2009. június 28., vasárnap

Őszibarackos joghurt torta

Kísérletezgető kedvem eredménye ez a mai torta. Az összetört, vajjal kevert, formába nyomogatós kekszektől a törékenysége riaszt el. Nem mintha sokat kellene ide-oda tenni ezeket a könnyű tortákat, hiszen ritkán éri meg a holnapot, de azért könnyen kezelhetőbb, ha egy lap az alja. Emiatt sütöttem aztán 2 db tojásból, 3-3 evőkanál lisztből és cukorból, púpos evőkanálnyi vajjal piskótát a 20 cm-es formámban. Buta voltam persze, mert elfeledtem, hogy a piskótakarika tuti kisebb lesz, mint a forma. Az alsó képen ez kiválóan látszik is. Legközelebb érdemes lesz sütőpapíron sütni, aztán körbevágni, hiszen a veszteség elenyésző, és akad , aki bekapja a maradékot, mire kigondolnánk, hogy mire fogjuk felhasználni. A tortakarikát kibéleltem folpackkal, beletettem a piskótát, amit egy kis cseresznye lekvárral kentem meg, és sűrűn kiraktam őszibarackszeletekkel. 4x175 gr-os joghurtot ízlés szerint cukroztam, majd belekevertem 2 zacskó Zselatin fixet. 2 dl tejszínből vert habbal lazítottam, egy citrom héját is belereszeltem. Rásimítottam az egészet a barackok tetejére, letakartam, egy éjszakára a hűtőbe tettem. Tálalás előtt barackszeletekkel díszitettem.

2009. június 27., szombat

Nemzetiszínű tészta


Gyorsan elkészülő ebéd, ha nincs sok időm, ha a tésztakedvelő családomnak szeretnék a kedvére tenni. Szemnek szép, pénztárcának kímélő. Dicsérhetném még tovább, de minek…
Egy a kertben szedett cukkinit hasábokra vágtam. Odatettem forralni vizet a tésztának. Egy kis fej hagymát, két gerezd fokhagymát felaprítottam, olajon dinszteltem. Közben felkockáztam egy kaliforniai paprikát, összevágtam néhány levél rukkolát. (Úgy szakadt az eső, hogy megint csak az első rukkolabokorig jutottam el az esernyő védelmében, ugyanis a petrezselymek a kert végében vannak) Amikor a hagyma elkészült, rádobtam a cukkini-csíkokat, sóztam, borsoztam, aztán szigorúan sütögettem, mert szerettem volna, ha ropogós marad. A megfőtt penne tésztát belekevertem, megszórtam a paprikakockákkal és a rukkolával, amikkel már csak összemelegítettem. Aki szereti, sajtot reszelt rá.

A Mudejari töltött padlizsán „újratöltve”


A töltött padlizsán nagy kedvencünk, gyakran készítem. Amiben különbözik az eredeti recepttől (itt találod), az az, hogy a prézli helyett kuszkuszt tettem bele. A célnak ugyanúgy megfelel, felszívja a keletkezett, padlizsán, illetve paradicsom levét. 25 perc sütés után még reszelt sajtot szórtam rá, amit már csak néhány perc alatt rásütöttem.

2009. június 16., kedd

Pentolino orecchiette cukkinival

A bejegyzés címe, a tészta neve. Nem vagyok sznob, de ennek a tésztának nincsen hazai megfelelője. Nálunk ugye nem kapható magyar fülecske tészta.
Nem tudom, hogy igazából mit kellene ebből a fajta tésztából készíteni. Nem is izgattam magam túlzottan, mert a tészta méretéhez igazítottam a cukkini darabokat. Személyenként egy-egy kisarasznyi cukkinit felaprítottam. Egy fej apróra vágott hagymát, 2 gerezd fokhagymát, egy felkarikázott, zöld, csípős zöldpaprikát olajon megfutattam, majd rászórtam a cukkini kockákat, és két ágacska borsikafűvet a kertből. Megztam, megszórtam egy csokornyi petrezselyem zöldjével. Hozzákevertem a megfőtt, durumlisztből készült tésztát. Nagyon finom volt, sikerült eltalálni, hogy a cukkini is megfelelően roppanós legyen.
u.i. olvasás után a kedvesem hozzátette, ízlés szerint sajttal megszórtuk.

2009. június 14., vasárnap

Háromszínű paprikasaláta


Hozzávalók: balzsamecet, olívaolaj, egy zöld, egy sárga, egy piros kaliforniai paprika, némi rukkola, és a szintén kesernyés zöldszínű saláta, amit Velence egyetlen kertészboltjában vettem. Azóta már utána néztem, hogy ez a bizonyos radicchio saláta csak akkor lesz piros, ha elvonjuk tőle a fényt. Szóval úgy működik, mint a Mikulásvirág. Úgy tűnik, hogy zölden is beválik, mert kesernyés, ropogós, nagyon finom. Nem ez az egyetlen meglepetés a kertemben. Velencében rukkola magot is vettem, mert gondoltam nem árt a frissítés. Eddig is volt a kertemben, szintén Olaszhonból származó, amelyik nő, mint a fű, de keskenylevelű, sárga virágú. Amit most hoztam, a képen is látható, széles, ugyanúgy szabdalt levelű, de a virága fehér. Az íze mindkettőé ugyanaz.

Joghurtos spenót saláta


A török konyha kedvelőjeként megértem azt a sok embert, akik miatt sorban kell állni a Szerájban, ott a Vígszínházzal szemben. Editke, kedves kolléganőm hozott gyönyörű, friss spenótot a kertjéből. Eljött az ideje a már kinézett recept elkészítésének. Chili és Vanilia receptje, mint mindig, tökéletes!
Jó szívvel ajánlom, akit érdekel a recept, nála keresse.

2009. június 9., kedd

Marhaszegy római tálban

Régebben gyakran használtam a római tálat. Aztán évekig nem. Most is a kedvesem nyaggatott, hogy azt a finom kapros marhahúst csináljunk benne már végre. Hozzávalók, ahogyan készítettem:
1 kg marhaszegy
1 csokor sárgarépa
1 csokor fehérrépa
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, 7-8 szem szegfűbors
3 evőkanál olaj
bőven petrezselyemzöld
még bővebben kapor

A rég nem használt cserépedényemet 2 órára beáztattam. A húst és a hagymát kockákra vágtam. A piacon a legszebb, egy vagyonért vásárolt új sárgarépa és fehérrépa csokrot ujjnyi karikákra szeltem. A zöldeket felaprítottam, majd a felsoroltakat összekevertem a tálban. Hideg sütőbe tettem, 180°C-on közel három órát sütöttem. Nem szabad kevergetni, csak rázogatni, hogy a zöldség nehogy összetörjön. Mire a hús puha lett, az összes levét is elfőtte. Szerencsére ezen a nyár eleji esős napon nem bántuk, hogy nem csak finom ebéd, hanem meleg is lett a konyhában.


"Fűnyíró saláta"


Nem szép tőlem, hogy a múltkori salátás bejegyzésemben fűnyíróhoz hasonlítottam a kedvesemet, amikor salátát készít. Nem sértődött meg érte, mert Ő egy tündér(fiú tündér), de hát ez köztudott! Kétségtelen, hogy elképesztő salátákat szokott készíteni (mindent belevágva, ami zöld a kertben), de most rácáfolva erre, egész "átlagos" salátával lepett meg, mire hullafáradtan hazaértem. Ez itt most a dicsekvés helye. Elsorolta, hogy miket vagdosott bele:
alma
hagyma
paprika
paradicsom
uborka
olajbogyó
petrezselyem
kevés lestyán
rukkola
olasz saláta
(aminek a zacskó szerint pirosnak kéne lennie, de hát nem ez az egyetlen meglepetés a kertünkben)
citrom
olíva olaj
A kicsit édeskés, de eléggé fűszeresre sikeredett salátát egy-kettőre megettük, különféle sajtok kíséretében. Szóval, nem tudtam egy olyan igazi fűnyírós salátát fotózni, majd legközelebb.

2009. június 7., vasárnap

Kuszkuszos epertorta

A blogokon szörfölve akadt meg a szemem Maimoni epertortáján, tőle kaptam ihletet. Nem lehet Fűszeres Esztert sem kihagyni a történetből, hiszen Jeruzsálemi túrótortáját én is kipróbáltam, szóval a kuszkuszt sokoldalúan lehet használni.
Az én verzióm szerint a 26 cm-es tortaformát folpackkal kibéleltem, majd elterítettem benne a kuszkuszt (2,5 dl kuszkusz másfélszeres vízzel, 5 dekányi vajjal elkészítve) A tetejére simítottam az epres keverék felét(1 nagy doboz joghurt , 1 nagy doboz tejfel, porcukor, 2 tasak Zselatinfix, 25 dkg eper, amit villával összetörtem, reszelt citromhéj), erre darabokra vágott epreket tettem, majd a keverék másik felét. Egy éjszakát állt a hűtőben. Tálaláskor eperrel és citromfűlevélkékkel díszítettem. Tényleg nagyon egyszerűen, kevés fáradtsággal készíthető ez a torta, de legközelebb egy kis vékony vajas piskótát fogok sütni, mert akár kekszmorzsával, akár kuszkusszal készül a torta alapja, nem érzem elég biztonságosnak, mindig félek hogy szétesik az egész. Ez ugyan még nem történt, meg, de mindig nagyon óvatosan bánok vele.


2009. június 2., kedd

Nyári káposzta, a tölteléke sonkába tekert hajdina

Egy szép fej káposztával kezdődött. Nem tudtam még, hogy mi lesz belőle, de nem lehetett neki ellen állni a piacon. Körülnéztem még otthon, hogy miből készíthetnék valami jó kis tölteléket. Eredetileg húsmentesre gondoltam, de emberlánya tervez, aztán ki tudja.... Egy fej apróra vágott hagymával, két gerezd fokhagymával, sóval borssal, háromszorosa vízzel, mintha rizst főznék, puhára főztem 25 dkg hajdinát. Gyermekként nem kedveltem a hajdinát, de felnőttként a régi ízt keresve leltem rá, és hát nekem ízlik. Amikor meghűlt, egy tojást kevertem hozzá, meg egy evőkanálnyi apróra vágott kaprot. 30 dkg vékony Fekete erdei sonkám volt, amit fel is használtam mindet, úgy hogy egy evőkanál hajdinát tettem az egyik sarkába, majd feltekertem.

A laskára vágott káposzta felét az edény aljára terítettem. Meghintettem borssal, őrölt köménnyel és kaporral. 18 db töltelék lett, ezeket a tetejére fektettem, azután a maradék káposztával betakartam, amit ismét meghintettem a fűszerekkel. Nem sóztam, mert a sonka elég sós volt. Fél liternyi vízzel felöntöttem, majd addig főztem, amíg a káposzta megpuhult. Nem néztem az órát, de nem sokáig tartott.
A töltelékeket kiszedtem, majd a főzeléket behabartam(étkezési keményítő, csipet paprika, tejfel). Fantasztikus lett az íze, némi füstölt felhanggal.

2009. június 1., hétfő

Mozzarellás saláta lámpafényben


Tulajdonképpen, nap, mint, nap salátát eszünk. Mindennap más a saláta, kétszer nem lehet ugyanúgy készíteni. A hagymát,(jó nagy fej,hófehér , és édes) uborkát, paprikát, paradicsomot felaprítottam. Olajbogyót, félbevágott mozzarellagolyókat adtam hozzá, és egy csokor rukkolát. Fél citrom levét, és olíva olajat locsoltam rá. Együtt készítettük kedvesemmel a salátát, ahogyan máskor is gyakran. Szeretünk együtt aprítani, szöszölni a salátával. Persze ez nem megy viták nélkül, de hát ez már csak így működik, szeretünk vitatkozni, az én elvem, az, hogy a kevesebb néha több. Életem párja viszont, mint egy fűnyíró, mindent levág a kertben , ami zöld. Legközelebb lefotózom az Ő salátáját is. Az ízét nem tudom visszaadni, pedig néha nagyon meglepő. Előfordult, hogy az orvosi zsálya és a citromfű lestyánnal keveredett, és a fokhagymás snidling is igyekezett, hogy legalább a nagy mennyiségével próbálja elnyomni a többieket. Igyekszem azonos darabokra vágni az összetevőket, ez nem jellemző a kedvesemre. Mégis finom az Ő salátája is, mindig megettük az utolsó szemig. Abban megegyeztünk, hogy nem sózzuk a salátát. Sokkal finomabb így, már megszoktuk, finom ropogós, és elég bele az olajbogyó, vagy a fetasajt sós íze.
Nézegettem a salátás képeimet, ritkán van esti felvétel, pedig gyakrabban készítünk estére salátát. Az én gépemmel érdemesebb nappali fénynél fotózni.


Egytálétel


Egy pocsék esős napon még főzni sincs kedve az embernek. Az ebéd persze nem várhat, meg az egyéb háztartási munkák sem, így aztán igyekeztem, hogy minden egy edényben, lehetőleg gyorsan készüljön. Így készült hát az egytálétel:

Karajszeleteket sütöttem elő egy nagy lábasban, félretettem. Azután a padlizsánkockákat sütöttem ugyanott, majd ezeket is félretettem. A következő egy fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, és a kockákra vágott gomba, bors. Dinszteltem néhány percig, majd összekevertem a hússzeletekkel, a sült padlizsánkockákkal, és két maroknyi apró újkrumplival. Együtt pároltam az egészet, és végül egy nagyobb, héjától megszabadított, apró kockára vágott paradicsommal szórtam meg. Ezzel már csak éppen összemelegítettem. Az eső közben változatlanul zuhogott. A petrezselyem a kert végében lakozik, így, aztán a legközelebbi rukkolabokorig rohantam, néhány szálat tépni a díszítéshez.


 
Harcolj a spam ellen! Katt ide!