Majonézes cékla

Rengeteg céklát jól megsikáltam, félbe vágtam és tepsibe sorakoztattam mindet, egy fej, gerezdekre szedett fokhagyma társaságában. Megszórtam sóval, köménnyel és bő órát sütöttem. A héja könnyedén lejött még melegen. Felét eltettem holnapra levesnek. A többit felkockáztam. A házi majonézt egy laktózmentes tejfellel lazítottam, két gerezd fokhagymát reszeltem hozzá, meg apróra vágott rukkolát szórtam bele. Összekevertem a céklával és a hűtőbe tettem, nehogy az ebéd elkészültéig a folytonos kóstolgatás áldozatává essék. Pulykafasírtokat kínáltam hozzá, ami a sütőben készült. Hasábkrumplit is sütöttem, de meglepő módon maradt belőle, mert mindenki a "rákattant" a céklára.

Céklasaláta

A cékla nagy kedvencünk, nem véletlenül külön kategória lett az ételek felsorolásában. Ma már elképzelhetetlen számomra, hogy vízben főzzem a céklát. Mindig sütöm, illetve ha párolt káposzta módra készítem, akkor párolom. Nyersen is gyakran fogyasztjuk. Klasszikus, ecetes, cukros lében céklasalátát is készítek néha, ha megkívánom, de akkor is inkább sütöm, mert az a finom édes, súlyos, tömény cékla íz csak úgy érhető el.

Nem először készítek hasonló salátát, de füstölt sajtot még nem párosítottam hozzá. Nagyon finom! A céklát héjában, sózva, olíva olajjal meghintve sütöttem egy órát 180°C-on. Egy részéből levest készítettem, a maradékot használtam a salátához. Vékony csíkokra szeltem a sajttal együtt, rukkolát kevertem hozzá és meghintettem egy kis narancsos balzsamecetkrémmel. Hát persze rózsaszínű lett még a sajt is, ezért ráadásként tettem még néhány szeletkét a tetejére.

Kukoricapelyhes, kókuszos keksz

Mit magyarázzam, már megint elgyengültem. Imádom az ilyen "apróságokat". Az eredeti recept Jade oldaláról származik, az a keksz biztosan nagyon finom lehet. Az enyém hasonlít rá, főleg a kukoricapehely borítás miatt, szóval mintha, de, ha érdekel,  hasonlítsd össze a kettőt.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

20 dkg vaj

20 dkg cukor

3 tojás

32,5 dkg liszt(fele-fele arányban fehér tönköly és hajdina liszt)

20 dkg kókuszreszelék

csipet só

2 teáskanálnyi  házi vaníliás cukor

csapott teáskanál sütőpor

csapott teáskanál szódabikarbóna

10 dkg kandírozott gyömbér

15 dkg kukoricapehely

A puha vajat a cukorral és a tojással habosra kevertem. A száraz anyagokat hozzáadtam az apróra vágott gyömbérrel együtt. A masszából diónyi gombócokat görgettem, amiket aztán az összezúzott kukoricapehelybe forgattam. Két nagy tepsibe sorakoztattam a süteményeket, nagyjából két ujjnyi távolságot hagyva köztük. 85 darab lett ebből a mennyiségből. 180°C -on 15 perc alatt sültek ilyen ropogósra. Nagyon jól sikerült kombináció, belül puha, kókuszos, gyömbéres íz, kívül ropogós kukoricapehely. Érdemes kipróbálni!

Fűszeres napraforgókrém

A kenyérre kenhető kategória igazából nagyon fontos a mindennapi táplálkozásunk szempontjából. Sok száz, szóval, rengeteg kenyeret kentem életem három pasijának. Nem a szalámis szendvics a csúcs, azt mindenki tud, hanem az egyebek, a kencék!

Mostanában a vegetáriánus blogok közül a kedvencem a "Mindennapi ételeink". Nagyon színes, változatos a blog, rengeteg ötletet lehet meríteni belőle. A kókuszzsírt, vagy kókuszolajat is az ott olvasottak alapján vásároltam, egy ideje már készültem kipróbálni. Ezt a kencét kettő, ott olvasottból gyúrtam, kevertem össze.

Életem párja csak a növényi májkrémnek hívja, nagyon ízlik neki. Neki nem javasolt májat fogyasztani, talán emiatt is fontos számára ez az illúzió. A vegetáriánus ételekben én semmiképpen nem keresem a húsra emlékeztető ízt, nekem ezért meglepő az íze.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

15 dkg pirított napraforgó

15 dkg hagyma(1 nagy fej)

4 gerezd fokhagyma

só

 2 evőkanál sörélesztő pehely

30 dkg kókuszzsír

3 kk olívaolaj

A kimért napraforgó magot a sütőben 7-8 perc alatt megpirítottam. Kávédarálóban finomra őröltem. Az apróra vágott hagymát a kókuszzsír felén a sóval, a fokhagymával, lassan, mintha hagymalekvárt készítenék, pépessé pároltam. A végén hozzá kevertem a többi kókuszzsírt, az olíva olajat és a napraforgót, amivel még egy kevés ideig főztem. A kémet a teljes kihűlésig többször megkevertem.

Báránypörkölt

Kedves tiszakécskei barátainktól kaptuk a báránypörköltnek valót, felaprítva, "konyhakészen". Még sohasem főztem bárányt, se birkát. Enni már ettem, de azért nem könnyű ezt beszerezni a környékünkön, úgy, hogy nem sok késztetést éreztem arra, hogy utána járjak. Kár, mert megérte volna, nagyon finom!  Ez a hús ráadásul zsenge, 6 hónapos bárányé volt.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1,3 kg  csontos bárányhús

4 közepes fej hagyma

4 gerezd fokhagyna

kevés olaj

só, őrölt kömény, csípős pirospaprika

2 paradicsom

1 paprika

1 dl vörösbor

A kockára vágott hagymát az olajon megdinszteltem, hozzáadtam a fokhagymát, meghintettem a köménnyel és a pirospaprikával. Belekevertem a húst, fehéredésig sütöttem, majd a felaprított paradicsommal és a paprikával lassú lángon rotyogtattam egy órácskát. Ekkor öntöttem hozzá 1 dl vörösbort. Nagyjából két és fél órát főztem mire a hús puhán omlott le a csontokról. A sok hagymának és a csontoknak köszönhetően vastag, selymes szaftja lett. Tarhonyával és salátával tálaltam.

Szilvás saláta

Sokféle salátát készítettem már, de az ember mindig tanulhat újat. A Kiskegyed konyhája szeptemberi számában olvasott pikáns szilvaszósz adta az ötletet. 

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

35 dkg besztercei szilva 

35 dkg cukkini

1 szál póréhagyma(20dkg volt)

2 evőkanál chili dzsem

2 lime leve és reszelt héja

1 csokor petrezselyem

A szilvát és a cukkinit csíkokra, a pórét félbe, majd szeletekre vágtam. A chili dzsemet összekevertem a két lime levével, hozzáreszeltem a héját is. A felaprított petrezselyemmel együtt mindent összeforgattam és némi pihenés után rántott és roston sült halakkal tálaltam. Ha valaki szóvá tenné , se bors, se só nincsen benne. Így is finom volt, a chili és a lime, csoda együtt!

Szilvalekvár besztercei szilvából, sütve

 

Néhány éve nem tettem el szilvalekvárt. Idén viszont úgy döntöttem, hogy megint készítek, mert tavaly horror áron(1600 Ft/kg) vásároltam mindig a buktába való sűrű, vágható szilvalekvárt. Az pedig tudnivaló, hogy buktába az, az igazi.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

6 kg besztercei szilva

2-3 evőkanál 10%-os ecet

2 db nagyobb méretű, magas falú tepsi

Lényeges, hogy a sütőben készítéshez a nagy szemű szaftos szilva nem jó, mert nagyon soká főne el a leve. A besztercei szilva apró szemű, elég volt kimagozni, széttépni. A tepsiket ecettel kikentem és szétterítettem az elfelezett szilvahúst. A sütőt légkeveréssel működtettem, jól bemelegítettem 200C◦-on. Amikor betettem a két tepsit, 150C◦-ra mérsékeltem. Ezen a hőfokon addig tartottam, amíg felforrt, akkor tovább mérsékeltem 120C◦-ra. Óránként óvatosan megkevertem, hogy egyenletesen „száradjon”. Eleinte kicsi rést, mondjuk hurkapálcikával kitámasztva, érdemes hagyni, mert rengeteg gőz képződik. 3-3,5 óra alatt készült el. Egyébként nem fut ki, nem puffog, semmi veszélyes dolgot nem művel a szilva, csak szép lassan sűrűsödik, hogy végül olyan sűrűvé és édessé váljon mintha üstben főzték volna egy napig. A héten két adagot főztem. Nem kell robotolni, passzírozni, szépen szétfő. Készítettem úgy is, hogy hagytam egy kis levét is, akkor fejre lehet állítani az üveget, hogy legyen vákuum, akár ki lehet dunsztolni. Szerintem nem nagyon van erre szükség, olyan sűrűre főztem, hogy kanállal kellett tunkolgatni az edényekbe. Kár, hogy nincs elég csuprom, mint ez a csinos pöttyös.

A befőzött szilvalekvár árával kapcsolatban végeztünk némi számítást. 160 Ft volt kilója a szilvának, a 6 kg ára 960 Ft. A főzés után 2 kg lett a szilvalekvár. Az áramfogyasztással együtt nagyjából 650 Ft-ra jön ki kilója. Nos, úgy tűnik, megéri.