Rakott valami, avagy a piaci tévedéseink esete

A tegnapi bejegyzésemben már meséltem a piacozásunkról. Hiába írok én listákat a piacra, mindig a felhozatal és életem párja újabb és újabb ötletei határozzák meg hogy végül is mivel térünk haza. Ezen a héten kitettünk magunkért, mert amikor haza értünk, döbbenten néztem, hogy a tervezetthez képest mi mindent összevásároltunk, ahhoz képest, hogy nyaralni megyünk. Ez a rakottas a következőkből készült:

1,5 kg apró újkrumpli
70 dkg apró gomba
10 dkg Fekete erdei sonka
fél főtt füstölt sertésnyelv vékonyra szelve
2 gerezd fokhagyma
só, bors
3 ágacska kakukkfű
450 dkg-os tejfel
reszelt parmezán

vaj, olaj
zsemlemorzsa

A sonkából vékony csíkokat vágtam, kevés olajon chipset készítettem belőle, majd félretettem. A visszamaradt olajban megfuttattam az összenyomott fokhagymagerezdeket, rátettem a gombákat és a vékonyra szelt sertésnyelvet, ami nehezen fogyott, mert annak ellenére, hogy főttként árulták, rágós volt. Sóztam, borsoztam és a három kakukkfű ágacskát tettem még hozzá, addig főztem, míg zsírjára nem sült. A sütőtálat kivajaztam, meghintettem zsemlemorzsával és a krumplival összekevert húsos gombát elterítettem benne. A tetejére kentem a reszelt parmezánnal megbolondított tejfelt. A sütés vége felé a tetejére szórtam a sonkachipset, hogy átforrósodjék. Nagy tál vegyes salátával ettük, sikere volt.

Svéd húsgombóc a zöldborsófőzelék mellé

Szeretek életem párjával a piacra járni. Cipeli a cuccokat, ihletet ad, mert nagyon tud lelkesedni, ismeri a legjobb helyeket, jól elbeszélget, öreggel és fiatallal. Szóval, jó vele piacozni. Pénteken, amikor haza értünk, döbbentem konstatáltam, hogy az "ember", vagy én nem voltam formában, mert össze-vissza vásárolgattunk, percenként módosítva, a menüt. Aj-aj, nem vettünk zöldséget a borsólevesbe, mondtam én. De hát főzelék lesz, mondta Ő. Ja, tényleg, megígérte, hogy megpucolja a két kiló borsót. De minek vettük azt rengeteg gusztusos kis apró gombát, amikor marhapörköltet főzünk? Megjegyzem, én egy kis tojásos nokedlire vágyom, ezer éve nem ettem. Na, jól van, azért főzünk valamiket, nem fogunk éhen halni!

Borsófőzelék:

A borsót, azt a rengeteget, megpucolta ez a kedves "ember", közel egy kiló lett. Vaj és olíva olaj keverékén megdinszteltem, sóztam kicsit, apróra vágott petrezselyemmel, zellerrel és kevés lestyánnal meghintettem. 3,5 dl tejben elkevert púpos evőkanálnyi étkezési keményítővel behabartam, kevés ideig forraltam.

Svéd húsgombóc:
Hozzávalók:
60 dkg darált pulykahús
1 tojás
2 dl tejszín
4 dkg házi zsemlemorzsa( kb. 1 dl)
1 fej vöröshagyma
só, bors, szerecsendió
vaj
kis csokor snidling

Nem is értem, miért nem csináltam eddig,hiszen nem nagy kunszt. Miután pulykahúsból készült, kicsit erősebben fűszereztem. A lereszelt vöröshagymát vajon megdinszteltem. A zsemlemorzsát
a tejszínnel hagytam állni negyedórát, amíg magába szívta a folyadékot. Végül a hozzávalókat jól összegyúrtam. Aggódtam kissé, mert lágynak találtam, de nem volt gond. Apró, diónyi méretű gombócokat formáltam vizes kézzel, összesen 56 darabot. Bő olajban kisütöttük.
Lehet, hogy nem autentikus áfonya nélkül, de az biztos, nagyon jó volt a borsófőzelékhez is.

Satay mogyorószósszal

Hirtelen ötlettől vezérelve a karaj szeletelése közben eszembe jutott a satay. Néhány szeletet csíkokra vágtam és pácot készítettem kínai ötfűszer keverékből, gyömbér, fokhagyma, kevés szójaszósz és mogyoró olaj keverékéből. A bambuszpálcákat beáztattam, majd a húsokat felszúrtam és rátekertem. Nem roston, a villanytűzhelyben sütöttem meg és a Lidlben vásárolt csípős mogyorószósszal ettük.