2012. november 21., szerda

Csicsóka leves


Szeretem a csicsókát. A piacon mindig szemmel tartom, hogy melyik idős hölgy árulja a legszebbet. Alig vásárolják az emberek, sokan azt sem tudják, hogy mi az. 200 Ft-t fizettem egy zacskó méretes csicsókáért, amit az árus hölgy mérés nélkül nyomott a kezembe, pedig fél kilót kértem csak. Otthon megmértem, 75 dkg volt, ami nem probléma, mert nyersen is nagyon szeretem, és emiatt aztán nem is maradt több 1/2 kilónál a levesbe.

Hozzávalók  4 személyre, ahogyan készítettem:
50 dkg csicsóka
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
4 teáskanál házi ételízesítő
1 evőkanál kókuszolaj
3 dl kókusztej
1 púpos teáskanál étkezési keményítő
egy csokor zöldféle

Nem sokat vacakoltam vele, az apróra vágott hagymát, fokhagymát megdinszteltem az olajon. Hozzáadtam a felkockázott csicsókát, az ételízesítőt,(só nem kell hozzá, mert személyenként egy teáskanál ételízesítőt számolva, elég sós lesz a leves) 8-9 dl vizet. A csicsóka gyorsan megfő, közben szedtem a kertben egy csokornyi zöldet, petrezselymet, zellert, lestyánt, ami már eléggé a végét járja. Adtam a leveshez is, a többit pedig eltettem arra, hogy tálaláskor megszórhassuk a leves tetejét. 3 dl kókusztejet és az étkezési keményítőt összekevertem majd behabartam a merülő mixerrel pépesített levest. Finom krémes, melengető őszi leves.

2012. november 13., kedd

Nevenincs ebéd


















Fanni, elsőszülöttem barátnője mesélte, hogy  amikor azt kérdezik tőle, hogy mit főztél, gyakran nem is tud rá válaszolni. Mégpedig azért nem, mert a végeredményt nem az elképzelés, hanem az otthon található alapanyagok határozzák meg. Tervezgetős típus vagyok, de azért velem is előfordul, hogy reggel még nem tudok válaszolni a kedvesem kérdésére, hogy mit ebédelünk ma. Ma is ez történt. Nehezen induló, pocsék esős reggel, légkeveréses sütőm csendesen duruzsol, miközben birsalma lapot aszal, én meg próbálok magamhoz térni, az ebédre koncentrálni.
Kedvenc nagyméretű serpenyőmben kevéske olajon megpirítottam 10 dkg csíkokra vágott feketeerdei sonkát. Kimertem, félretettem. A visszamaradt zsiradékon apróra vágott, egy szál sárgarépát, egy fej hagymát, chilit, 2 gerezd fokhagymát dinszteltem, megszórva sóval, borssal. 1,5 dl hajdinát találtam a spájzszekrényben, és miután ezt kevésnek véltem, két szem apró krumplit is felkockáztam. A félretett sonkával együtt mindezt összepakoltam a serpenyőben, felöntöttem 3,5 dl vízzel, lefedtem, majd takarékon hagytam főni. Az enyhe idő miatt még igen gyönyörű a petrezselyem a kertben. Szedtem egy csokorral, hozzá egy lestyán ágacskát és kevés zellert is. Mire megmostam felaprítottam, már kész is lett a nevesincs ebéd kettőnknek. Tálalás előtt megszórtam a friss zöldekkel.
A nap is kisütött végre, a birsalma lap is megszáradt.
Amúgy, én nem kérdezgetem Fannit arról, hogy mit főz. Kreatív és ügyes, biztosan jól megoldja ezt is. Sok éve én sem az ilyen kérdései miatt szerettem az anyósomat.

2012. november 10., szombat

Zebrakocka




Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért tűnnek egyszerűnek a sütés nélkül készült sütemények. Annyit kell babrálni vele, hogy a magam részéről bármit megsütők ennyi idő alatt, hiszen ennek még a hűtőben is állni kell egy ideig. Tehát, mikor érdemes ilyen süteményt készíteni? Ha, a nyári melegre gondolok, akkor meg nem is kívánok ilyen süteményt. Jó, akkor maradjunk annyiban, hogy mondjuk, van, akinek rossz a sütője. Van, aki nyugodtabb, ha nem kell még a forró sütőre is ügyelni, ha a gyermekével együtt készít süteményt. Akkor nekik ajánlom ezt a kókusztekercsre hajazó finom, nem túl édes süteményt, amit Mohánál találtam egyszer.


Hozzávalók, ahogyan készítettem:
a tésztához:
  • 50 dkg darált háztartási keksz
  • 5 evőkanál kakaópor
  • 3 evőkanál baracklekvár
  • 2 evőkanál rumaroma
  • 5 dkg vaj(ghí)
  • 5 evőkanál porcukor
  • kb. 3 dl tej(laktózmentes)
a krémhez:
  • 3 dl tej(laktózmentes)
  • 3 evőkanál étkezési keményítő
  • 1 teáskanál vaníliakivonat
  • 5 evőkanál porcukor
  • 5 dkg vaj(ghí)
  • 15 dkg kókuszreszelék
a tetejére:
  • 10 dkg 74%-os étcsokoládé
  • 1 kávéskanál olaj
Először a krémet készítettem el, mert annak hűlnie kell. A hozzávalókat egy lábasban folyamatosan kevergetve sűrűre főztem.
A tészta hozzávalóit összedolgoztam a (felforralt és kihűtött) tejjel. Három részre osztottam és egy sütőpapíron, amin 20x30 cm-es négyzetet kijelöltem, kinyújtottam a lapokat. A krémet kétfelé vettem és a lapok közé kentem.
Gőz fölött megolvasztottam a csokoládét az olajjal és rákentem a sütemény tetejére. Néhány órára hűtőbe tettem, majd 3,5x3,5 cm–es kockákra vágtam.


2012. október 22., hétfő

Majonézes cékla



Rengeteg céklát jól megsikáltam, félbe vágtam és tepsibe sorakoztattam mindet, egy fej, gerezdekre szedett fokhagyma társaságában. Megszórtam sóval, köménnyel és bő órát sütöttem. A héja könnyedén lejött még melegen. Felét eltettem holnapra levesnek. A többit felkockáztam. A házi majonézt egy laktózmentes tejfellel lazítottam, két gerezd fokhagymát reszeltem hozzá, meg apróra vágott rukkolát szórtam bele. Összekevertem a céklával és a hűtőbe tettem, nehogy az ebéd elkészültéig a folytonos kóstolgatás áldozatává essék. Pulykafasírtokat kínáltam hozzá, ami a sütőben készült. Hasábkrumplit is sütöttem, de meglepő módon maradt belőle, mert mindenki a "rákattant" a céklára.



2012. október 12., péntek

Céklasaláta






















A cékla nagy kedvencünk, nem véletlenül külön kategória lett az ételek felsorolásában. Ma már elképzelhetetlen számomra, hogy vízben főzzem a céklát. Mindig sütöm, illetve ha párolt káposzta módra készítem, akkor párolom. Nyersen is gyakran fogyasztjuk. Klasszikus, ecetes, cukros lében céklasalátát is készítek néha, ha megkívánom, de akkor is inkább sütöm, mert az a finom édes, súlyos, tömény cékla íz csak úgy érhető el.
Nem először készítek hasonló salátát, de füstölt sajtot még nem párosítottam hozzá. Nagyon finom! A céklát héjában, sózva, olíva olajjal meghintve sütöttem egy órát 180°C-on. Egy részéből levest készítettem, a maradékot használtam a salátához. Vékony csíkokra szeltem a sajttal együtt, rukkolát kevertem hozzá és meghintettem egy kis narancsos balzsamecetkrémmel. Hát persze rózsaszínű lett még a sajt is, ezért ráadásként tettem még néhány szeletkét a tetejére.

2012. október 9., kedd

Kukoricapelyhes, kókuszos keksz

Mit magyarázzam, már megint elgyengültem. Imádom az ilyen "apróságokat". Az eredeti recept Jade oldaláról származik, az a keksz biztosan nagyon finom lehet. Az enyém hasonlít rá, főleg a kukoricapehely borítás miatt, szóval mintha, de, ha érdekel,  hasonlítsd össze a kettőt.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:
20 dkg vaj
20 dkg cukor
3 tojás
32,5 dkg liszt(fele-fele arányban fehér tönköly és hajdina liszt)
20 dkg kókuszreszelék
csipet só
2 teáskanálnyi  házi vaníliás cukor
csapott teáskanál sütőpor
csapott teáskanál szódabikarbóna
10 dkg kandírozott gyömbér
15 dkg kukoricapehely

A puha vajat a cukorral és a tojással habosra kevertem. A száraz anyagokat hozzáadtam az apróra vágott gyömbérrel együtt. A masszából diónyi gombócokat görgettem, amiket aztán az összezúzott kukoricapehelybe forgattam. Két nagy tepsibe sorakoztattam a süteményeket, nagyjából két ujjnyi távolságot hagyva köztük. 85 darab lett ebből a mennyiségből. 180°C -on 15 perc alatt sültek ilyen ropogósra. Nagyon jól sikerült kombináció, belül puha, kókuszos, gyömbéres íz, kívül ropogós kukoricapehely. Érdemes kipróbálni!




2012. október 2., kedd

Fűszeres napraforgókrém






















A kenyérre kenhető kategória igazából nagyon fontos a mindennapi táplálkozásunk szempontjából. Sok száz, szóval, rengeteg kenyeret kentem életem három pasijának. Nem a szalámis szendvics a csúcs, azt mindenki tud, hanem az egyebek, a kencék!
Mostanában a vegetáriánus blogok közül a kedvencem a "Mindennapi ételeink". Nagyon színes, változatos a blog, rengeteg ötletet lehet meríteni belőle. A kókuszzsírt, vagy kókuszolajat is az ott olvasottak alapján vásároltam, egy ideje már készültem kipróbálni. Ezt a kencét kettő, ott olvasottból gyúrtam, kevertem össze.
Életem párja csak a növényi májkrémnek hívja, nagyon ízlik neki. Neki nem javasolt májat fogyasztani, talán emiatt is fontos számára ez az illúzió. A vegetáriánus ételekben én semmiképpen nem keresem a húsra emlékeztető ízt, nekem ezért meglepő az íze.
Hozzávalók, ahogyan készítettem:
15 dkg pirított napraforgó
15 dkg hagyma(1 nagy fej)
4 gerezd fokhagyma
 2 evőkanál sörélesztő pehely
30 dkg kókuszzsír
3 kk olívaolaj
A kimért napraforgó magot a sütőben 7-8 perc alatt megpirítottam. Kávédarálóban finomra őröltem. Az apróra vágott hagymát a kókuszzsír felén a sóval, a fokhagymával, lassan, mintha hagymalekvárt készítenék, pépessé pároltam. A végén hozzá kevertem a többi kókuszzsírt, az olíva olajat és a napraforgót, amivel még egy kevés ideig főztem. A kémet a teljes kihűlésig többször megkevertem.


 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!