A Mudejari töltött padlizsán „újratöltve”

A töltött padlizsán nagy kedvencünk, gyakran készítem. Amiben különbözik az eredeti recepttől (itt találod), az az, hogy a prézli helyett kuszkuszt tettem bele. A célnak ugyanúgy megfelel, felszívja a keletkezett, padlizsán, illetve paradicsom levét. 25 perc sütés után még reszelt sajtot szórtam rá, amit már csak néhány perc alatt rásütöttem.

Pentolino orecchiette cukkinival

A bejegyzés címe, a tészta neve. Nem vagyok sznob, de ennek a tésztának nincsen hazai megfelelője. Nálunk ugye nem kapható magyar fülecske tészta.

Nem tudom, hogy igazából mit kellene ebből a fajta tésztából készíteni. Nem is izgattam magam túlzottan, mert a tészta méretéhez igazítottam a cukkini darabokat. Személyenként egy-egy kisarasznyi cukkinit felaprítottam. Egy fej apróra vágott hagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy felkarikázott, zöld, csípős zöldpaprikát olajon megfutattam, majd rászórtam a cukkini kockákat, és két ágacska borsikafűvet a kertből. Megsóztam, megszórtam egy csokornyi petrezselyem zöldjével. Hozzákevertem a megfőtt, durumlisztből készült tésztát. Nagyon finom volt, sikerült eltalálni, hogy a cukkini is megfelelően roppanós legyen.
u.i. olvasás után a kedvesem hozzátette, ízlés szerint sajttal megszórtuk.

Háromszínű paprikasaláta

Hozzávalók: balzsamecet, olívaolaj, egy zöld, egy sárga, egy piros kaliforniai paprika, némi rukkola, és a szintén kesernyés zöldszínű saláta, amit Velence egyetlen kertészboltjában vettem. Azóta már utána néztem, hogy ez a bizonyos radicchio saláta csak akkor lesz piros, ha elvonjuk tőle a fényt. Szóval úgy működik, mint a Mikulásvirág. Úgy tűnik, hogy zölden is beválik, mert kesernyés, ropogós, nagyon finom. Nem ez az egyetlen meglepetés a kertemben. Velencében rukkola magot is vettem, mert gondoltam nem árt a frissítés. Eddig is volt a kertemben, szintén Olaszhonból származó, amelyik nő, mint a fű, de keskenylevelű, sárga virágú. Amit most hoztam, a képen is látható, széles, ugyanúgy szabdalt levelű, de a virága fehér. Az íze mindkettőé ugyanaz.

Joghurtos spenót saláta

A török konyha kedvelőjeként megértem azt a sok embert, akik miatt sorban kell állni a Szerájban, ott a Vígszínházzal szemben. Editke, kedves kolléganőm hozott gyönyörű, friss spenótot a kertjéből. Eljött az ideje a már kinézett recept elkészítésének. Chili és Vanilia receptje, mint mindig, tökéletes!
Jó szívvel ajánlom, akit érdekel a recept, nála keresse.

Marhaszegy római tálban

Régebben gyakran használtam a római tálat. Aztán évekig nem. Most is a kedvesem nyaggatott, hogy azt a finom kapros marhahúst csináljunk benne már végre. Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1 kg marhaszegy
1 csokor sárgarépa
1 csokor fehérrépa
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, 7-8 szem szegfűbors
3 evőkanál olaj
bőven petrezselyemzöld
még bővebben kapor

A rég nem használt cserépedényemet 2 órára beáztattam. A húst és a hagymát kockákra vágtam. A piacon a legszebb, egy vagyonért vásárolt új sárgarépa és fehérrépa csokrot ujjnyi karikákra szeltem. A zöldeket felaprítottam, majd a felsoroltakat összekevertem a tálban. Hideg sütőbe tettem, 180°C-on közel három órát sütöttem. Nem szabad kevergetni, csak rázogatni, hogy a zöldség nehogy összetörjön. Mire a hús puha lett, az összes levét is elfőtte. Szerencsére ezen a nyár eleji esős napon nem bántuk, hogy nem csak finom ebéd, hanem meleg is lett a konyhában.

"Fűnyíró saláta"

Nem szép tőlem, hogy a múltkori salátás bejegyzésemben fűnyíróhoz hasonlítottam a kedvesemet, amikor salátát készít. Nem sértődött meg érte, mert Ő egy tündér(fiú tündér), de hát ez köztudott! Kétségtelen, hogy elképesztő salátákat szokott készíteni (mindent belevágva, ami zöld a kertben), de most rácáfolva erre, egész "átlagos" salátával lepett meg, mire hullafáradtan hazaértem. Ez itt most a dicsekvés helye. Elsorolta, hogy miket vagdosott bele:

alma
hagyma
paprika
paradicsom
uborka
olajbogyó
petrezselyem
kevés lestyán
rukkola
olasz saláta
(aminek a zacskó szerint pirosnak kéne lennie, de hát nem ez az egyetlen meglepetés a kertünkben)
citrom
olíva olaj

A kicsit édeskés, de eléggé fűszeresre sikeredett salátát egy-kettőre megettük, különféle sajtok kíséretében. Szóval, nem tudtam egy olyan igazi fűnyírós salátát fotózni, majd legközelebb.

Kuszkuszos epertorta

A blogokon szörfölve akadt meg a szemem Maimoni epertortáján, tőle kaptam ihletet. Nem lehet Fűszeres Esztert sem kihagyni a történetből, hiszen Jeruzsálemi túrótortáját én is kipróbáltam, szóval a kuszkuszt sokoldalúan lehet használni.
Az én verzióm szerint a 26 cm-es tortaformát folpackkal kibéleltem, majd elterítettem benne a kuszkuszt (2,5 dl kuszkusz másfélszeres vízzel, 5 dekányi vajjal elkészítve) A tetejére simítottam az epres keverék felét(1 nagy doboz joghurt , 1 nagy doboz tejfel, porcukor, 2 tasak Zselatinfix, 25 dkg eper, amit villával összetörtem, reszelt citromhéj), erre darabokra vágott epreket tettem, majd a keverék másik felét. Egy éjszakát állt a hűtőben. Tálaláskor eperrel és citromfűlevélkékkel díszítettem. Tényleg nagyon egyszerűen, kevés fáradtsággal készíthető ez a torta, de legközelebb egy kis vékony vajas piskótát fogok sütni, mert akár kekszmorzsával, akár kuszkusszal készül a torta alapja, nem érzem elég biztonságosnak, mindig félek hogy szétesik az egész. Ez ugyan még nem történt, meg, de mindig nagyon óvatosan bánok vele.