Cantuccini

Kénytelen voltam magam is sütni. Imádom ugyanis a mandulás sütiket, legyen az "csók" vagy cantuccini. Szoktam vásárolni is, de legutóbb megjártam a cantuccinivel, mert olyan kőkemény volt, hogy a fogam majd beletört.(Pedig igazi olasz volt. Megjegyzem persze, hogy vettem már ennél finomabbat is) Elfogyott persze utolsó morzsáig, mert az íze nagyon jó volt. A lecke viszont fel lett adva, mert elérkezett az ideje, hogy én is süssek. Körülnéztem a blogokon, mert emlékeztem, hogy nem rég olvastam Ízbolygónál és Alchirinél is. Én Ízbolygó receptjét sütöttem meg, hárommal szorozva. Két nagy tepsivel lett. Igazából nagyon egyszerű előállítani.

Hozzávalók, ahogy én készítettem:
30 dkg hámozott mandula
36 dkg liszt
21 dkg cukor
3 tojás
csipet só
6 dkg puha vaj
1 teáskanál sütőpor
1 citrom reszelt héja
1 késhegynyi fahéj

A hozzávalókból tésztát gyúrtam és a végén belekevertem a mandulát. Betettem egy kicsit a hűtőbe, mert elég puha lett. Amikor meghűlt, könnyebben tudtam hengereket készíteni. Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a kb. 2,5-3 cm átmérőjűre nyújtott rudakat és 25 perc alatt 180 C°-on megsütöttem. Langyosra hűlés után cm-es szeletekre vágtam, szorosan egymás melléfektettem a darabkákat és a két tepsit és kb. 8-10 percig sütöttem. Finom ropogós lett, de nem fogtörő. Legközelebb narancshéjat fogok reszelni hozzá, mert amit vásároltam, abban volt és rendkívül finommá tette.

Padlizsán muszaka

Sok éve, egy kis görög szigeten, Skíathoson ettünk először. Életem párja azóta sem restell jófajta görög éttermekben ismételni, akkor is ha a többiek tenger gyümölcseit és minden féle halakat falnak, mert annyira szereti. Skíathoson a csöppnyi étterem tulajdonosa nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy miként kell előállítani, fűszerezni. Mégis amikor én készítettem, valami még hiányzott belőle, amit aztán egy majd húsz éve kapott görög szakácskönyvben fedeztem fel, ez a csipetnyi fahéj, amit azóta én is teszek bele.

Hozzávalók, ahogy én készítem:
1 kg padlizsán
olaj
70-75 dkg darálthús ( marha v. bárányhús)
1 nagy fej hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
4-5 paradicsom lehéjazva, kis kockára aprítva
1 dl fehérbor
só, bors, oregánó ízlés szerint
késhegynyi őrölt fahéj
kis csokor apróra vágott petrezselyem
a mártáshoz:
10 dkg vaj
4-5 evőkanál liszt
tej kb.5-6 dl(nem mértem ki, a dobozból öntöttem és kevergettem gyorsan, hogy ne legyen csomós)
késhegynyi fele fahéj
3-4 evőkanál reszelt parmezán sajt
1 felvert tojás
só, bors
hozzátettem még a hűtőben talált maradék fél tejfelt

A padlizsánokat felszeleteltem, besóztam. A hagymát kevés olajon megdinszteltem, rátettem a fokhagymát, majd a húst és kevergetve sütögettem, azután sóztam, fűszereztem, belekevertem a paradicsom kockákat, végül a bort. Lassú tűzön jó félórát főztem. A felszeletelt padlizsánokat leöblítettem, megtörölgettem, majd a sütőpapírral kibélelt, megolajozott tepsire sorakoztattam őket. Így:

A tetejüket is megkentem olajjal majd légkeveréses sütőbe tettem a két tepsit, hogy a padlizsán szeletek megsüljenek. A hús elkészült közben, belekevertem a csokor petrezselymet.
A besamel mártáshoz felolvasztottam a vajat, belekevertem a lisztet és kis lángon pirítottam egy kis ideig és állandó kevergetés mellett hozzáöntöttem a tejet, 1-2 percig főztem. Levettem a tüzről, fűszereztem, majd amikor már kissé meghűlt, a tojást és a reszelt sajtot is hozzákevertem. Vajjal kikentem, prézlivel meghintettem egy közepes méretű tepsimet. Egy sor padlizsánra húst kentem és egy kis besamelt. Erre megint padlizsán, hús , besamel, padlizsán és végül a maradék besamel került. Közepes sütőben addig sütöttem, amíg a teteje a képen láthatóra nem pirult.

Tejbekuszkusz szilvával

Van amikor az ember gyermeke egy kis tejbegrízre vágyik. Van amikor nincs itthon gríz. Még szerencse, hogy van itthon kuszkusz. Szóval, kimértem a kuszkuszt és másfélszeres forró tejjel felöntöttem, kis cukrot kevertem hozzá és letakartam míg magába szívja a tejet. Néhány szem szilvát kimagoztam, kicsit összeaprítottam és a "tűzre" tettem. Kóstolás után kiderült, hogy nem csak fahéj kívánkozik hozzá, hanem egy kis cukor is. Az itt látható végeredmény nagy sikert aratott, mert nagyon ízlett az ember gyermekének.

Padlizsánnal töltött leveles kosárkák, avagy a Mudejari töltött padlizsán ismételve

A Mudejari töltött padlizsán hirtelen kedvencé lett, úgy, hogy rövid időn belül harmadszor készítettem. Legutóbb kicsit több lett a töltelék, mert 2 darab kis cukkinit is felhasználtam hozzá, ugyanis nem akartam, hogy megfonnyadjon. Leveles tésztával kibéleltem a fémkosárkákat és a maradék tölteléket belekanalaztam. Nagy szerényen csak annyit mondhatok, a padlizsán nagyon finom, fantasztikus! A töltött kosárka szintén!

Tiramisu

Nem akarom reklámozni az áruházláncokat, mert ezt megteszik helyettem más bloggerek. Hiába szeretnék tudatosan magyar árukat vásárolni, nem tudok, mert nem vagyok a pénztárcám ellensége és a minőségre odafigyelek. Ennek kapcsán ebben a sütiben csak a tojás, a méz és a rum a hazai termék. A tiramisu előállítása banálisan egyszerű, nem is igazán akartam feltenni a blogomra, de aztán észbe kaptam, hiszen ez az én virtuális szakácskönyvem, nem csak olvasóknak, magamnak is írom.

Hozzávalók, ahogy én készítettem:
40 dkg olasz babapiskóta (tartósítószermentes!)
50 dkg mascarpone krémsajt(olasz)
5 tojás
méz 3 evőkanálnyi
2 púpos evőkanál nescafé( német)+2,5 dl viz
1/2 dl rum
kakaópor hinteni ízlés szerint( holland)

A tojások sárgáját kikevertem a mézzel, hozzáadtam a krémsajtot, végül beleforgattam a felvert fehérjéket. A nescafét feloldottam a vízben és beleöntöttem a rumot. A képen látható, hogy két soros lett a süti, mert elég nagy méretű tálba rétegeztem. Az élvezeti értékéből természetesen ez nem von le semmit. A tál aljára kentem a krémből és meghintettem kakóval. Erre jött a rumos kávéban megáztatott piskóta. Az áztatás idejének eltalálása kis időt, és egy-két bekapott piskótát eredményez, de hát minden piskóta más. A krémet megint meghintettem kakaóval, újból piskóta következett, amíg el nem fogytak a hozzávalók. A tetejét jól meghintettem kakaóval és másnapig a hűtőbe tettem, hogy az ízek jól össze érjenek.

Mudejari töltött padlizsán

Egy 1987-ben kiadott, R.Szepessy Ilona Spanyol konyha c. szakácskönyvéből való a recept. Igazából egy gazpacho receptet kerestem benne(9 félét találtam), mert emlékeztem, hogy legelőször is ebből állítottam elő. Mostanában méltatlanul mellőzöm a szakácskönyveimet, mert sokszor könnyebb a világhálón megtalálni egy receptet, mintha a könyvekben keresgélnék. Ez a padlizsán fantasztikus, az ebéd fénypontja volt, mindenkinek ízlett. Legközelebb nem tálalok mást mellé, mert önmagában is nagyon kiválóan megállja helyét.

Hozzávalók:
2 nagy+ 1 kisméretű padlizsán
2 evőkanál olaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3 szem paradicsom
1 evőkanál szeletelt mandula
1 evőkanál zsemlemorzsa
2 evőkanál finomra vágott petrezselyem
1-2 evőkanál reszelt sajt (Pannónia)
só
törött bors

A két nagy padlizsánt hosszában kettévágjuk, belsejét úgy kaparjuk ki, hogy kb. 2 cm-nyi húsa maradjon. Besózzuk, 30 percig állni hagyjuk. Közben a harmadik padlizsán húsát a kikapartakkal együtt összeaprítjuk. Egy serpenyőben megfonnyasztjuk az olajon az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát, a paradicsomot( levét a gazpachóba tettem) és a padlizsánt. Végül hozzátettem a szeletelt mandulát. Amikor kicsit meghűlt, belekevertem a zsemlemorzsát, petrezselymet és a sajtot. A kikapart padlizsánokat leöblítettem és az üregükbe halmoztam a tölteléket. 25-30 percig 180 C°-on sütöttem.

Angliában jártam.......ettem is, és nézelődtem a piacon is

Kedves tettestársak, "saját levében" és "ízbolygó" kritikáján észbe kapva mondanék néhány szót a képekről. A praelector ebédje a friss diplomások és meghívottjaik részére a King's College ebédlőjében zajlott, 800 éves kárpitok és több évszázad professzorainak képcsarnoka alatt. A hely szelleme mindenkit megérintett, a kaja kevésbé.
Az első képen látható falatnyi kagyló, roston sült hal zöldségekkel, hagymás krumplipürével. Vegetáriánus ebéd is volt, azt sajnos nem kóstoltam.
A desszert az ízlett, finom volt, második kép. Puding, alapja morzsálódós tészta, rajta alma, mandula szeletkék, karamell szósz és lapocska, mellett mascarpone fagyi.
A harmadik kép" fish and chips", amit nem lehetett kihagyni. Nem tudom miért, de zöldborsó pürét is adtak hozzá.
A negyedik kép marhahúsos pie, zöldborsóval és krumplipürével.

A piacon szinte mindennap keresztül mentem és bebizonyosodott, hogy nem mindig az egyenes út a legrövidebb. Szép és jó minőségű minden, valahogy úgy tűnik mindent jobban megbecsülnek. Drágának találtam mindent, de hát én csak a saját jövedelmemhez tudok viszonyítani. A péknél hihetetlen bőségét láttam a kenyérféléknek, a fekete "Russian" -tól a különféle olasz cibattákig. Vasárnap reggel egy caribi fiú árul fantasztikus sosem kóstolt sütiket, szóval el kellett csábulni.

Angliában jártam.......és nézelődtem is

Cambridge-ben, ahol a második szülöttem a diplomáját szerezte.

a King's College arborétumában:

Londonban is:

Készítettem képeket a piacon, pubban, étteremben, diplomaosztó után a díszebéden, igyekszem azokból is publikálni alkalom adtán. Az az igazság persze, hogy az is előfordult, hogy olyan éhes voltam, hogy csak akkor jutott eszembe a fényképezés, amikor már felét megettük. Ez egy másik bejegyzés témája lesz majd.

Szilvás lepény

Télen almás, nyárelőn cseresznyés, ilyenkor szilvás a lepény, amit igen kedvelnek családom férfi tagjai. Ez itt a megszokottól eltérő, mert a liszt fele tönköly liszt, és a kekszmorzsa helyett tönköly korpát kevertem a szilvához, hogy a levét felszívja.

Hozzávalók, ahogy én készítettem:
60 dkg liszt(fele teljes kiőrlésű tönköly, fele fehérliszt, búzacsírával dúsitott)
25 dkg vaj
csipet só
1 zacskó sütőpor
2 evőkanál méz
1 sovány tejfel
2+1 tojássárgája( a+1 a kenéshez)

2 kg szilva
ízlés szerint cukor
ízlés szerint őrölt fahéj
néhány kanál tönkölykorpa
3 tojás fehérje habbá verve

A hozzávalókból tésztát gyúrtam és egy órára a hűtőbe tettem. Ezután hozzáláttam összeaprítani a szilvát apróra. Meghintettem cukorral, majd fahéjjal és a végén a tönköly korpával. Úgy szemre, ezért aztán úgy tűnik kicsit savanykás lett a süti. Így se rossz, de én nem szeretem utólag porcukrozni a süteményt, mert oda a szép fényes teteje és száll a porcukor az orromba, meg mindenhová. Gyerekoromban is mindig leszúrást kaptam érte, hogy minden cukros lett, valószínűleg onnan ered az idegenkedésem. Szóval a szilvához kevertem még a habbá vert fehérjét remélve, hogy segít összetartani ezt a nagy mennyiségű tölteléket. A 42x32 cm-es tepsimet kibéleltem a tészta felével úgy hogy az oldalára is jusson belőle, majd belesimítottam a tölteléket. Beborítottam a tészta másik felével és megkentem a tojássárgájával. Egy villával sűrűn megszurkáltam és 180 C °-on 30 percig sütöttem.