Kókuszos csokitorta paleo módra

 

Második hete érleltem kettő darab avokádót, hogy a régóta vágyott csokitortát elkészíthessem. Aztán Maimoninál újabb tortát fedeztem fel, ami ihletett adott a  mostani tortához. Tehát először sütöttem egy kókuszos piskótát, amit megtöltöttem a csokikrémmel. Fantasztikusan finom lett!

Hozzávalók a 18 cm-es formához, ahogyan készítettem:

A tésztához:

4 db tojás

15 dkg kókuszreszelék

3 evőkanál nyírfacukor

csapott teáskanál szódabikarbóna

A krémhez:

2 db avokádó

1 kicsi banán

5 dkg kakaópor

3 evőkanál nyírfacukor

5 dkg  olvasztott kókuszzsír

A kókuszos piskótát Maimoni utasítása szerint sütöttem. Tehát 4 tojást, cukrot a tálba tettem, habverőt bekapcsoltam, aztán csak hagytam dolgozni.  Kimértem közben a kókuszt és a szódabikarbónát. Lazán belekevertem a habos masszába, amit sütőpapírral bélelt formába öntöttem. 25 perc alatt  sült meg a 180°C-os sütőben. Amúgy a kókuszos piskóta gyönyörű magas lett.

A csokoládékrém is igen egyszerűen készül, mert az összes hozzávalót a késes aprítóba szuszakoltam és addig járattam, amíg finom egynemű krémmé változott. Eredetileg nem kéne bele a banán, de féltem, hogy kevés lesz a krém. A banán édességével is számolva kevesebb cukrot tetem bele. Szerintem elég édes lett így is, de hát ez azért ízlés függő.

A kihűlt tésztát három felé vágtam, nem túl ügyesen, mint a képen is látszik, mert a középső szelet vékonyra sikeredett.  A vékony középső szelet alig látszik ki a sok csokikrémből. A tetejére kevés kókusz szórtam, nem csak a címe, a külleme is elárulja a tartalmát. Ez a nyers csokikrém nagyon finom. a következő csokitortánál már a tésztájánál is arra fogok törekedni, hogy a sütőt egyáltalán ne kelljen bekapcsolni.

Perec főzve, sütve

Millióféle dolgot nem próbáltam még, de hát kaland az élet, előttem a pálya, sohasem késő, sorolhatnám a közhelyeket, egy biztos, kíváncsiságom gyakran sodor mindenféle gasztronómiai kalandokba. A kézzel való tésztadagasztás nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, jobb híján a robotgépemre bízom a dolgot. Igazából nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy egy kenyérsütő gép milyenre dagassza a tésztát. A robotgépem két kis dagasztókarjának teljesítménye max. 50 dkg liszthez van javasolva. Naná, most a 70 dkg lisztet is ezzel dagasztottam, ügyelve persze arra, hogy pihentessem kicsit közben. Tisztelettel adóztam közben a nagynénémnek, akinek a háztartásában gyakran voltam részese annak a hatalmas munkának, amit a hattagú család egyheti kenyér adagjának előállítása jelentett. A hatalmas fateknőben több kiló lisztet kellett órákig gyúrni, nekem gyerekként legalábbis úgy tűnt. Akkor is sütöttünk perecet, még a kenyér után az is elkészült a kemencében.

A tévében láttam egy filmet egy sok-sok tojással készülő főzött, sütött perecről, ez adta igazából az ötletet, meg a bagel, amit szintén jó lenne kipróbálni. A legmegbízhatóbbhoz, Limarához fordultam tehát, el is csodálkoztam, hogy mennyiféle perecet sütött már. Érdemes tanulmányozni, mert jól elmagyarázza, fázisképekkel illusztrálja.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

70 dkg liszt, ebből 20 dkg teljes kiőrlésű tönköly

2 teáskanál só

1 evőkanál cukor

2 dkg friss élesztő

2 dl langyos tej

2 dl langyos víz

7 dkg puha vaj

A főző vízhez: 

2 evőkanál szódabikarbóna

A sós mázhoz: 

2 teáskanál só

2 teáskanál liszt

kevés víz

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttattam, majd a hozzávalókból tésztát dagasztottam. A duplájára kelt tésztát 12 felé vágtam, majd kb. 30 centiméteres darabokra sodortam. Közben egy nagy fazékban vizet forraltam a szódabikarbónával. A megpihent 30 centis csíkokat elkezdtem tovább sodorni, úgy 65-70 centire. Ekkor formáztam belőle perecet. A fazékba egyszerre 2 db perec fért. Oldalanként 1/2 percig kell főzni. Nem kell tőle megijedni, mert tényleg gyorsan megy az egész. Négy darabot tettem egy tepsire. Megkenni nem kell semmivel, a kellemes barna színt a szódabikarbónás vízben való főzés adja. 180 °C-on 15 perc alatt sültek meg. 12 perc után megcsepegtettem őket a lisztes sóval.

Nagy sikere volt a pereceknek. Legközelebb a bagellel próbálkozom.

Máglyarakástorta

 

Idejét sem tudom, hogy mikor sütöttem utoljára máglyarakást. Amikor kamasz fiaimat kellett jól lakatni, akkor jó nagy tepsiben készítettem, egy kettőre elfogyott, mert a gyerekek is nagyon szerették. Most egy kis krumpli leves mellé gondoltam valami finomságra.

Hozzávalók, ahogyan készítettem:

1 zsemle

vaj a tál kikenéséhez

1 teás kanál xilit

1 biocitrom reszelt héja

2 nagy tojás

1 dl tej

5 dkg dió

2 nagy édes alma

csipetnyi őrölt szegfűszeg

1 evőkanál xilittel készült őszibarack lekvár

A torta nevet a 22 cm-es sütőtál miatt kapta ez a máglyarakás. Olyan finom is lett, hogy bármilyen tortával felvette a versenyt. Ajaj, előre szaladtam kissé!

Szóval, először kikentem vajjal a tálat. Szét választottam a  két tojást. A sárgákat összekevertem egy teáskanál xilittel, 1 dl tejjel, belereszeltem egy citrom héját. Nagyon vékonyra felszeltem a kissé már fonnyadt zsemlét, amit aztán beáztattam a tejes tojásba. Fel is szívta az egészet. A tál alját kiraktam vele, majd a durvára tört dióval megszórtam.A meghámozott almákból az egyiknek a  felét finomra reszeltem és az őrölt szegfűszeggel összekevertem. A többi almát mind felszeleteltem és a dió tetejére halmoztam egy sort, rákentem a szegfűszeges almapépet, majd megint egy sor alma jött. Aztán előmelegítve, légkeveréssel 180°C-on 15 percig sütöttem. Ekkor vertem fel a tojásfehérjéket, amibe a végén egy kanál lekvárt is kevertem. A sütőből kivett máglyarakás tetejére halmoztam óvatosan a habot. A sütőt 120° C-ra mérsékeltem és a tálat néhány percre visszatettem, figyelve arra, hogy a teteje csak zsemleszínűre piruljon. Nagyon finom lett, a mi ízlésünknek megfelelő. Akinek nem elég édes készítheti édesebben is.