyon jól működik. A klasszikus összetevők helyett bátran használunk olyan gyümölcsöket is, amiket régebben csak gyümölcssalátában tudtunk elképzelni. Az édes és savanyú, sós és csípős nagyon finom ízkombinációt alkot, ebben a melegben kifejezetten üdítő. A kedvesem "ötletelte" ezt a salátát. Sohasem néz főzős adókat, mégis Claire Robinson,  5 hozzávalóból című műsorát látva mondta azt, hogy ezt próbáljuk ki mi is.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

A saláta persze az én verzióm, hiszen szőlő nem volt az eredetiben. A dinnyét, a meghámozott uborkát kockákra, a csípős paprikát karikákra vágtam, megsóztam. Hozzáadtam a félbevágott, kimagozott szőlőszemeket. Citromlevet, olívaolajat kevertem  a salátához. Grillezett sajtot ettünk hozzá. Nagyon finom volt! A kedvesem azt mondta, hogy úgy rémlik, menta is volt az eredeti salátában. Nahát, én nem is értem, az ember kiteszi a lelkét, és tessék! Még menta is! Jó, majd legközelebb!

Csupa zöld saláta

 

A salátabár teljes gőzzel működik. A változatosság gyönyörködtet, mint tudjuk és ez a salátákra is igaz. A csupa zöld színű saláta a balzsamecet és a Worcestershire szósz áldásos hatása miatt nem lett tökéletes, hiszen főleg az almakockák színe megváltozott. Ennek ellenére igaz a csupa zöld, hiszen a hozzávalók eredetileg mind zöldek.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1 jégsaláta

1 zöld nyári alma

1 zöld paprika

1 fürt szőlő, zöld

2 evőkanál zöld olajbogyó

a mártáshoz:

1 teáskanál csípős mustár

2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál balzsamecet

1 evőkanál Worcestershire szósz

Az almát és a paprikát kockákra vágtam, a salátát összetépkedtem. Minden hozzávalót egy tálba halmoztam, a mártással összekevertem. Fantasztikusan finom lett, roppanós, édes és savanyú, meglepően harmonikus ízű.

 

Paradicsom-kukoricasaláta, avagy a salátabár még nyitva van

Gyors és finom. Szükséges hozzá az a maradék 2 cső megfőzött kukorica. Késsel levágjuk a torzsáról azokat a finom, zsenge magokat, aztán a kockákra vágott paradicsommal összekeverjük. Snidlinget aprítunk hozzá, megszórjuk egy kis apróra tépett bazsalikommal, amit a kert árnyékos részén zsákmányoltunk. Balzsamecet és olívaolajjat adunk hozzá. Ennyi!

Salátabár

A nyár hosszúnak nem, de nagyon-nagyon forrónak tűnik. A konyhám salátabárrá alakult, ahol bármikor, bármiből pillanatok alatt saláta készül. Egyszerűen csak ez esik jól ebben a melegben. Mellé nem kell más, egy szelet hal, csirkemell vagy sajt grillezve. Megunhatatlan!

A saláta "bármiből" összetevői 2 személyre:

1 fonnyadt sárgarépa

1 nagyon savanyú nyári alma

1 kígyó uborka harmada

1 paprika

4 kicsi paradicsom

1 csokor snidling

néhány szem nagy méretű olajbogyó

1/2 citrom leve 

2 evőkanál gránátalma szirup

2 evőkanál olívaolaj

A sárgarépát zöldséghámozóval vékonyra szeltem. Az uborkát és az almát a tökgyalun aprítottam. A többi zöldséget késsel vágtam vékonyra. Természetesen a hozzávalók nagyban meghatározzák, hogy milyen formában adom elő a salátát. Ebben az esetben a sárgarépát kellett figyelembe vennem, mert ha nem elég vékony, túlzottan  roppanós, azt nem mindenki tolerálja. Ezért vágtam mindent nagyon vékonyra.

Mondtam már, nagyon szeretek vagdosni, julienre aprítani? Ha "vagdosós" kedvemben vagyok, arra gondolok, hogy a kedvenc késemet könnyebb elmosni, mint a gyalubetéteket.

Szóval, mindent felcsíkoztam és összekevertem. Nem szoktam mostanában sózni a salátákat. A kedvesem szívműtéte óta már visszafogja magát, az ételeknél pedig én figyelek. A salátákban, ahol olajbogyót használunk, egyáltalán nem hiányzik. Ha például a saláta mártásában mustár és-vagy Worcestershire szósz is van, az kifejezetten sós. Sós a feta például, amit a tetejére kockázunk. Na, száz szónak is egy a vége, fő a mértékletesség. A citromlét, gránátalmaszirupot és az olívaolajat mártássá kavartam, majd a salátával is összekevertem. Behűtöttem ebédig.