Gomba és zeller

 

Hatalmas, 30 cm átmérőjű serpenyőmet nagyon gyakran használom. Sütni, főzni lehet benne. Most éppen wok módra használtam, pedig nem az. Néha magam sem tudom, hogy mit főzzek és akkor az itthon található dolgokból kell gyorsan ebédet rittyenteni. Ez alkalommal 40 dkg zellert vágtam nagyjából 2x2 centiméteres kockákra, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire öntöttem, kis olívaolajjal összekevertem és zsemle színűre sütöttem.

 Egy darabka kolozsvári szalonnát csíkokra aprítottam és amikor zsírjára sült, a serpenyő szélére toltam, majd egy fej felkockázott hagymát dinszteltem benne. Hozzáadtam még két gerezd fokhagymát és 30 dkg felszeletelt gombát, két kakukkfűágacskát. Sózni nem kellett a szalonna miatt, de egy kis borsot azért tekertem hozzá.

A végeredmény a képen látható petrezselyemmel meghintve. Nagyon jól illik egymáshoz a gomba és a zeller. Finom egytálétel lett.

Sajtos pogácsa gluténmentesen

 

Nincs mese, egészségmániások lettünk. Kísérletezéseim eredményét rendre közzéteszem  itt a blogon. Talán másokat is érdekel. Mindenki maga dönti el persze, hogy mit tud és mit akar megtenni az egészsége érdekében. Túlzásokba azért mi sem esünk, de hiszek abban, hogy a testünk jelez és nagyjából tudja, hogy mi az, ami jó nekünk. Ebben a pogácsában nincsen élesztő, nincsen búzaliszt. A tejfel amit használtam hozzá, az laktózmentes, a benne lévő sajt parmezán jellegű, a tetején laktózmentes az ementáli.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

15 dkg hajdinaliszt

15 dkg kölesliszt

15 dkg barna rizsliszt

15 dkg libazsír

10 dkg parmezán jellegű sajt reszelve

150 gr tejfel, laktózmentes

1 teáskanál só

1 púpos teáskanál szódabikarbóna

2 tojás (az egyik tojás felét félretettem a pogácsák tetejére)

Egy tálban  összekevertem a liszteket, a sót, a szódabikarbónát. Hozzáadtam a zsírt, amit egy villával elkevergettem, beleszórtam a sajtot, majd végül a tejfelt és a tojást. Összegyúrtam és hidegre tettem egy órára. A pihentetés után kicsit átgyúrtam, de még így is elég puha, vigyázni kell vele. Ujjnyi vastagra nyújtottam, kisméretű pogácsákat szaggattam, a tetejét a félretett, fél tojással megkentem, majd a sajttal megszórtam. Légkeveréses sütőben 190 C°-on a kettő tepsit 15 perc alatt megsütöttem. Különleges, finom omlós pogácsák lettek.

Gyümölcskenyér tojásfehérjéből

 

Igen, ez a gyümölcskenyér a maradékhasznosítás jegyében született. Karácsonyra természetesen már sütöttem kókuszos és diós habcsókot. Aztán láss csodát, már megint keletkezett 7 db tojásfehérje, amit fel kellett használni, hiszen erősen megfogyatkozott az ünnepi süteményfelhozatal. Anyukámtól tanultak alapján én 1 tojásfehérjéhez 2 dkg cukor, 2 dkg liszt, 1-1 1/2 dkg vaj "szükségeltetik" módszer alapján készítem.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

7 tojásfehérje

14 dkg porcukor

14 dkg liszt

8-9 dekányi vaj

1 tk vanília

10 dkg 75 % csokoládé

1 marék dió, 6-7 dkg

5 dkg kandírozott gyömbér

5 dkg kandírozott citromhéj

5 dkg kandírozott narancshéj

5 dkg aszalt vörös áfonya

A vajat megolvasztottam, hűlni tettem. A tojásfehérjéket kevés cukorral, a vaníliával felvertem, beleszitáltam a többi cukrot, a lisztet. A vajat lazán hozzákevertem. A 14 dkg lisztből egy evőkanálnyit előre kivettem, hogy az összetördelt csokoládét és az egyéb belevalókat meghintve, keverhessem a tojásos alaphoz. Kivajazott, lisztezett formában 170° C-on, légkeveréssel nagyjából 30 percig sütöttem. A tűpróba ajánlott ebben az esetben, hogy eléggé átsült-e a sütemény.

Mit mondjak, jól kezdődik az év, már az első sütemény sütés is megtörtént. Igaz a tavalyi is hasonlóképpen zárult, hiszen 31-én még gyorsan sütöttem egy kis sajtos rudat szilveszterre.

Ananásztorta paleo módra

Az esedékes évi ananásztortát már többször megmutattam. Elsőszülöttem december 24-én született. Hát igen, kitolás ez javából az ünnepelttel. Igazából nincs is ezzel nagy gond, ha odafigyelünk az ünneplésre és a sütemény felhozatalra. Visszagondolva, azért is készítettem neki először ananásztortát, mert a karácsonyi megszokott (kissé eltúlzott) süteménybőségben kellett valami, ami könnyű, például gyümölcstorta. Ja, és persze imádta az ananászt. Az elmúlt évben ananászos pavlovát sütöttem. Az mennyei! Ide próbálkozásom paleo módra készült. Ebben az ügyben Mónikához fordultam, a Praktikák.sok gyerekhez c. blog szerzőjéhez. Paleo süti ügyben érdemes ötletelni nála.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

A tésztához:

20 dkg darált mandula

5 dkg kókuszzsír

2 evőkanál víz

1 ananászkonzerv

4 dl Cocomas kókuszkrém

Stívia ízlés szerint

1 csomag Zselatinfix

Az alap hozzávalóit összegyúrtam, a 26 cm-es tortaforma aljára nyomkodtam, 180 fokos sütőben 12 perc alatt megsütöttem.

Az ananászból 2 evőkanálnyi kockát összeturmixoltam, amit aztán a felvert kókuszkrémhez kevertem. A kihűlt alapra kentem egy keveset a krémből, következtek az ananászkockák. A tetejére simítottam a maradék krémet. Amikor megdermedt, keserű csokiból készült hullócsillagokkal díszítettem.

A tortához fogyasztott 2007-es 6 puttonyos Tokaji aszú nem akármilyen befejezése volt az idei születésnapi ebédnek.

Kísérleti paleo

Szilvás paleo pite

Kísérletezgetek, próbálkozom, nem adom fel, ha nem ízlik túlságosan az eredmény. Eddig még mindig elfogyott, akármit is sütöttem. Ez nem mentség persze, mondhatnám azt is, hogy változik az ízlésünk, mert ez is igaz. Valószínű, hogy a régi ízek, a sütemények állaga,  az anyáink, nagyanyáink süteményei az oka annak, hogy olyanná akarjuk tenni a paleo sütiket, mint amilyenek az általuk készítettek  voltak. Többé-kevésbé sikerül is, de teljesen sohasem. Ha a piskótára gondolok például, számomra tojás, cukor, liszt és levegő. Nekem ennyi. Könnyű, rugalmas, illatos, finom! Soha nem tettem bele sütőport, vizet. Szóval, nincs az a magliszt, amiből ezt ugyanolyanra elő lehetne állítani. Ezt tudomásul vettem. Ha diós, vagy mandulás piskótát készítettem liszt nélkül, attól sem vártam azt, hogy olyan legyen, mint az "igazi" piskóta. Kedvencem egyébként a diós piskóta, az például tud paleo lenni. 

Kísérleteim egyik alanya a 17x26 cm-es kisméretű tepsim, amiben az alábbi mennyiségű kísérleti sütemények készülnek.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

10 dkg héjastul darált mandula

10 dkg szezámliszt

3 tojás

3 evőkanál nyírfacukor

1 tk szódabikarbóna

A közepébe:

2 dl igazi sütőben sütött szilvalekvár

A tetejére:

50 gr nyírfacukor

50 gr víz

50 gr kakaóvaj

50 gr kakaó

A tojásfehérjéket a nyírfacukorral habbá vertem, a sárgákat egyenként hozzáadva tovább habosítottam. A szárazanyagokat előtte összekevertem, majd lazán a tojásokhoz kevertem. Sütőpapírral bélelt tepsiben közepes tűznél légkeveréssel megsütöttem.

A szilvalekvárom darabossága miatt kénytelen voltam a merülő mixert elővenni. A simára kevergetett lekvárral jó vastagon megkentem a félbevágott süteményt. A tetejét megkentem a paleo csokimázzal. A sütemény nagyon finom lett a párom szerint. A lekvár savanykásságát ellensúlyozza a fantasztikus csokimáz a tetején. Szóval, nem rossz!

Sós ropogtatni valók paleo módra

A paleo étrend teljes körű követése nem mindenki számára ajánlatos. A párom a szívműtéte óta vérhígító gyógyszert szed, ami szigorú megkötésekkel jár, mellette nagyon korlátozott a fogyasztható zöldségek köre. Ettől függetlenül nagy lelkesedéssel kóstolgatja próbálkozásaimat, hiszen van azért bőven olyan étel amit ő is megehet. Például, rengeteg fantasztikus süteményt olvastam a blogokon, köztük is a legnagyobb kedvenceim a Praktikák sok gyerekhez c. blog szerzőjének, Mónikának a süteményei. Ezek kipróbálását tervbe vettem, már csak az alkalomra várok. A sós süteményekből viszont kevés félét találtam, ráadásul a próbálkozásim sem voltak túl sikeresek, mert nem nagyon ízlettek. Valami egészséges sós ropogtatni valóra vágytam, amit szó szerint ropogtatni kell. A blogok olvasásakor rengeteg praktikát tanultam, érdemes mások tapasztalatait figyelembe venni.

A szezámmagos lapocskák hozzávalói, ahogyan készítettem:

1 és 1/2 bögre(enyém 240 ml) szezámliszt

1/2 bögre szezámmag

csapott teáskanál só

1 tojás

1 evőkanál szezámolaj

kevés víz az összegyúráshoz

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, lassanként hozzáadagolva a vizet. Szerintem a víz mennyisége a tojás méretétől függ, nekem ez esetben kb. 2 evőkanál kellett. A tésztát sütőpapír között elnyújtottam 2-3 mm vastagra. Vonalzó mentén 3x7 cm -es lapocskákra vágtam.  A maradékokat is addig igazgattam, lapogattam, amíg mindent formára igazgattam.  Sütőpapírral bélelt tepsin 170°C-on légkeveréssel 10 perc alatt rózsaszínűre sütöttem. Ez a mennyiség egy nagy tepsire volt elegendő ezért, azonnal nekiláttam a következő adagnak. Ennek színét, ízét az határozta meg, hogy már nem volt elég szezámlisztem, mással kellett pótolni.

A mákos, lenmagos lapocskák hozzávalói, ahogyan készítettem:

1 bögre szezámliszt

1/2 bögre lenmagliszt

2 evőkanál darálatlan mák

csapott teáskanál só

1/2 mokkáskanál csípős paprika

1 tojás 

1 evőkanál szezámolaj

kevés víz az összegyúráshoz

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, azon módon, mint az előbb. Egy részét meghintettem napraforgómaggal, a többit mákkal. A sodrófával igyekeztem rásimítani, de mint a sütés után kiderült, nem sok sikerrel, nagyja lepotyogott. Ja, kérem, meg kellett volna kenni!

A sós ropogtatni valók nagyon finomak lettek. A szezámos lightosabb, sajtosra emlékeztető, finom ropogós! A lenmagos kicsit csípős, erőteljesebb ízű, de nagyon finom!

Megint egy zöld színű saláta

A salátabár nagyon jól működik. A klasszikus összetevők helyett bátran használunk olyan gyümölcsöket is, amiket régebben csak gyümölcssalátában tudtunk elképzelni. Az édes és savanyú, sós és csípős nagyon finom ízkombinációt alkot, ebben a melegben kifejezetten üdítő. A kedvesem "ötletelte" ezt a salátát. Sohasem néz főzős adókat, mégis Claire Robinson,  5 hozzávalóból című műsorát látva mondta azt, hogy ezt próbáljuk ki mi is.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

A saláta persze az én verzióm, hiszen szőlő nem volt az eredetiben. A dinnyét, a meghámozott uborkát kockákra, a csípős paprikát karikákra vágtam, megsóztam. Hozzáadtam a félbevágott, kimagozott szőlőszemeket. Citromlevet, olívaolajat kevertem  a salátához. Grillezett sajtot ettünk hozzá. Nagyon finom volt! A kedvesem azt mondta, hogy úgy rémlik, menta is volt az eredeti salátában. Nahát, én nem is értem, az ember kiteszi a lelkét, és tessék! Még menta is! Jó, majd legközelebb!