Citromtorta, majdnem francia

 

Igazán kedvemre való sütemény. Savanykás, mégis édes, üdítően nyárias. Elkészítése egyszerű, de behűteni szükséges, ezért praktikusan a fogyasztás előtti napon célszerű készíteni. Az ötletet Mautner Zsófi adta de csak a krémet készítettem a videója alapján. Tökéletes lett a krém, hasonlatos a lemon curdhoz, ami a nagy kedvenceim közé tartozik.

Hozzávalók a 23 cm átmérőjű formához, ahogyan készítettem:

18 dkg Zabfalatok keksz

5 dkg(laktózmentes)vaj

a krémhez:

5 db kicsi, reszelhető héjú citrom

17,5 dkg cukor

3 egész tojás

4 tojás sárgája

15 dkg(laktózmentes) vaj

néhány szem málna diszítésre

A kekszet megdaráltam, a vajjal összekevertem, majd a formába igazítgattam, úgy hogy az oldalára is jusson rendesen. Behűtöttem. A krémhez a főzőedénybe mértem a cukrot, ráreszeltem a citromok héját, hozzácsavartam a leveket. Zsófi 4 citromot használt, de az én citromjaim nagyon kicsik voltak, ezért használtam eggyel többet. Kevergettem kicsit, hogy oldódjék a cukor, majd a tojásokkal is egyneművé kevertem a habverővel. Ekkor kapcsoltam be a tűzhelyet, takarékra persze, mert ennek nagyon csendesen kell sűrűsödni, hiszen nem  tojásrántotta készül. Néhány percnyi kevergetés után e teteje is habosodni kezd, na akkor már egy darabka vajat is lehet hozzákeverni, tempósan, míg el nem tűnik, majd ezt addig ismételjük, amíg a vaj el nem fogy, a krém pedig pudingos állagúvá nem válik. Hideg vízbe állítva egy kicsit lehűtöttem, majd a kekszre öntöttem a krémet. Légkeveréses sütőben  230°C-on 8 percig sütöttem. Nem volt könnyű türelmesen megvárni a másnapot a kóstolással.

Amerikai szilvás pite

 

Nem tudtam ellenállni a piacon, vettem másfél kiló szilvát, mert csak 98 forintért adták. Tudhattam volna, hogy még jó kemény, csak a szemem kívánta azt a gyönyörű hamvas, lila szilvát. Néhány szemet elrágcsáltunk, de nem volt az igazi. Szóval, ezért sütöttem hirtelen egy pitét, ennél jobb utóélete nem is lehetett volna a szilvának.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

30 dkg liszt( ebből 3 púpos evőkanál teljes kiőrlésű tönköly)

18 dkg vaj

 csipet só

1 evőkanál porcukor

5-6 evőkanál hideg víz

A töltelékhez:

szilva( mondjuk 1és 1/4 kg)

csipet fahéj

porcukor ízlés szerint

2 evőkanál étkezési keményítő

A tésztához valókat a robotgépben összekevertem, majd gyors mozdulatokkal gombóccá formáltam. Hűtőbe tettem dermedni. Ezután a kimagozott szilvát felaprítottam, mert mint említettem, igen kemény volt. Két csapott evőkanál porcukorba fahéjat kevertem, meg az étkezési keményítőt. Ezzel aztán meghintettem a szilvákat. A tésztát két felé vettem,  a rácshoz kevesebbet hagytam. Kibéleltem a 28 cm -es piteformát, rászórtam a szilvákat. Gondosan elsimítottam, hogy mindenhová rendesen jusson. A rácsot, némi ügyeskedés árán, a csíkokat egymáson átbújtatva készítettem. Hát mit mondjak, volt már szebb is! A tetejét egy kis felvert tojással megkentem, hogy fényes legyen. Először alsó-felső lángon 190 fokon 25 percig, majd 180 fokon légkeveréssel további 10 percig sütöttem. Nagyon finom lett!

Ribizlipuding

Ez a puding pillanatok alatt, nagyon egyszerűen készült. A tegnapról maradt 30 dekányi ribizliből a kétharmadát egy szűrön átpasszíroztam. 250 ml laktózmenetes joghurttal, kevés porcukorral, egy csapott evőkanálnyi útifűmaghéjjal sebesen összekevertem. Azért kell sietni, mert az útifűmaghéj nagyon gyorsan zselésít. A maradék ribizlit a tetejére szórtam, mentalevélkével díszítettem. Nagyon finom krémes állagú lett. Most ismerkedem az útifűmaghéjjal, azt hiszem érdemes kísérletezgetni vele.

Meggyes pite mandulával

Tudom, nem nagy kunszt egy sima pite. Sütök is gyakran, mindig éppen abból a gyümölcsből, amelyiknek szezonja van, bőségesen megtöltve, legalább kettő kiló gyümölcsöt használva, mert ugye nem csak tésztából áll a pite. Ebben az esetben viszont kevés volt a meggy, csupán egy kiló. Emiatt kellett valamit kitalálnom, mert nem akartam kisméretű tepsivel vacakolni. Tulajdonképpen a töltelék úgy módosult, hogy 3 tojásnak a fehérjét vertem habbá, cukrot és darált mandulát kevertem hozzá, és ezzel lazítottam a meggyet.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

A tésztához:

50 dkg liszt

20 dkg vaj

2-3 evőkanál porcukor

só

2 teáskanál sütőpor

2 tojás sárgája +1 a tészta tetejének kenéséhez

2-3 evőkanál tejfel

A töltelékhez:

1 kg meggy kimagozva

1-2 evőkanál kekszmorzsa, esetleg zabpehely

csipetnyi őrölt szegfűszeg

só

10 dkg darált mandula

3 tojás fehérje

10 dkg porcukor

A tésztához valókat összegyúrtam, pihenni tettem a hűtőbe. A kimagozott meggyet meghintetem a kekszmorzsával és a szegfűszeggel. Ezzel óvatosan kell bánni, mert nagyon intenzív az íze, viszont nagyon jól illik a meggyhez. A tojásfehérjéket kevés cukorral, sóval jó kemény habbá vertem, majd hozzászitáltam a többi cukrot, tovább verve. Végül lazán belekevertem a mandulát és a meggyet. A kinyújtott tészta felét a tepsi aljába tettem, kevés morzsával meghintettem, rásimítottam a meggyes keveréket. A tészta másik felét a tetejére raktam, a harmadik tojás sárgájával megkentem, villával megszurkáltam. Előmelegített, 180 °C fokos légkeveréses sütőben 30 percig sütöttem. Finom, marcipános, meggyes ízű a pite.

Ropiféle paleo módra

 

Nem vagyok megszállott paleo fan. Mégis, gyakran, amikor valami hagyományos sósat sütök, fejben már fordítgatok, hogy mi az, amit kell, és mivel lehet helyettesíteni. Meggyőződésem, hogy kiváló édességek készülnek paleosan, de a sósakkal ritkán érem el azt a hatást amit remélek. Oké, nem kell pont olyannak lennie, mit egy ropogós, mégis omlós sajtosrúdnak, de, azért én rendületlenül próbálkozom! Ez a ropiféle jól sikerült, érdemes kipróbálni. Laktózérzékeny vagyok, sajtot nem sokfélét fogyasztok, itt is csak éppen meghintettem az egyik adag tetejét kevés parmezánnal. Ghi helyett most libazsírt használtam, úgy tűnik, hogy sokkal finomabb, omlósabb tőle a tészta.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

15 dkg őrölt mandula

15 dkg őrölt dió

15 dkg szezámliszt

1 teáskanál só

3 tojás

3 evőkanál libazsír

tetejére ízlés szerint magok, esetleg kevés reszelt parmezán

A hozzávalókat összegyúrtam, pihentetés nélkül kinyújtottam 4-5 mm vastagra. A tetejét tojással megkentem, majd magokkal meghintettem.  A sodrófával finoman végigtekertem a tetejét, hogy ne hulljanak le róla magok. Vékony rudakra vágtam, tepsire sorakoztattam a tésztát. 180°C-on megsütöttem.

Kókuszos csokitorta paleo módra

 

Második hete érleltem kettő darab avokádót, hogy a régóta vágyott csokitortát elkészíthessem. Aztán Maimoninál újabb tortát fedeztem fel, ami ihletett adott a  mostani tortához. Tehát először sütöttem egy kókuszos piskótát, amit megtöltöttem a csokikrémmel. Fantasztikusan finom lett!

Hozzávalók a 18 cm-es formához, ahogyan készítettem:

A tésztához:

4 db tojás

15 dkg kókuszreszelék

3 evőkanál nyírfacukor

csapott teáskanál szódabikarbóna

A krémhez:

2 db avokádó

1 kicsi banán

5 dkg kakaópor

3 evőkanál nyírfacukor

5 dkg  olvasztott kókuszzsír

A kókuszos piskótát Maimoni utasítása szerint sütöttem. Tehát 4 tojást, cukrot a tálba tettem, habverőt bekapcsoltam, aztán csak hagytam dolgozni.  Kimértem közben a kókuszt és a szódabikarbónát. Lazán belekevertem a habos masszába, amit sütőpapírral bélelt formába öntöttem. 25 perc alatt  sült meg a 180°C-os sütőben. Amúgy a kókuszos piskóta gyönyörű magas lett.

A csokoládékrém is igen egyszerűen készül, mert az összes hozzávalót a késes aprítóba szuszakoltam és addig járattam, amíg finom egynemű krémmé változott. Eredetileg nem kéne bele a banán, de féltem, hogy kevés lesz a krém. A banán édességével is számolva kevesebb cukrot tetem bele. Szerintem elég édes lett így is, de hát ez azért ízlés függő.

A kihűlt tésztát három felé vágtam, nem túl ügyesen, mint a képen is látszik, mert a középső szelet vékonyra sikeredett.  A vékony középső szelet alig látszik ki a sok csokikrémből. A tetejére kevés kókusz szórtam, nem csak a címe, a külleme is elárulja a tartalmát. Ez a nyers csokikrém nagyon finom. a következő csokitortánál már a tésztájánál is arra fogok törekedni, hogy a sütőt egyáltalán ne kelljen bekapcsolni.

Perec főzve, sütve

Millióféle dolgot nem próbáltam még, de hát kaland az élet, előttem a pálya, sohasem késő, sorolhatnám a közhelyeket, egy biztos, kíváncsiságom gyakran sodor mindenféle gasztronómiai kalandokba. A kézzel való tésztadagasztás nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, jobb híján a robotgépemre bízom a dolgot. Igazából nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy egy kenyérsütő gép milyenre dagassza a tésztát. A robotgépem két kis dagasztókarjának teljesítménye max. 50 dkg liszthez van javasolva. Naná, most a 70 dkg lisztet is ezzel dagasztottam, ügyelve persze arra, hogy pihentessem kicsit közben. Tisztelettel adóztam közben a nagynénémnek, akinek a háztartásában gyakran voltam részese annak a hatalmas munkának, amit a hattagú család egyheti kenyér adagjának előállítása jelentett. A hatalmas fateknőben több kiló lisztet kellett órákig gyúrni, nekem gyerekként legalábbis úgy tűnt. Akkor is sütöttünk perecet, még a kenyér után az is elkészült a kemencében.

A tévében láttam egy filmet egy sok-sok tojással készülő főzött, sütött perecről, ez adta igazából az ötletet, meg a bagel, amit szintén jó lenne kipróbálni. A legmegbízhatóbbhoz, Limarához fordultam tehát, el is csodálkoztam, hogy mennyiféle perecet sütött már. Érdemes tanulmányozni, mert jól elmagyarázza, fázisképekkel illusztrálja.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

70 dkg liszt, ebből 20 dkg teljes kiőrlésű tönköly

2 teáskanál só

1 evőkanál cukor

2 dkg friss élesztő

2 dl langyos tej

2 dl langyos víz

7 dkg puha vaj

A főző vízhez: 

2 evőkanál szódabikarbóna

A sós mázhoz: 

2 teáskanál só

2 teáskanál liszt

kevés víz

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttattam, majd a hozzávalókból tésztát dagasztottam. A duplájára kelt tésztát 12 felé vágtam, majd kb. 30 centiméteres darabokra sodortam. Közben egy nagy fazékban vizet forraltam a szódabikarbónával. A megpihent 30 centis csíkokat elkezdtem tovább sodorni, úgy 65-70 centire. Ekkor formáztam belőle perecet. A fazékba egyszerre 2 db perec fért. Oldalanként 1/2 percig kell főzni. Nem kell tőle megijedni, mert tényleg gyorsan megy az egész. Négy darabot tettem egy tepsire. Megkenni nem kell semmivel, a kellemes barna színt a szódabikarbónás vízben való főzés adja. 180 °C-on 15 perc alatt sültek meg. 12 perc után megcsepegtettem őket a lisztes sóval.

Nagy sikere volt a pereceknek. Legközelebb a bagellel próbálkozom.