Sonkás krumpligombóc leves

Egy kis fej hagymából,  kettő gerezd fokhagymából, két marék fagyasztott vegyes zöldségből készítettem egy kis levest. Sóval, pirospaprikával, petrezselyemmel, lestyánnal ízesítettem. Kettő szem krumplit megfőztem, levét a leveshez adtam. Egy szelet füstölt sonkát nagyon apróra vágtam. A főtt krumplit villával összetörtem, kevés lisztet, olajat, tojást(pogácsa kenésből megmaradt) és a sonkát hozzáadtam. Picike, mokkáskanál méretű gombócokat szaggattam a levesbe. Ahogy feljött a tetejére, már kész is lett. Finom, melengető, igazi téli leves.

Narancsos hatlapos

A babrálgatós sütemények táborába tartozik, de megéri a fáradtságot, mert nagyon finom. A klasszikus csokoládés krém helyett narancsosat készítettem hozzá. Narancsszezonban rendszeresen szárítok a radiátoron narancshéjat, amit aztán kristálycukorral darálok porrá. Ezzel aztán lehet ízesíteni a tésztát és a krémet.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

50 dkg liszt

1 zacskó sütőpor

8 dkg porcukor(ebből egy evőkanál narancsos)

8 dkg vaj

2 dl tej( nekem laktózmentes)

1 evőkanál rum(elhagyható)

a krémhez:

9 dl tej(mivel kevés volt a laktózmentes tej, ebből 4 dl zabtejszín volt)

1 dl narancslé

1 vaníliás cukor

20 dkg cukor(legalább harmada narancsos cukor)

8 evőkanál liszt

10 dkg vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd 6 egyforma részre elosztottam. Sütőpapíron nagyon vékonyra, 20x30 cm-re kinyújtottam. A lapokat villával megszurkáltam, hogy a tészta ne hólyagosodjon fel. Légkeveréssel, 180 fokon 5 perc alatt megsültek. A krémhez valókat a vaj kivételével simára kevertem, és lassú tűzön sűrűre főztem. Végül a megolvasztott vaj 2/3-át is hozzá kevertem. Az elkészült krémet még melegen a lapok közé kentem, a tetejére pedig a maradék olvasztott vajat simítottam. A süteményt másnapig a hűtőben pihentettem a szeletelés előtt. Idő kell neki, amíg a tészta megpuhul. Finom, illatos, narancsos sütemény lett. Porcukorral meghintve tálaltam.

Céklamuffin

A mai  szürke napon nem árt a szemnek is valami, ami nem csak az ínyünknek jó. Nem mondom, elég feltűnő darabok ezek a muffinok, de azt garantálhatom, hogy nagyon finomak. Ezek itt igazából majonézes céklapudingok, csak muffin formában dermesztve, megkönnyítve az adagolást. Nagyjából a megszokott módon készítettem, csak most a merülő mixerrel pépesítettem, így a simább lett állaga, de a hagyományos módon, reszelve is jó. 

Hozzávalók 14 db muffinformához:

4 db (kiló körüli) cékla

fokhagyma 3-4 gerezd

só, bors

2 evőkanál reszelt torma

majonéz

mustár

egy kis pohár tejfel(laktózmentes)

1 piros grapefruit leve

10 lap zselatin

A sózott, borsozott céklákat a fokhagymákkal együtt a sütőzacskóban egy óra alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, hozzáadtam a tormát, mustárt, tejfelt, még sót és borsot és egyneművé pépesítettem az egészet. Összekevertem a grapefruit lében feloldott zselatinlapokkal és a formákba töltöttem. Tegnap délután készítettem, amíg a kocsonya főtt, de mire azt is szétmertem, addigra már tesztelhetővé vált a céklapuding is, így aztán meg is kóstoltuk. Mit lehet tenni, nem bírtunk magunkkal! A mai ebédhez, ami leveles tésztában, dióval sült camembert volt, eredetileg csak salátát terveztem, de azért mindenki bekapott közkívánatra, egy céklamuffint is.

Békés, boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Zabpelyhes, gyömbéres florentin

A karácsonyi klasszikusokat, bejglit, pozsonyi kiflit, habcsókokat, florentint minden évben megsütöm. Természetesen újabbakat is felvonultatok, mert ne legyen már unalmas a sütemény menü. Ez a florentin eltér a megszokott mandulapelyhestől, de izgalmas, finom.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

5 dkg vaj

1,5 dl tejszín

5 dkg méz

20 dkg cukor

1 evőkanál liszt

10 dkg zabpehely

6 dkg kukoricapehely

10 dkg apróra vágott, cukrozott gyömbér

10 dkg 70 %-os csokoládé

kevés vaj

A vajat a tejszínnel, a cukorral és a liszttel felforraltam. A pelyheket és a gyömbért belekevertem, majd a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe kentem. 200 fokos légkeveréses sütőben 5 percig sütöttem. Még langyosan pogácsaszaggatóval kerek lapokra vágtam. A csokoládét egy mogyorónyi vajjal megolvasztottam és a lapocskák hátoldalát megkentem. Finom, ropogós, a gyömbértől kellemesen csípős kalóriabomba ez a florentin.

Ha arra vagy kíváncsi, hogy praktikusan érdemes-e, kerekre vágni a florentint és nyesedékeket gyártani, azt kell mondanom, hogy bizony érdemes. Ilyentájt komoly gondot okoz az érdeklődők, kóstolgatni vágyók hessegetése. Tehát valamit nekik is kell adni, mert különben nem bírják ki karácsonyig. Ezután már csak dugdosni kell a sütiket és a kéregetőknek szigorúan, szőrös szívűen egy-egy szemet kiosztani.

Joghurt torta Leventének

Egyszer majd nekem is lesz unokám. Remélem. Nagyon várom már. Addig is, itt van nekünk Levente. Imádnivaló, szöszke, három éves. Ennyi idős korban nem könnyű értelmezni, hogy decemberben lesz az ember születésnapja. A Télapó eleinte fontosabbnak tűnt, elmúlt, aztán felvirradt a nagy nap. Otthon is, a  bölcsiben is megünnepelték. Mi is. Jót nevettünk, mert Levente csak a gyertyákat fújta el, többször. Enni nem volt hajlandó belőle, pedig nagyon örült neki, és a joghurtot is szereti. A felnőtteknek ízlett. Igaz, ők nem fújdogálhatták a gyertyákat.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

450 gr maracuja joghurt

1 tasak zselatinfix

2 nagy narancs leve

3 zselatinlap

1-2 evőkanál baracklekvár

1 mandarin

A narancsok levéből zselét készítettem a három lap segítségével. Az ujjnyi vastag zseléből kicsi pogácsaszaggató segítségével holdacskákat vágtam 8 darabot a díszítéshez, a maradékot pedig kis kockákra aprítottam. A joghurtokat habverővel a zselatinfixxel összekevertem, majd lazán beleforgattam a zselatinkockákat.

Előző nap vajas piskótát sütöttem, nem  a torta kedvéért ugyan, de arra is jó volt, hogy vágjak belőle annyit, amennyi a 18 centiméteres átmérőjű forma aljába kell. Tehát kibéleltem a formát a tésztával, megkentem baracklekvárral. Rásimítottam a joghurtot. Néhány órára a hűtőbe tettem dermedni. Díszítésül körberaktam a holdacska formájú zselékkel, amiknek nekitámasztottam a mandarincikkeket. Három gyertyát szúrtam a torta közepébe, hogy megünnepelhessük Levente születésnapját.

Quiche lorraine-francia szalonnás lepény

Régebben a legnagyobb tepsit használtam a készítésekor, ma már elég egy 26 cm-es kerek forma is. Nagyon kiadós, finom lepény, hús nélkül is kiváló.

Hozzávalók 4 személyre, ahogyan készítettem:

30 dkg liszt(20 dkg tönköly, 10 dkg hajdina)

2 dkg élesztő

1 dl rizstej

1 kávéskanál cukor

1 tojás

2 evőkanál olaj

só

a töltelékhez:

10 dkg nyers, füstölt karaj

50 dkg póréhagyma

1 fej lila hagyma, mondjuk a színe miatt

1 evőkanál vaj( nálam ghí)

3 dl rizstej

2 tojás

só

szerecsendió

2 evőkanál reszelt parmezán

A tejjel, cukorral felfuttatott élesztővel és a többi hozzávalóval rugalmas kelt tésztát gyúrtam. Sütőpapírral kibéleltem a formát, amibe aztán beleterítettem a kerekre nyújtott lapot. A forma oldalára is igazítottam bőven, az alját megszurkáltam, majd letakarva félretettem kelni.

Szalonnám nem volt itthon, ezért használtam a karajt, amit gyufaszál méretű csíkokra vágtam. Egy serpenyőben megolvasztottam a ghít, rászórtam a húst, majd a felkarikázott hagymákat és megpároltam. A két tojást villával kicsit felvertem, megsóztam, szerecsendiót, sajtot reszeltem hozzá, belekevertem a rizstejet. Egy óra kelesztés után a tésztára terítettem a hagymát, majd a tojásos tejet. 190°C-on légkeveréssel pirosra sütöttem.  A nagy sikerre való tekintettel hamarosan készítek újra, de lehet, hogy akkor valami kenyérlángos félét.