Cantuccini

Kénytelen voltam magam is sütni. Imádom ugyanis a mandulás sütiket, legyen az "csók" vagy cantuccini. Szoktam vásárolni is, de legutóbb megjártam a cantuccinivel, mert olyan kőkemény volt, hogy a fogam majd beletört.(Pedig igazi olasz volt. Megjegyzem persze, hogy vettem már ennél finomabbat is) Elfogyott persze utolsó morzsáig, mert az íze nagyon jó volt. A lecke viszont fel lett adva, mert elérkezett az ideje, hogy én is süssek. Körülnéztem a blogokon, mert emlékeztem, hogy nem rég olvastam Ízbolygónál és Alchirinél is. Én Ízbolygó receptjét sütöttem meg, hárommal szorozva. Két nagy tepsivel lett. Igazából nagyon egyszerű előállítani.

Hozzávalók, ahogy én készítettem:
30 dkg hámozott mandula
36 dkg liszt
21 dkg cukor
3 tojás
csipet só
6 dkg puha vaj
1 teáskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja
1 késhegynyi fahéj

A hozzávalókból tésztát gyúrtam és a végén belekevertem a mandulát. Betettem egy kicsit a hűtőbe, mert elég puha lett. Amikor meghűlt, könnyebben tudtam hengereket készíteni. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a kb. 2,5-3 cm átmérőjűre nyújtott rudakat és 25 perc alatt 180 C°-on megsütöttem. Langyosra hűlés után cm-es szeletekre vágtam, szorosan egymás melléfektettem a darabkákat és a két tepsit és kb. 8-10 percig sütöttem. Finom ropogós lett, de nem fogtörő. Legközelebb narancshéjat fogok reszelni hozzá, mert amit vásároltam, abban volt és rendkívül finommá tette.