Sonkás-gombás tészta

A hajszálvékony falusi sonkát szeletekre vágtam és kicsit sütögettem, majd kimertem a lábasból. A visszamaradt zsiradékon megdinszteltem a fél kg gombát amit csak egy mokkáskanálnyi fokhagyma krémmel (saját eltevés), pici borssal és egy evőkanálnyi világos szójaszósszal ízesítettem. Nem kellett sózni, mert aztán összekevertem a sonkával. Még együtt főttek, amíg a négy személyre szánt fél kg széles metéltet kifőztem. Egy nagy csokor petrezselymet aprítottam hozzá, mindent összekevertem, és már tálaltam is, mert a tészta csak melegen jó.

Rozmaringos csirke sült zellerrel, sült sütőtökkel és krumplipürével

Amiért erre az ebédre érdemes néhány szót vesztegetni, az a különféle köretek. Az egyik tepsibe mogyoró olajat löttyintettem, sorba fektettem a csirkecombokat és a melleket, amiket előtte besóztam és kíméletesen megborsoztam. Néhány gerezd fokhagymát és rozmaringágakat tettem közéjük. A másik tepsibe ismét olajat löttyintettem, majd a hasábokra vágott, kicsit sózott zellert összekevertem vele. Innentől a sütőre bíztam a két tepsit és szaglásztuk a finoman terjengő rozmaringos illatot. Amikor locsolgatni akartam a csirke darabokat, lett már annyi hely a tepsiben, hogy a hasábokra vágott sütőtököt is közéjük rakhattam. A locsolásból nekik is jutott, úgy hogy, hihetetlenül finom lett a tök is. Készítettem még vajjal és forró tejjel simára kevert krumplipürét is, ami szintén nagy kedvenc.

Sport szelet

Többször gondoltam már, kipróbálom a blogokon keringő receptet. A végső lökést Sajtkukac adta, aki a számból vette ki szót, amikor felemelte szavát a meggyes Sport szelet ellen. Igen, megkóstoltam! Finom is volt, de könyörgöm, miért is sportszelet ez, kérem?

A képen látható sütemény receptért klikkelj ide, és hidd érdemes kipróbálni!

Banános desszert

A banánnal érdekes viszonyban vagyok, mert szeretem is meg nem is. Szeretem, ha jó érett, de hát nálunk csak kínjában érik meg. Nem szeretem a süteményekben, mert mindig csalódást okoz az íze, pontosabban az ízetlensége. Próbáltam én még buktába is, de hát pocsék volt. A Lidl-ben vettem a banánchips-et, amit kedvelek. Intenzív az íze, ropogós, szóval finom! A kalória táblázatra pedig ilyenkor nem gondolok. Szóval 20 dkg banánchips-et megdaráltam, majd a felvert 1/2 l tejszínhab kétharmadával összekevertem. A poharakba kockákra vágott banánokkal rétegeztem, a tetejét a maradék habbal díszitettem.

Húsos és zöldséges keltekercsek

Gyakran készítek rakott kelt, mert szeretjük. A mai "rakott kel" nem csak a formájában, hanem a töltelékében is eltér a szokásostól, legalábbis egy része. Egyik gyermekem újabban mérsékelten fogyassza a húsféléket, szívesebben eszik tésztát és zöldségeket. Az Ő kedvéért került a tekercsek egy részébe sárgarépa és a cukkini.
Gyönyörű méretes kelkáposztát vettünk a piacon, és a leveleit könnyedén le tudtam választani. A kemény, vastag ereit kicsit levágtam és forró sós, köményes vízben egy-két percig minden levelet főztem. A nagy mennyiség miatt ez persze több részletben zajlott. Egy tányérra helyeztem a leveleket, aztán amikor mind elkészült és meghűlt kissé, neki álltam a "palacsinta" töltésnek. A levél közepén elhelyeztem 2 evőkanálnyi rizses húst, vagy a kuszkuszt és rá felváltva a zöldségeket. Igazából a töltött káposzta töltelékének hajtogatási technikáját használtam. Ez persze hülyeség, mert a dolmadest is így kell hajtani és a világ minden táján használják ezt technikát, ha azt akarják, hogy ne bújjon ki a töltelék.

A zöldséges töltelékhez használtam:
1 db cukkinit, amit kb. 6-7 cm hosszú, a kisujjamnál vékonyabb hasábokra vágtam
1 db nagy sárgarépa, amit a cukkinihez hasonló méretűre vágtam és egy kis vízzel felöntve,sóval, borssal, pároltam
1/8 l kuszkuszt a répa levével felöntöttem és hagytam puhulni.
a húsos töltelékhez használtam:
50 dkg darált, főtt tarját
3 dl rizst majdnem puhára főzve

Egy 4,5 dl-es sovány tejfelbe 2 db felvert tojást, csipet sót, borsot és 2 teás kanálnyi saját készítésű fokhagymakrémet kevertem. Ebből a masszából mindegyik töltelékbe kevertem egy kicsit. A többit a tepsibe sorakoztatott töltelékek tetejére kentem. Addig sütöttem, amíg a teteje kellemes barnásra sült.

Az én birsalmasajtom

Belátom, elkéstem vele kissé, mert már mindenki feltette a blogjára a saját verzióját, de nem baj. A késedelem oka a türelem, amiből nincs mindenkinek az én családomban. Nem számít, nekem van. Három hétig fordítgattuk. Mindennap. Tényleg. Az urak segítségével, mintha valami borzasztó nehéz lenne. Szerencsére jó sokat csináltam, mert a három hét fordítgatás alatt elfogyott egy egész rúd, ami dióval és mazsolával volt ízesítve. A képen láthatóban kesudió van. Készítettem mandulával is. A most következő névnapra nem csak tortával készülök, hanem csokiba mártott birsalmasajttal is. Nem először készítettem, mert nagyon finom. Tavaly egész karácsonyig dugdostam.
Nem akarom a birsalmasajt készítést nagyon részletezni. Röviden csak annyi, hogy a citromos vízben puhára főzött birsalmák héját lehúzom, ami olyan vékony, mint a paradicsom héja, majd megmérem és összerobotolom citromlével(ízlés szerint). Kilónként 80 dkg cukorral addig főzöm, amíg, ha a tányér lejtős részére cseppentem, nem dől el. Nem szeretem, ha nagyon sötét a birsalmasajt, én nem főzöm agyon. Kétségtelen, egy percre sem lehet magára hagyni, mert puffog és fröcsköl. A formákat folpackkal bélelem ki, egy-két napig benne hagyom, majd sütőpapírral bélelt tálcákon száritgatom. Mindig elhatározom, hogy egyszer majd olyan püspökkenyeret sütök, amiben apróra vágott birsalmasajt is lesz. Sajnos ez még sohasem sikerült, ki tudja miért.

Ősz, ősz, ősz......

Ősz, ősz, ősz……. Mit jelent nekem? A körkérdést „gutbesserwasser” küldte nekem, aki tudja, hogy milyen a lét a Mátrixban. Rengeteg kérdés jár körbe a blogokon, és néha meglep, mik derülnek ki rólunk ismeretlenül, de mi a csudát tehetek én még ahhoz, amit költők megénekeltek, festők megfestettek?

Kijelentem, én imádom őszt! Életem bizonyos szakaszaiban valószínűleg nem ezt mondtam volna. Volt, amikor szeptember végén elsőszülöttem kergetett az őrületbe azzal, hogy az összes ceruzája vége rongyosra volt rágva, a belseje mindnek törött volt, a körzője romokban hevert, a golyóstollakban nem volt rugó, ami eltörhetett, az darabokban volt, ami elszakadhatott, az rongyokban volt. Jártunk uszodába, karatéra, toltam a babakocsit, rajta a hegedű, jobbról az elsőszülöttem, balról a barátja. Jó néhány évvel később csellóval kecmeregtünk fel a buszra, szerencsére később már csak zongorázott a kisebbik fiam. Szóval a szeptember mindig kicsit zűrős volt, de aztán bedarált a rendszer minket, és minden ment a maga útján. Nem is értem, hogy fért bele ennyi minden a rövid őszi délutánokba. Ma már ilyen gondjaim nincsenek, és másként látom a dolgokat. Szeretem a ködös reggelek után előbújó napot, aminek lágy a fénye és inkább világít, mint melegít. Szeretem a sötét délutánokat, a hívogató fényeket. Szeretek az ócska, hideg novemberi esőről az otthoni simogató melegbe menni. Szeretek a gyertya fényénél rájuk gondolni, akik már nincsenek velünk. Valahogy mindennek megvan az ellenpárja. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján temettük a kedvesem nagymamáját, kilenc hónap múlva, december 24-én született meg az első fiam. Szeptember 6-án született meg a második fiam. Ami hiányzik, az az, hogy nem járunk kirándulni. Imádtam az avart taposni. A műtött térdem az egyetlen, ami nem kívánja az őszi időjárást (igazság szerint nyáron is fáj). Az ősz nekem rövidnek tűnik, és tele van várakozással, ami aztán a karácsonnyal tetőzik. Ja, nem mondtam még, én is ősszel születtem.

A szabályok szerint én is tovább adom, írjatok, ha van hozzá kedvetek!

Beck Zsu

Ági

Ildinkó

Fűszeres Eszter

Sajtkukac

Csirke vadász módra

Már megint egy újságból főztem. Az a helyzet, hogy a kedvesemet is érdekli a gasztronómia. Nem, ez egyáltalán nem csak azt jelenti, hogy szereti a hasát. Igaz megfőznöm nekem kell, de úgy tud lelkesedni, hogy nem lehet neki ellenállni. A beszerzésben, hazaszállításban például verhetetlen. Szóval gondosan áttanulmányozta a Kiskegyed konyháját és ott találta ezt az olasz receptet.(Pollo cacciatore) Az eredeti recept egy egész csirkét ír, én viszont kicsontozott, felaprított csirke combot használtam.

Hozzávalók, ahogy készítettem:

1,2 kg csirkehús

olívaolaj és vaj

25 dkg gomba

2 fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 zöld erős paprika

1 piros paprika

2 dl fehérbor

40 dkg darabolt konzerv paradicsom

só

bors

rozmaring

oregánó

A húst nagyobb kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra, a gombát szeletre, a paprikákat csíkokra aprítottam. Az előkészültek után a húsokat több részletben körbepirítottam az olíva és vaj keverékén, majd félretettem. A visszamaradt olajon megpároltam a hagymát, majd hozzáadtam a fokhagymát, a gombát, paprikákat és együtt pirítottam őket. Belekevertem a paradicsomot, felöntöttem a borral, sóztam, borsoztam, rozmaring ágacskával és oregánóval ízesítettem. Visszatettem a csirkedarabokat az edénybe, összekevertem a raguval és bő félóra alatt lassú tűzön puhára főztem. Barna rizssel tálaltam.

Diós-sajtos galuska sült hagymakarikákkal

A recept ötlete a Tina konyhából származik. Eddig nem ismertem ezt az újságot és most meglepett, hogy milyen jó kis receptek találhatók benne. Ez az étel nagyon egyszerű, mégis lenyűgözött azzal, hogy azonnal el tudtam képzelni, mondhatni olvasás közben éreztem az ízét.

Hozzávalók:

5 tojás

liszt ( 40-50 dkg, nem mértem)

ásványvíz, amennyit felvesz a liszt

szerecsendió

só

10-15 dkg sajt( fele füstölt sajt volt)

metélőhagyma

vaj

2 fej vöröshagyma

10-12 dkg durvára aprított dió

A lisztet a tojással, sóval, a szerecsendióval meg az ásványvízzel sima tésztává kevertem és a szokásos módon kiszaggattam, megfőztem a galuskákat. Kivajazott hőálló tálba halmoztam a leöblített, kissé meghűlt nokedliket. Összekevertem a reszelt sajttal és a dióval. Csak annyi időre tettem az előmelegített sütőbe, amíg a sajt megolvadt kissé. Ez idő alatt a lisztbe forgatott hagymakarikákat egy kevés vajon ropogósra sütöttem. Tálaláskor snidlinggel és hagymakarikákkal hintettem meg a diós-sajtos galuskát. Nagy sikere volt, mindenkinek ízlett.